Május 3,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Zebrakadabra

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 112,229 forint, még hiányzik 2,887,771 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ha nem is a jelenlegi formájukban, de gyalogátkelőhelyek két évezreddel ezelőtt is funkcionáltak. Az ókori Pompejiben például, ahol kiálló köveken lehetett átmenni az úttesten. Számottevő akkori autóforgalomról nem tudunk, ergo nem is a polgárok testi épségének óvása volt a cél, hanem az, hogy a lábuk ne érjen bele az utcán folydogáló szennyvízbe. A mai – zebra néven ismert – fekete-fehér csíkozás Angliában jelent meg 1951-ben. Azóta az egész világon elterjedt, még olyan – fejlődési kihívásokkal küszködő – kontinenseken is fellelhető, mint amilyen Afrika. Magyarországon 1960-as években tűnt fel jelenlegi formájában. 

Jutott ez eszembe annak a hírnek a kapcsán, mely szerint potom 960 909 374 forintot szán 28 zebra felfestésére az egyik déli vármegye-székhely baloldali többségű vezetése. Azaz csíkonként cirka 3,5 millióba kerül majd a kialakítás. A döntés okozott némi felzúdulást közel és távol. – Mibű festik, aranyból? – zúgolódtak a népek. – Felszippantható a csík? – érdeklődtek egyesek. A sajtómunkásoknak annyit sem sikerült megtudniuk, személy szerint ki volt az a párját ritkító – értsd: egyedüli – pályázó, aki kimagasló ajánlatával megnyerte a tendert.

A fránya békétlenkedők nyilván kétségeket akarnak támasztani a választópolgárokban az önkormányzati döntéshozók körültekintő bölcsességét illetően. Holott tudhatnák, hogy évekig tartó előkészítés (megvalósíthatósági tanulmány, látvány- és tanulmányterv, miegymás) előzte meg a mostani létesítési engedélyt. Blamázs, ha rossz az imázs! Csak az utat nem konzultálták meg nemzetileg, mit szól a dologhoz – mindenki mást igen. Továbbá, nem is olyan nagy summa ez a közel egymilliárd. Például, a harmadát sem éri el a város nívós egyeteme tartozásainak. Szinte eltörpül a település halmozódó, 16 milliárdos adósságához képest.

Szervezőmunka lesz a megvalósítás mögött, komoly erőfeszítések. Ha esik, ha fúj, mindenféle masinákat kell majd működtetni. Méricskélni szükséges, sablonokat tologatni. Ez is egy szakma, s mint olyan, szakembereket igényel. Nem attól a modern kor hőse a Vállalkozó, mert mer nagy árakat álmodni! Semmi sincs ingyért, lassan a levegő sem. A zebra is zsebre megy, zabrálásról szó sincs. Nem csak az egyház, egy zebrafestő cég sem egy jótékonysági szervezet. Piaci árak vannak, ami azt is jelenti, hogy meg is kell élni valamiből a piacon. Az olcsó felfestés felfeslik. Ha túlhasználják, felkopik. Az újrafestéstől az állunk kopik fel. Ajándék gyalogos-átkelőhelynek különben se nézze az árát, ki két lábon jár! Egy zebra mégsem egy erdőtlen lombkorona-sétány! Értelme van, éppúgy hozzátartozik a városképhez, mint a gangosházak. Az útburkolati jelek a barátaink, nem a gáz Brüsszel kényszeríti ránk a használatukat. A zebra – mármint a szavannai (régies nevén: tigrisló) – nem csak a közlekedésrendészeket, hanem olyan kiváló művészeket is megihletett, mint a szóban forgó város szülöttét, Victor Vasarelyt. Nem mellesleg: örülhetnénk, hogy egyáltalán van kijelölt utunk, amelyen előre megyünk, nem babra! A lenini utat is hogy megjártuk már! Az ám, Hazám!

Amikor már – afféle flaszteroidaként – beütött a baj (pl. egy cserbenhagyásos gázolás formájában), már késő átkelőhelyért jajongani! Meg hát, magára vessen, akit elütnek közúton! Úgy kell neki, miért jár gyalog? Akinek nincs egy beröffenthető járgánya, az annyit is ér! Annak a tudati átlátása is igényel némi intelligenciát, mennyivel egyszerűbb keresztben lebírni egy utat, mint hosszában. Savam ne felejtsem: győzni most újfent csak a kereszt jelében fogunk. “In hoc signo vinces”.

A kákán is csomót kereső aszfaltbetyároknak minden nagyon drága. Különösen amióta magyarosodik a Világ s minket követ minden olyan ország, amelyik számít. Képesek lennének felbontani az úttestet, hátha akkor meglátják: mi kerül ezen a zebrán 35 millió forintba? Szerintük ha elefántokat festenének zebrák helyett, akkor is sokba lenne a mű. Holott az ormányosok egész más súlycsoportba tartoznak! Nem tetszik a szitu, polgártársak? El lehet menni Kukutyinba zebrát hegyezni. Pontosabban, zabot. A hangoskodók jobban tennék, ha zablát tennének a szájukba, amennyiben még nincs! A vezetőszár sem sokkal humánusabb, hát nem? 

A jelzőlámpák, sajna, ezidőtájt nem fértek bele a beruházás keretébe, de idővel – csiribí-csiribá! – itt-ott majd fel fognak tűnni. Azok legalább néha zöldek – ami nem minden képviselőre mondható el. Amúgy meg: az, hogy mit enged meg a költségvetés, attól is függ, miket enged meg magának. Nem kell ahhoz egy Lee Iacoccanak lenni, hogy ezt bárki átlássa. A nyerészkedés nem az Élet megrontója, hanem a megélhetés művészete. A túlárazás még csak nem is a rendszerváltás utáni idők találmánya. Amióta csak elszármaztunk Ázsiából, gyakorlatilag mindenre ráfizettünk. Cáfoljon meg, aki tud!

Vizuálszakértők szerint a járművezetők homlokterében a zebra kiemeli a járókelők nézését meg a járását. Ugyan nem KRESZ-előírás az autósoknak lassítani az átkelőhelyek előtt, de az átmenést tervező gyalogosnak az elsőbbséget kötelező megadni. Ezt jobbára be is tartják a kocsival közlekedők. Bárcsak az elsőbbségi ülőhelyeket vennék ennyire figyelembe a közösségi közlekedésben részt vevők!

Aki az út túlfelére készül, annak számolnia kell bizonyos kompromisszumokkal. Főszabályként, útonállni tilos! Lépni kell, haladni a szemközti irányba. De igazándiból nem muszáj sietni az átkeléssel – most már azt is tudjuk: valakinek utolsónak is kell lennie. A nagy helyett lehetőleg használjuk a láthatósági mellényt. A járókeretüket a szépkorúak az áthaladás idejére vessék panyókára.

Lassanként beszakad alattunk az út, de mi még föstjük rá a zebrákat.

Pandula Dezső

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.