Július 12,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Mert nekik mindig mindenre van valami hisztérikus, sértett kifogásuk

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 569,359 forint, még hiányzik 2,430,641 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Sajnálatos módon elkapott valami kehe, ilyen az én áldott jó szerencsém. A telet sikerült komolyabb megfázás és vírusokkal való találkozás nélkül átvészelnem, erre amikor páros lábbal rúgta ránk az ajtót a tavasz, nekem a köhögés és a tüsszögés jutott, forró teával megtámogatva. De nem panaszkodni akarok, hanem elmesélni, hogy mit olvastam. Sok más mellett például azt is olvastam a minap, hogy a Putyin-rezsim Orbánék által sovinisztának kikiáltott, gyanús körülmények között meghalt ellenfele iránt tiszteletet kinyilvánítani nem hajlandó, ezért a parlamentben látványosan ülve maradó narancs Petrocelli (by Pottyondy Edina) és az ő bátorai valamiért mégis támogatnák, ha nem is követelik a börtönben meghalt Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus halála körülményeinek nemzetközi kivizsgálását. A felhívást Lotte Knudsen, az Európai Uniónak az ENSZ Emberi Jogi Tanácsánál (UNHRC) akkreditált nagykövete tette közzé Genfben a 27 EU-tagállam és 16 másik ország, köztük Kanada, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és Ukrajna nevében.

Érdekesek ezek a teátrális hisztizések és arcoskodások itthon, amiket aztán a nemzetközi porondon nem ritkán homlokegyenest ellenkező álláspontot tükröző mozgások követnek. Zéró koherencia, következetesség, csak úgy júdásosan. Hiteltelenül és átlátszóan. Gyáva és szánalmas vergődések ezek, amiket gyűjtőnéven a tulajdonosok szuverén orbáni politikának csúfolnak. Ez lenne a politika? Hazudozni? Összevissza beszélni? Elvszerűség helyett mindenkinek azt mondani, amit hallani akar? Hülyének nézni? Mindenkit átbaszni, elgáncsolni, akit lehet? Kiszámíthatatlannak lenni? Megbízhatatlannak lenni? És holnapig sorolhatnám. Ez lenne a magyar érdekalapú, szuverén politika? Ez bizony. És hogy ide jutottunk, abban nagy szerepe van a Szijjártó nevű atlétának, aki több időt tölt a sztratoszférában, mint a szilárd talajon, és aki benyögte, hogy sajnos nem tudjuk támogatni Mark Rutte NATO-főtitkárrá választását. A magyarázatot figyeld! „Mi egészen biztosan nem tudjuk támogatni egy olyan ember megválasztását a NATO-főtitkári pozícióra, aki korábban térdre akarta volna kényszeríteni Magyarországot. Nagyon fura lenne, ha egy ilyen ember jelöltségét a magyar kormány támogatná”. 

Azt hagyjuk is, hogy Rutte eredetileg nem úgy általában Magyarországot, hanem az Orbán-kormány a homofóbbá átírt ún. gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos megélhetési elmebaját szerette volna térdre kényszeríteni, de hogy nektek mindig minden fura, bazdmg! A svédek NATO-csatlakozása is rohadt fura volt, aztán amikor már nem volt több dobásotok, beadtátok a derekatokat. Hát ilyen az élet, Mark Rutte valóban átlát Júdás szitáján, és igen, bírálja is, ami nyilván nem tetszik a nagy autokratának, ezért ott tesz keresztbe, ahol tud. Volt egyáltalán bármilyen európai felvetés, kezdeményezés, amivel elsőre egyetértett? Vagy amit ne szabotált, vagy akadályozott volna a végsőkig 26 másik országgal szemben? És akkor ő kéri ki magának, hogy bárkinek az ölebe lenne? Hát mi a bánatnak lehet titulálni azt, aki folyamatosan szembepisál a közös érdekkel, mert neki mindig mindenre van valami hisztérikus, sértett kifogása? Faszt sértettség ez, én bizony elgondolkodnék azon, hogy ha egy társaságban állandóan miattam kellene másoknak hozzám alkalmazkodniuk. Gyanítom, hogy egy-két hisztirohamom után úgy vágnának ki onnan, mint macskát szarni.

És akkor feltenném a kérdést, amivel kapcsolatban egy esetleges radikális lépés nyilván sokunknak nagyon fájna rövid és hosszútávon egyaránt, de mégis fel kell tenni: a szövetségi rendszer mi a fenére vár Júdással kapcsolatosan? Amikor az orosz-ukrán háború a harmadik évébe lépett – amire hivatkozva megint Bicskéig meghosszabbította a rendeleti, mindenféle veszélyhelyzeti kormányázást, és hoz döntéseket mindenkinek a fejére szarva -, egy ilyen kérdésben miért nem a gyors és hatékony megoldás mellé áll, miért akadékoskodik most is? Ezek szerint nem érdeke, hogy ez a konfliktus minél előbb befejeződjön. Mert a béke kell és térerő meg azonnali tűzszünet lózungokon túl nem elősegíti, hanem hátráltatja az összes olyan folyamatot, ami szervesen kapcsolódik a háborúhoz és a háborúval kapcsolatban Európa és Magyarország biztonságához. Magyarország a NATO tagja és ha beütne a krach (reméljük, nem üt be), akkor valószínűleg nélkülük nem sokáig tudnánk tartani a frontvonalat. Maximum a svédektől lízingelt Gripenek repkedhetnének felettünk, mint a darumadarak, de gyanítom, hogy a vörös hadsereg megállításhoz azért ennél kicsit több kellene. Vagyis amíg a NATO védi a seggünket, én Júdás helyében kurvára nem keménykednék és nem hátráltatnám a vétómmal, hogy a szervezet egyik legfontosabb pozíciójának betöltését. 30 másik ország akarata ellenében. Mert ez a sorozatos gyermekded hiszti akár ellenünk is fordulhat. Csodálkozhatnánk, ha azt mondanák, hogy persze, majd jönnek és megvédenek, ha előbb bocsánatot kérünk. Addig nem. 

És teljesen jogos lenne egy ilyen hozzáállás, főleg azok után, hogy Stan és Pan úgy járkálnak Moszkvába, mintha haza járnának, Szijjártó meg olyan bensőséges, szerelmes viszonyt alakított ki Lavrovval, hogy az már ránk nézve kínos. Azt meg inkább ne is feszegessük, hogy miközben a világ kulturáltabb fele gyászba borult Navalnij halála miatt, ez éppen lakmározott annak az orosz agresszornak a külügyminiszterével, aki ha megjelenik valahol, többen felállnak és kivonulnak a teremből, mert egy levegőt sem hajlandóak vele szívni. De a mi felnyírt hajú jobbszélsőnknek ez nem ciki, sőt, büszke rá. Reagált is felháborodva arra, hogy Donald Tusk lengyel miniszterelnök szóvá tette: meglehetősen ízléstelen és erkölcsileg elfogadhatatlan volt az, hogy ő éppen kétpofára zabál, miközben egy olyan embert gyászol a világ, akit a véreskezű már egyszer megpróbált likvidálni, akkor nem sikerült neki, de végül csak összehozta. Erre a mi erkölcsi Marian-árkunk azt bírta kinyögni, hogy „ha az ember mellette ül egy külügyminiszter kollégának, akkor általában beszélgetnek. Az a helyzet, hogy van egy ilyen feladatunk nekünk, külügyminisztereknek, hogy kapcsolatot tartsunk egymással.” Azt is hozzátette, hogy a diplomáciában szerinte az a teljesítmény, ha az ember kapcsolatot tart azokkal is, akikkel nem ért mindenben egyet, és ha lesz lehetősége, vagy szükség lesz rá, akkor a jövőben is tárgyalni fog az orosz kollégákkal. Az elmúlt években egyébként állítása szerint számos európai politikus kereste meg őt, hogy segítsen nekik kapcsolatot teremteni az oroszokkal, találkozót összehozni, vagy csak juttasson el nekik egy üzenetet.

Értjük, ugye? Az a feladata. Akkor miért nem jön össze egy ilyen beszélgetés a NATO-főtitkári poszt egyik esélyes betöltőjével? Ha Lavrovval állítólag ilyen az, amikor nem értenek egyet mindenben, akkor vajon milyen lehet az, ha igen? Nekem kurvára úgy tűnik, hogy az oroszokkal akkora az egyetértés és a puszipacsi kapcsolat, mint amennyire egyik szövetséges országgal sem az. Jó, majd ha Trump behúzza, akkor igen, de most ugye Amerika is feketelistán van. Mindenki. Egyébként Káncz Csaba geopolitikai jegyzetei között olvastam a következőt: Orbán és Trump pénteki floridai találkozójukon az ukrajnai béke helyreállításának kilátásairól tárgyal – közölte Szijjártó az orosz állami RIA Novosztyi hírügynökséggel. Szijjártó hozzátette: „A NATO-tagállamok továbbra is egyetértenek abban, hogy a katonai szövetség nem részese az ukrajnai konfliktusnak, annak ellenére, hogy kiszivárgott egy hangfelvétel, amelyen német katonai tisztviselők egy esetleges rakétacsapásról tárgyalnak a krími hídra”. Megjegyzés: egy belső forrásom szerint OV látogatásának valódi célja, hogy fizikailag vigye el az oroszok pénzét Trump kampányának megtámogatásához. Trump ugyanis súlyos büntetésekkel és költségekkel szembesül, amint perről perre bukdácsol és ezért meg kell támasztani a pénzügyeit. 

Hogy ennek van bármi valóságalapja? Reális lehetőségként felmerülhet ez? Az a baj, hogy simán el tudom képzelni. Egy kormányzati gépet nem vizsgál az FBI, a CIA, diplomáciai védettség alatt áll. A reptéren beteszik a bőröndnyi pénzeket és hipp-hopp máris ott van a lóvé, ahol most nagy szükség van rá. Júdás még mindig beteheti a lábát az USA-ba, ha nem is békegalambként, de postásgalambként mindenképpen hasznát lehet venni ezekben a vérzivataros időkben. Undorító. Mélyen undorító. 

Ceterum censeo: az orbáni rezsimet el kell pusztítani!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.