Július 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Mani kövek


Spectator: 754

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,329,960 forint, még hiányzik 670,040 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az UNESCO több mint 1100 világörökség részeként nyilvántartott helye közül 213 természeti és ökológiai különlegessége miatt méltó fokozott védelemre elfogadott és ezek az emberiség számára jövőben is megőrzendő területek. A listában a 754. referenciaszámú terület a délkelet-szibériai Bajkál tó és annak környezete. A világörökség listájára 1996-ban felkerült, közel Magyarországnyi kiterjedésű (88 ezer km²) terület természeti szépsége és a központi részén elhelyezkedő 31 500 km² vízfelületű tó élővilága vitathatatlanul egyedülálló. A Bajkál tó a világ legmélyebb és minden jelenlegi ismeret szerint a Föld legidősebb tava, az ebben található 23 610 km³ térfogatú víz a bolygó felszínen levő folyékony édesvízkészlet 23 %-a. 

A Bajkál ÉK-DNy-i irányban 636 km hosszú, átlagos szélessége 48 km, a partok közötti maximális távolság 79,4 km, a legkeskenyebb helyen pedig 25 km. A tóban a legnagyobb mélységet (1642 m) a déli részén mérték, így ez a Föld legmélyebb tava, átlagos mélysége 731 m. A tó északi részén a víz mélysége sehol nem haladja meg a 900 m-t. A víztükörből 27 kisebb-nagyobb sziget emelkedik ki, ami a tó aljzatának jelentős tagoltságát bizonyítja.

A természetes vízutánpótlás 60 %-át a mongóliai forrásvidékű Szelenga folyó, a többi vízmennyiséget 336 kisebb folyó ill. időszakos vízfolyás biztosítja. A tó vízgyűjtő területéről évente átlagosan 60 km³ víz utánpótlás érkezik és nagyjából ugyanennyi távozik az Angarába, ahol az irkutszki  vízierőmű  használja fel.  Kifolyó víz egyedül az Angarán keresztül távozik a Bajkálból. (Becslések szerint, ha a tó vízutánpótlása megszűnne, az Angara még további 360 év alatt tudná csak elvezetni a roppant víztömegét.) A Bajkál és környezete a Jenyiszej folyam hatalmas kiterjedésű vízgyűjtő területén helyezkedik el. 

 

Angarán épített vízierőművek a megépítésük óta számottevően befolyásolták a tó vízgazdálkodását. Az irkutszki vízierőmű üzembehelyezése (1957)  előtt a Bajkál – természet által szabályozott – átlagos vízszintje 455 m és 457 m között volt. 1957 és 2001 között azonban a tó vízszintje 17 alkalommal haladta meg a 457 m-t és 18 esetben került 455 méter alá, ami világosan a jelzi a kifolyó vízmennyiség az erőművi igények miatti vízmennyiség változását. Vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy ezek a változások már hatást gyakoroltak a tó ökológia egyensúlyára.

Lényeges súlyosabb problémát okozott volna, ha az egyébként is változó vízhozamú fő betápláló Szelenga folyó mongóliai szakaszán tervezett Suren vízierőmű megépült volna. A hatásos és nyomatékos orosz rosszallás nyomán azonban a Világbank visszavonta Mongóliától a létesítmény hitelezésének korábbi ígérvényét, a beruházás elmaradt. Egy másik, műszaki megvalósíthatóság nézőpontjából is eszement kínai terv szerint a Bajkál vizéből Észak-Kína száraz területére vezettek volna ezer km-t meghaladó vezetéken keresztül öntözővizet. Az orosz kormány hivatalosan meg se hallotta a javaslatot, akadémikusaira bízta a tervezet porig alázását. 

A bajkáli világörökségi helyszín ökológiai állapotának fenntartása a helyi közösségek számára egyelőre több problémát jelent, mint előnyt. A környezetszennyező ipari üzemek leállítása a kis településeken  munkanélküliséget, az életkörülmények romlását eredményezte. A legközelebbi, iparral rendelkező nagyvárosok távol vannak, az itt élők (főleg burjátok) mobilitási hajlama csekély. A sok ember számára eddig megélhetést biztosító halászatot a kormány betiltotta a lehalászás miatt lecsökkent halállomány védelme érdekében. A természeti csodákban gazdag vidék egyelőre túl távol van mindentől, még nem idegenforgalmi célpont. (Az angol nyelvű helyi újság, a Siberian Times adata szerint évente átlagosan mindössze félmillió, főleg belföldi turista látogat ide.)  Ma még mindössze csak a tó északi partján levő kicsiny Lisztvjanka falu kezdett kifejezetten idegenforgalom fogadására berendezkedni. Jelentős tömeget kiszolgáló idegenforgalmi infrastruktúra és annak szolgáltatási háttere egyelőre  még teljesen hiányzik a Bajkál mentén. 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.