Az köztudott, hogy bárhová mennek, mind az amerikai, mind az orosz elnököt árnyékként követi egy-egy táskahordozó. Az atomkoffereket hordozzák ők, melyek révén az atomcsapásra szóló parancsot ki lehet adni.
Azt viszont már kevesen tudják, hogy az orosz államfőt egy másik táskával is követik. Ebben a távirányítókat tartja, amelyekkel az oroszbarát kormányok miniszterelnökeit tudja távszabályozni, ha a helyzet ezt megkívánja.
Putyin – brahiból persze – beceneveket is adott a távkapcsolóknak. A magyart például Pjotruskának nevezte el.
*
A rügynök halála.
*
Mégis, mit vártatok? Ahol Ő „élt”, sehogy se eshetett volna ki egy ablakon. Valamennyin rács feszült!
*
Ne csak őrizd, gyilkold is!
*
A torrentenetes szeret – úgymond – évet értékelni, persze csak a klakkja (fizetett tapsolók) színe előtt.
Azon kaptam magam, hogy arról ábrándozom: adott esetben – bíróként – én vajon hány évre értékelném az ő eddigi tevékenységét?…
*
A zordon úr kordonkázik,
botfülével legyez, ámít.
Megtapsolják hithű nácik.
Miért, hogy csak a Holdról látszik?!…
*
Azért kellett az a sok kordon, hogy megvédjen minket!
*
Mit sem ér az a bocsánatkérés, amely csak sokára, külső kényszerek hatására fogalmazódik meg.
*
Hallod-e Katika, te?
Tudom, mit tettél tavaly nyáron.
*
Az úgy volt, hogy a Kúriai Döntéseket nem csak a beépített takarítónő fotózta le a telefonjával, hanem valaki más is.
(OK, tudom, hogy a kiadvány csak online jelenik meg, és egy ügyvéd – aki Vidéki Prókátor címmel közösségi oldalt is indított – fedezte fel és hozta nyilvánosságra K. Endre kegyelmi ügyének ismertetőjét. De szabadjon nekem is olykor egy alternatív valóságba rugaszkodnom!)
*
Pressbitter, az olyasmi, mint a Pressman?
*
Srkabski Fruzsina, az egykori köztársasági elnök egykori tanácsadója (és egyben utolsó csatlósa) szerint „megrázza magát és üstökösként fog visszatérni Katalin”.
Volt már ilyen. Szerencsétlen dínók nem is élték túl!
*
Ha a főbűnös is lemondana, magam is hajlandó lennék áldozatot hozni a hazáért. Lemondanék a nassolásról, például. Vagy a délutáni kávézásról.
A lényeg, hogy ne lássam többé, ne is halljak felőle.
*
Jön a tavasz, valamint az Apókalipszis a Sándor palotában.
Kösz, Fiatal Demokraták Szövetsége!
*
– Szia, Uram, arannyal futtatott edénykészlet érdekel? Csak százezeröccáz, az Elnök ajánlásával!
*
A nemzet Pira Misije azt a kitalációt terjesztette a apjáról , hogy 1947- ben halálra ítélték a kommunisták, amiért „egy válóperben egy magasrangú kommunista nejének volt az ügyvédje”. Ezzel szemben egyik történész egy olyan kutatást tett közzé, amely szerint az apa a világháború után 7 évig bujkált, mivel korábban a nyilasoknál is szélsőségesebb –Szálasi vezette – Magyar Nemzeti Szocialista Párt tagja volt.
*
Elvetem a Sulyokot!
*
Állítom: állig álművelt, álszenteskedő álkeresztények álnemzeteskednek álnok álhatatossággal.
Az állampusztai bv-intézet áll még, vagy csak álmatag?…
*
Az udvaroncsok nem Orbánt, a pénzt szeretik!
Némi tiszteletet kérek az elmekopott híveinek! Nekik – finoman szólva – nem vág az eszük. Megtévesztettek ők, de nem becstelenek!
*
„Az Űr legyen veletek!”
(Ferencz Orsolya űrkutató, politikus, miniszteri biztos)
*
Parasztnapok a Megafonnál. Magyar Péter például hibbant, idióta. Mostantól régen is az volt, csak elhallgatták,
Meg hasonlók mennek.
*
Amíg a magyar értelmiség a Kincskereső kisködmönről vitázik, addig a Kincskedvelő kisköpcös vígan garázdálkodhat.
*
Ha a magaskultúra fellegvárának bízvást tekinthető Magyar Állami Operaházban a művészeti szempontok individuálisak, mellőzhetők, és helyettük egy másik, magasabb horizontú (értsd: pénztárcabarát) intézményi szemlélet a döntő, akkor mit várhatunk el a közművelődés alacsonyabb szintjein?
Orbán Viktor iskolázatlan kultúrterroristák kezébe pottyantgatja azt, amit még nem robbantott szét a magyar kultúrában.
*
Nem értem, miért erőlteti az Operaház főigazgatója a büféhasználatot. Élvégre most már akár svédasztal is lehetne, nix politikai akadály!…
*
A magyar előadóművészet még sosem volt büféorientált, de a nertársak most majd jól megújítják. Például, hogy a ruhatárak se maradjanak nyáron bevétel nélkül, kötelező lesz télikabátban megjelenni és azt leadni az előadás kezdete előtt. De a büfé fantomja a levegőhasználati díj bevezetését is fontolgatja, elvégre nem ér hogy az ottani kincstári & nemzeti ájert bárki szabadon kóstolgathatja. Opció lehet persze az, hogy a kedves néző lélegzetvisszafojtva üli végig az előadást.
Az élményelviteli díj felszámolása egyelőre csak az ötletelés szintjén merült fel.
*
Jómagam akár az egy órás műsorszünetet is elfogadhatónak tartanám a vendégszerető Operaházban, de csak egy esetben.
Ha és amennyiben a direktort szolgálnák fel, miszlikre törve, aspeakban és tormával.
Tormámorban fetrengene a fél ország!
*
Idecsángál ez a Demeter Szilárd – honlapja szerint „író” – és azt bírja mondani, hogy a magyar irodalom 80 %-a kukába illő.
Felrezzen „A hazának szüksége van Rám” Philip, és azt tátogja, hogy a magyar filmek 70 %-a kukába való. (Producernek képzeli magát azon az alapon, hogy a Magyar Mindenható a segge alá tolt kétmilliárdot, hogy elkészíttesse minden idők leggyatrább hazai „filmjét”.)
Értem én, nertársak, hogy az önértékelési zavar az érvényesülésre kiszemelt területen is értékelési zavarokat szül. Na de hát nullára hajazó tehetséggel és eddigi teljesítménnyel hogy lehet már ilyet mondani?!… Még ha lennétek is valakik, akkor sem! Minden művészeti ágnak megvannak a maga képzett ítészei, a suszterek maradjanak a kaptafánál!
Már ha van nekik egyáltalán.
*
Nem azért a 2 fillérért, de már himpellérekből is importra szorulunk, olyannyira nagyok a velük szemben támasztott elvárások!
*
„Arany Jánosban és Bayer Zsoltban sok közös vonás van: a meg nem alkuvás, állhatatos kitartás és hazaszeretet.” „Aranyhoz hasonlóan, ugyanezen a vonalon Bayer Zsolt a hatalmi változások és átstrukturálódások világát megtapasztalva, anyanyelvünk magyar lélekkel való éltetését és használatának jó példáját adja azoknak, akik politikailag egyet értenek vele, de azoknak is akik nem.”
Az Irodalmi Szalon Bayer Zsolt – Arany János című pódiumbeszélgetés meghívójából valók ezek az idézetek.
Anyám, borongass, mer’ erőst kacagok!…
Pandula Dezső
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.