NEHAZUGGY

Újabb kilométerkő az elmaradt rendszerváltás utáni demokrácia színlelésének történetében

Nem sűrűn volt példa arra, mert soha nem volt példa arra az elmaradt rendszerváltás utáni demokrácia szimulálás történetében, hogy egy teljhatalmú önkényminiszterelnök háromból két államfőjelöltje hangosan belebukik a dicsőségbe és az államelnökségbe, a negyedik kiválasztott személyét pedig csütörtökön előrántják a kalapból, egy sajtótájékoztatón benyögik, hogy ő lesz az, pénteken összetrombitálják a házbizottsági ülést, ahol pillanatok alatt eldől, hogy hétfőn már szavaznak is róla. Ahogy Kocsis Máté nembuzeráns gyermekvédő, a Fidesz frakcióvezetője az ülés után írta február 23-án:

az államfő megválasztására február 26-án kerül sor a magyar Országgyűlésben.

Így egyszerűen, kijelentő módban, előrelátó, megkérdőjelezhetetlen bizonyossággal. Úgyhogy igen, ma ennek a történelmi eseménynek a napját írjuk, amikor az orbáni-fideszes önkényuralom parlamentjének bátorai az ország négyötöde vagy hathetede vagy nyolckilencede számára totálisan ismeretlennek számító jogászt, az Alkotmánybíróság elnöki tisztségét nyolc éve betöltő Sulyok Tamást megválasztják köztársasági elnöknek. Annyi minden más mellett erre is jó a kétharmad: nem kell körültekinteni, egyezkedni, alkudozni, faszakodni, meghallgatni, megvitatni, tekintettel lenni, figyelembe venni. Elég csak kitalálni a zárt ajtók mögött, hogy ki legyen, mi legyen, és másnap, két nap múlva, négy nap múlva átverni a gépezeten.

Pardon. Ez persze csak azokra az esetekre igaz, amikor nem Svédország NATO-csatlakozásának csavaros, hazugság-hajtűkanyarokkal tűzdelt halogatásából kell másfél éven keresztül belpolitikai hasznot húzni, mert akkor az van, amit az Orbán Viktor nevű intézmény politikai igazgatója hordott össze az ATV-ben egy jó hónapja, amikor a Fidesz még nem keveredett bele a pedofilbotrányba. Orbán Balázs január végén, amikor a svédek még nem tudták, hogy el akarnak adni négy Gripent Magyarországnak, nem kevesebbet állított, mint hogy

a Fidesz-frakció az nem egy szavazógyár, a kormány nem mondhatja meg, hogy mire szavazzanak.

Volt időm kínomban kiröhögni magam január vége óta ezen, talán nem véletlen, hogy éppen ez a kincstári lózung jutott ma eszembe, amikor a fideszes parlament az ellenzék egy részének valószínűsíthető jelenlétében, egy másik részének borítékolható távollétében, precedens nélküli sebességre kapcsolva, lóhalálában megválaszt egy sokadik legfőbb közjogi méltóságot, akiről alig van élő ember, aki tudja, hogy kicsoda, ámde akinek az nemzet egységét kell majd megtestesítenie.

Nagyjából mindent leírtam múlt csütörtökön a felcsúti keresztapa eme Sulyok nevű tökéletes választásáról, és talán többet is, mint megérdemelt volna a téma, még ha egyáltalán nem is szolgál mentségemre, hogy semmi olyat nem tudtam felfedezni a történetben, a személyben, a jelölésben, ami ne lenne nyilvánvaló. Nemcsak a nálam sokkal okosabbak számára, de számomra is. Mert bármennyire hihetetlennek tűnik, az influenszereket megszégyenítő módon túlmozgásos, rengeteg közpénz és stratégiai, illetve propaganda aprómunka árán felépített, a pártszimpátiákon kicsit át is ívelő népszerűségnek örvendő, az önálló imázsépítés terén még túl is teljesítő Novák Sándorpalotáné Katalin után pontosan egy Sulyok Tamás-féle karakter kívánkozik a megtépázott tekintélyű államelnöki pozícióba. Ez a karakter szolgálja ki tökéletesen a kissé megroggyant önbizalmú, saját tévedhetetlenségének illúziójával szemben alulmaradt, veszíteni nem tudó miniszterelnöknek. Nevezett asszonyság bukásának körülményei, apropója és zaja szükségszerűvé teszi számára, hogy a lóhalálában kiválasztott, a nem szavazógyáron átverni kívánt ember minél szürkébb, jellegtelenebb, haloványabb, semmilyenebb legyen, és ha lehet, mimagyarok észre se vegyük, hogy ott van, ahol van. Az sem baj, ha a sminkszoba egy ideig alighanem kihasználatlanul árválkodik majd a palotában, és az is belefér, hogy a Fidesz népszerűségét nem emeli, és Orbán penetráns nemzetközi (nyugati) megítélését sem árnyalja, hogy nem ez a tenyérbemászó, lájkvadász szelfigenerátor, ez a kényszeres vigyorba fagyott női princípium játssza a jó rendőrt, az elkötelezett atlantistát, az emberarcú, világbékéért harcoló ablakpucoló-stanglisütő demokratát különböző nemzetközi fórumokon, találkozókon, konferenciákon.

Mivel nem vagyok se egy, se több Török Gábor, nem tudom azt tanácsolni az ellenzéki pártoknak, hogy fontolják meg Sulyok Tamás támogatását (már csak azért sem tudok ilyet tenni, mert nem látom be, hogy mitől lenne sikeres ellenzéki stratégia helyeselni Orbán egyszemélyes döntését csak azért, mert a jelölt kivételesen nem egy vérbeli pártkatona, mint Áder vagy Novák volt), ezzel szemben azt nagyon is viccesnek találnám, ha a svéd NATO-csatlakozás másfél éves tragikomédiája után (aminek állítólag szintén ma vetnek véget, amikor megszavazzák a ratifikációs dokumentumot), miután Orbán is, Szijjártó is ezerszer is hülyét csinált belőlük, a Fidesz képviselői bebizonyítanák, hogy ők nem gombnyomogató droidok gyülekezete, ők nem egy szavazógyár, amelynek az ország tulajdonosa és teljhatalmú miniszterelnöke megmondhatja, mire mikor szavazzanak. Természetesen ennek is pontosan ugyanakkora realitása van, mint annak, hogy Németh Szilárd áttér a vegán étrendre vagy Orbán Viktor beismerő vallomást tesz az elmúlt 14 évben elkövetett törvényesített bűncselekményeiről és mielőtt lemond, a hatvanpusztai luxusbunkerkastélyt átadja a népnek.

Ettől függetlenül vicces lenne – egy gondolatkísérletet mindenképpen megér a délutáni szavazás előtt -, ha az állampárti frakció megfontolná Skrabski Fruzsinának, Novák Katalin volt tanácsadótestülete egyik, ha nem a legsötétebb tagjának több ízben hangoztatott (legutóbb múlt héten, egy egészen elborzasztó érveléssel alátámasztott) felhívását, és nem szavazná meg Novák lemondását. Szerintem végre lenne valami vicces, egy pillanatra a gyáva alászolgák és kesztyűbábok demonstrálhatnák az országnak, hogy ők nem önálló, segghülye, gerinctelen, bármire kapható szolgái a korrupt, hatalommániás főnöküknek, aki számára bárki feláldozható, csak ő mentse az irháját, hanem szuverén, autonóm, önálló gondolkodásra képes entitások, akiknek még maradt némi önbecsülésük. Mint ahogy azzal is bizonyíthatnák, hogy nekik nem mondhatja meg a miniszterelnök-főnökük, hogy mit csináljanak, ha nem szavaznák meg a svéd NATO-csatlakozást sem, mert hiába jött ide a svéd miniszterelnök, nem kért bocsánatot tőlük, márpedig ők másfél éve meg vannak sértődve, amiért a svédek azt mondták róluk, hogy nem demokraták.

Természetesen semmi ilyesmire nem kell számítani, hasonlótól sem kell tartani, hiszen a Fidesz egy gazdasági-hatalmi érdekcsoport, amelyet pórázon rángat a tulajdonos-gazda, és mindenkinek megéri engedelmeskedni, mert ha engedelmeskedik, fegyelmezetten beáll a sorba, nem kérdez vissza, és nem tesz keresztbe a hatalmának, mint Novák Katalin K. Endrével, akkor nem dobják el, mint egy taknyos zsebkendőt, ahogy Novákkal és Vargával tették. Ezért aztán a az elmaradt rendszerváltás utáni demokrácia szimulálás történetében soha nem látott módon a bejelentéstől számított negyedik napon, ma gyorsan lezavarják a köztársasági elnöki utódlást. Nem egy pártkatonát, nem is egy Schmitt-Novák-kaliberű golyóstollat, hanem egy szofisztikáltabb töltőtollat, ámde engedelmesség, lojalitás tekintetében hasonló figurát választanak meg következő köztársasági elnöknek a bátorak. Göncz, Mádl, Sólyom, Schmitt, Áder, Novák után a hetedik lesz a sorban Sulyok Tamás, akit az összes elődjétől egyetlen dolog különböztet meg: még a fideszes hívek sem ismerik. Ez a hendikepje azonban a lehető legnagyobb előnye is Orbán számára, aki le akarja zárni a pedofilbotrányt, el akarja felejteni Novákot, távol akar kerülni az egész államelnöki mizériától, és vissza akar térni a pillanat uralásához. Ahol nem is volt semmiféle pedofilbotrány, kegyelmi botrány, pláne teljes erkölcsi megsemmisülés a gyermekvédelmi hiteltelenség oltárán.

Persze szép lett volna, ha az ellenzék hatfelé óbégatás helyett talált volna egy közös, hiteles, vállalható, ismert és elismert embert, aki ma felszólalhatna a nemzet templomában és kulturáltan megjelenítve a nemzet egységét, rámutatott volna arra, hogy semmilyen oldali magyar ember nem akarhat egy ilyen erkölcsi fertővé züllesztett országban élni, mint amilyenné az orbánizmus tette Magyarországot, de ennek sem fenyeget a veszélye, nem lesz ilyen. Kövér László viszont örülhet, legalább nem neki kell ideiglenes megbízott államfőként aláírnia a svéd NATO-csatlakozás ratifikációs dokumentumait.

A címlapképen Kövér László és Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke, leendő köztársasági elnök látható 2021-ben a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) zárómiséjén (Fotó: Máthé Zoltán/MTI/MTVA)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább