NEHAZUGGY

A ló megdöglött, ilyenkor van az, hogy kezd az ember megbarátkozni a szamárral

Swan Edgar | Február 28, Szerda | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,552,800 forint, még hiányzik 447,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok! Valószínűnek tartom, hogy a fél ország értesült, vagy értesülni fog, megnézte, vagy meg fogja nézni a Telex Magyar Péterrel készített interjúját.

Magam is ezzel kezdtem a napot, úgy gondolom – felülírva az eddigi véleményemet -, hogy érdemes lehet figyelni ezekre a megszólalásokra. A szerkesztőségben nincs olyan kollégám, akinek újdonságként szolgált volna bármelyik információ, ami a másfél órás interjú során elhangzott – még Lévai Anikó szerepéről is hallottunk már évekkel ezelőtt egy szavahihető belső forrástól -, valószínűleg a legtöbb nem-kormánypárti, de nem is apolitikus országlakó sem döbbent meg őszintén, ám ennek ellenére azt gondolom, mégis fontosak ezek a kibeszélések. Mégpedig a nem utolsó vérig elkötelezett hívők, és a bizonytalan szavazók szempontjából fontosak. Amit általában elhessentenek, ha független médiában olvassák, esetleg – szerintük – baloldali megszólalótól hallják, az talán jobban eljut hozzájuk akkor, amikor egy önmagát jobboldalinak valló ember mondja. Hitelesebb, elgondolkodtatóbb, hihetőbb számukra. És bármennyire résmentesnek tűnt egészen mostanáig a rezsim fala, igenis lebontható, ha elég ember akarja. Még mindig, még most is a választók akaratán múlik, csak éppen sokkal több embernek és sokkal erősebben kell akarnia, mint egy demokráciában.

Változatlanul nem a megváltót látom Magyar Péterben, de senki másban sem látnám azt, hiszek abban, hogy az ember esze, akarata és kitartása határozza meg a sorsát, nem más. Ez így van egyének, de így van társadalmak esetében is. Ha a többség képes felismerni, hogy nincs ez jól így, akkor lehetséges a változás. Ebben a változásban hasznos szerepe lehet akár Magyar Péternek is, függetlenül attól, hogy némi szerepzavart vélek felfedezni ott (is), amikor arról mesél, mennyire nem érte meg nekik – mármint Varga Juditnak és neki – hazatérni Brüsszelből, mert ott háromszor annyit kerestek, de miután Vargát hívta a haza, jöttek. Amennyire én tudom, Brüsszelben sem a versenyszférában dolgoztak, hanem a kormány (Orbán Viktor) megbízásából serénykedtek, aligha volt választásuk, amikor hazarendelte őket a pártközpont. Ettől függetlenül úgy hiszem, hasznos lehet ez a hirtelen felbuzgó javítási szándék, függetlenül attól, hogy mi van mögötte, attól pláne függetlenül, hogy én mit gondolok erről az egészről.

Az a helyzet, hogy szép kis hazánkban lényegében értelmét veszítette a jobboldaliság, baloldaliság, bármi, amiről úgy gondoljuk, hogy ismerjük a jelentését. Ezt nem most érzem így, évekkel, hosszú-hosszú évekkel ezelőtt írtam valamelyik véleménycikkemben, hogy valójában én inkább tartom magam jobboldalinak, mint baloldalinak, mármint a szó eredeti, normális értelmében, nem a magyarországi értelemben. Holott akkor még messze nem torzult el ilyen mérhetetlenül sem a politika, sem semmi, ami mostanra igen. Ma már azt kell mondanom – jobb meggyőződésem ellenére -, hogy baloldali vagyok, bár inkább és elsősorban liberális. Mert itt és most nincsen választásunk, aki a maffiarendszer ellen van, az kötelezően baloldali. Akkor is, ha a kormánypártnak titulált bűnszervezetnek egyáltalán semmi köze nincs a jobboldalisághoz, és szerintem nem csak én vagyok kényszerbaloldali ebben az országban, nagyon sokan érezhetnek hasonló módon. Miután az én belső valóságom más, mint amit a propaganda rám kényszerít, azt sem szoktam általában megfogalmazni, hogy mit gondolok én a jobboldali és baloldali politikáról. Mert igazából – jelzem, nem a magyarországi viszonyok közötti, hanem a normáliséknál szokásos jobboldaliságról és baloldaliságról beszélek – engem például semennyire nem zavarna az sem, ha jobboldali, de az sem, ha baloldali kormány lenne. Ha az a kormány normális, becsületes, az ország javát szolgálja. A legjobb persze az lenne, ha koalíciós kormány lenne, ahol minden nézet képviseltethetné magát, figyelnék egymást éberen, hogy miben hibázik a másik, ezért mindenki törekedne a kevés hibára. Hiszem – remélem -, egy ilyen konstellációban minden oldal és irány a legjobbat hozná ki magából, minden oldalból a legjobb gondolatok jutnának át a szűrőkön, így az ország csak nyerne a dolgon.

Ha sikerülne megszabadulni az Orbán-klántól, erre nyílhatna lehetőség. Úgy vélem, senki nem tudná átvenni a helyét, széthullana a rezsim, bedőlne a NER, és elindulhatna egy egészséges átalakulás. Versengés a pártok között, talán még a szavazók is kedvet kapnának az aktívabb politizáláshoz. A folyamat végén aligha tudna bárki teljhatalmat szerezni, kialakulhatna valamiféle koalíciós kormány. Esély lenne arra, hogy az ország lakói is beleszóljanak a saját jövőjük alakításába, egy idő után kialakulhatna egyfajta igény arra, hogy a hatalmat ellenőrizni kell, megtörténhetne annak a felismerése, hogy nem az embereknek kell félnie a kormánytól, hanem fordítva. Mert az a normális. És nem azért, mert a nép autókat borogat, kukákat gyújt fel és feltépi a macskaköveket, hanem azért, mert amelyik politikus nem teljesíti az elvárásokat, az többé nem kap lehetőséget arra, hogy próbálkozzon. Egy ilyen egészséges rendszerben pedig helye lehet, helye is kell legyen minden létező oldalnak. Kivéve a szélsőségeket, mert azok soha, egyetlen ország életében sem hoztak pozitív változást. Úgy hiszem, most talán megmozdulhat valami. Ha Magyar Péter segítségével, ha ehhez elő fog még bukkanni a volt felesége, Novák Katalin, vagy éppen Simicska Lajos is, az sem baj.

Feltéve persze, ha nem az a cél, hogy az új formáció – mert most úgy tűnik, lesz ilyen – elszívja a szavazókat más pártoktól, és becsatornázza a Fideszhez. Vannak ilyen félelmek, érteni is vélem az okát, de őszintén szólva nem sok értelmét látom ennek a verziónak. Az ellenzéki pártok maguktól is tehetetlenek, az már igazán mindegy, hogy többfelé oszlanak a szavazatok. Ellenzéki szavazó pedig nem fog voksolni a Fideszre, még Magyar Péter kérésére sem. Ha azonban a Fidesz széléről le tudnának választani szavazókat, és be tudnának vonni a bizonytalanok közül elég embert, ki tudná húzni a kétharmados méregfogat. Szerintem már tart ott ez az ország, hogy mindegy ki adja és ki kapja, minden pofon jó helyre megy. Nem mondom, hogy Magyar Péter hirtelen hiteles szereplő lett a szememben, nem lett az, ahogy Simicska sem és senki, aki aktívan közreműködött a rezsim kiépítésében. De vagyunk olyan helyzetben, hogy érdemes elfelejteni a finnyás válogatást, az eltartott kisujjat, a magas lovat. A ló megdöglött, ilyenkor van az, hogy kezd az ember megbarátkozni a szamárral.

Jó ébredezést, szép napot kívánok! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, mert úgy szoktuk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!