Július 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Mire számítottak, de komolyan?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,638,620 forint, még hiányzik 1,361,380 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem javított az ápolók általános hangulatán a márciustól életbe lépő béremelés. Nagyon sokan csalódottak, miután megkapták az új besorolásukat: a kormányzati kommunikációban elhangzott 20 százalékos többletet ugyanis nem mindenki kapta meg.

Biztosan önök is meglepődtek. Nem, viccelek, szerintem nem lepődtek meg. Aki ugyanis komolyan gondolta, hogy nem fog a kormány valamilyen módon trükközni a fizetésemelésekkel, az vagy naiv, vagy ostoba. Az ember úgy gondolja, normális országokban legalábbis úgy gondolja, hogy ha 20 százalékos béremelésről döntenek, akkor az pontosan 20 százalékos béremelkedést jelent. Tehát ha valaki eddig 100 ezer forintot keresett, az ezentúl 120 ezer forintot fog. Ez nem egy túl bonyolult dolog, ám mivel Magyarországon a számoknak nem szabad hinni, a kormánynak még kevésbé, ezért itt is pontosan ez történt. Lehet, hogy tudnak olyan statisztikát, kimutatást vagy egyéb más dokumentumot mutatni, amelynek alapján elmondhatják, hogy 20 százalékos volt a béremelés, csak hát ezt a dolgozók nem érzik a saját pénztárcájukon.

Ezzel szemben a 20-30-40 százalékos olaj, kenyér, tej vagy sajt áremelkedést megérzi a dolgozó. Úgy hiszem, hogy sajnálatos módon – akármennyire is tisztelem az ápolókat a munkájukért – ezért az ápolók nem álltak, ki és nem fogtak össze soha. Olyanok, mint a tanárok, akik elégedetlenkednek egy ideig, de miután a kormány benyög egy béremelést, rögtön mindenki csöndben van, és megvárja azt a bizonyos emelést. Ezzel elül a lelkesedés, a téma a háttérbe szorul és a kutyát nem érdekli a megalkuvó tanárok vagy ápolók helyzete. Ez sajnálatos, de igazság szerint maguknak köszönhetik, mivel ők egy olyan munkakörben dolgoznak, amely mióta csak létezik, alul van fizetve. Viszont mivel az ott dolgozók soha nem állnak ki magukért és a munkájukért, ezért a kormányok soha nem veszik őket komolyan. Majd elcsendesednek, megunják, beletörődnek – gondolhatja a kormányzat és igazság szerint valóban nem téved. Megjött az uniós források egy része, amelyet odaadnak a tanároknak. Ki hallott elégedetlenkedő tanárokat az elmúlt időszakban? Látott valaki tízezres tüntetéseket az utcákon, ahol tanárok és diákok az ország jövőjéért összefogtak volna?

És igen, lehet mondani, hogy én Granadából mit okoskodok, de amikor Magyarországon éltem, ott voltam elég sok tüntetésen és nem a háttérbe vonulva morgolódtam. Az igazság az, hogy a néma embert nem hallja meg senki, márpedig jelen állás szerint a magyar társadalom egy néma emberhez hasonlítható, amely már beszélni sem próbál, mert nem látja értelmét a próbálkozásnak. A társadalom belefáradt a parttalan elégedetlenkedésbe, mivel úgy véli, hogy nem nyerhet a hatalommal szemben. Azzal a hatalommal szemben egyébként, amelyet maga a nép választott meg negyedszerre is kétharmaddal. Ezek után viszont ne csodálkozzon senki, ha a fiatalok egy jó része beleun ebbe a helyzetbe, és inkább külföldön próbál szerencsét. Beszélnek nyelvet, piacképes szaktudással rendelkeznek és az uniós adta lehetőségekkel élve sokkal jobb életet teremthetnek maguknak külföldön. Akkor viszont mire várjanak? Hogy majd a tanárok vagy az ápolók egy napon rájönnek arra, hogy a kormány csak hitegeti és kihasználja őket?

Én szeretek reménykedni és örök optimista vagyok, de úgy vélem, hogy a társadalom bizonyos részeinek pofonokra van szüksége ahhoz, hogy ráébredjen arra, hogy mi is a valóság. Ezek a pofonok fájnak és kijózanítóak tudnak lenni, de szerintem pont erre van szükség. Nem lehet állandóan babusgatni és pátyolgatni a szegény, megvezetett tanárokat és ápolókat, hiszen pontosan lehetett tudni, hogy ismételten hülyére fogják venni őket. De ők hinni akartak, mert mégis csak könnyebb csendben várni a csodát, mint hogy az ember tegyen érte. Véleményem szerint viszont a tanárok pont azok az értelmiségiek kellene hogy legyenek, akik példát mutatnak egy egész generációnak, akik szabadságvágyukkal, kiállásukkal és erkölcsi tartásukkal példát mutatnak a többség számára, amely ezáltal követendő példává válik. És voltak is példák erre, olyan példák, akik az én szememben hősök. Mindent kockára tettek azért, mert hittek abban, hogy változást érhetnek el, de sajnálatos módon sokszor a saját kollégáik voltak azok, akik cserbenhagyták őket. Ha az elégedetlen tanárok nagy többsége utcára ment volna, ma már nem arról beszélnénk, hogy talán valóban megkapják egyes oktatók a béremelést, hanem arról, hogy mindenkinek versenyképes, európai szintű fizetése van.

Arra a kérdésünkre, hogy mekkora összeget jelent az átlagos 20 százalékos alapbértöbblet, Soós Adrianna azt mondta: az ágazatban – minden ellenkező kormányzati állítás ellenére – most az átlagbér bruttó 460 ezer forint, ennek a húsz százaléka 92 ezer forint. Ehelyett azonban sokaknál 50-60-70 ezerrel nő a bére, csak nagyon kevesek kapták meg az említett 92 ezret. (Népszava)

Őszintén sajnálom azokat, akik hittek a kormány hazugságainak, de sokadszorra is be kell látni, hogy ez várható volt. A magyar társadalomnak – ha valódi változást szeretne – fel kell ébrednie és követelnie kell a változást. Az EU, az Egyesült Államok, Soros vagy bármely más szövetség vagy szervezet sem fogja elhozni a hőn áhított fejlődést, a demokráciát és a nyugati életszínvonalat. Ameddig vannak olyan szakemberek, akik kérdés nélkül bedőlnek a hazugságoknak, addig nem nagyon van miről beszélni. Márpedig sajnos itt tartunk. Persze lesznek majd nyilatkozatok a kormány részéről, a szakszervezetek is elmondják majd a magukét, de végső soron egyetlen dolog nem fog változni: az ápolók bére.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.