Soha nem gondolkodtam annyit egy cikk megírása előtt, mint most. Bár az olvasó joggal kérdezhetné, hogy miért pont most, hiszen az elmúlt pár napban olyan mennyiségű és minőségű történésnek lehettünk szemtanúi, amire – legyünk őszinték – az elmúlt bő évtized alatt nem nagyon volt példa. Talán Szájer és Borkai alakítása tartozik ebbe a körbe, amikor a birodalmi állampárt két olyan figurája nyalta fel akkor a padlót, akik szintén a család az család, az apa férfi, az anya nő evidenciáját hirdetve bizonyította be a nagyközönségnek, hogy amiről beszélnek, amit hirdetnek, annak köze nincs ahhoz, ahogyan élnek. Hogy amit látunk, annak köze nincs ahhoz, amit láttatni akarnak.
Hiába vannak gondosan leosztott szerepek, az önjáróvá válásban benne van a bukás. Szájer homoszexualitása nem volt titok, mégis saját magát lőtte lábon azon a bizonyos brüsszeli melegorgián. Borkai szintén kereszténynek és családcentrikusnak ábrázolta magát, miközben prostituáltakkal hetyegett egy adriai jachtos bulin, ahol a bűnsegédjével, a győri ügyvéddel együtt vettek részt. Hozzáteszem: valójában egyik botrány sem rengette meg a birodalmi állampárt gépezetét, mint ahogy ez a mostani eset sem fogja, ha nem ütjük tovább a vasat. Ez egy politikai harcszíntér, amit Orbán tett azzá, az ideológiai lövészárkaival, a militarista szólamaival, az ország végletes megosztásával. Ez a csatatér tele van aknákkal, és ha valaki nem figyel oda, vagy nem elég óvatos, akkor könnyen aknára léphet. Minél nagyobb a birodalom, amit magad köré építettél, annál nehezebb mindent felügyelni és kézben tartani. Ehhez tényleg hűséges kápókra és katonákra van szükség, akiket etetni és jó módban kell tartani ahhoz, hogy ne forduljanak ellened. De sokszor elég egy gyufaszál ahhoz, hogy az egész királyság leégjen, ha nem oltják el időben a keletkezett tüzet. Most is ez történt, semmi más.
A 444.hu megszellőztetett egy tavaly született kegyelmi döntést, és egy bő hét alatt fejek hullottak. Felesleges itt a nemi szerepekbe belemenni, hogy nők vagy férfiak azok, akik adott területen képviselték Júdás politikáját, vagy falaztak a maffiaállam keresztapjának, nevezzük csak őket hűséges vazallusoknak, fideszes potentátoknak. Ha tételesen férfiak lettek volna ezek a végrehajtók, az sem kisebbítette volna ennek az ügynek a súlyát, és nem is súlyosbította volna. Bár Varga sokszor már-már identitását vesztve viselkedett úgy, mint egy mások felett álló véresszájú hadvezér, ennek ellenére csak azt tette, amit parancsoltak neki. Ez a mélyállam és maffiamódszerekkel működő orbáni rendszer lényege. Senki nem hiheti, hogy Novák vagy Varga nem parancsra tették a dolgukat, de ez egyiket sem menti fel azok alól a bűnök alól, amit az ország ellen elkövettek. Egyik sem sorkatona volt, hanem mindkettő hivatásos katona, akik a vezér mellett, a vezérért harcoltak. Mind a kettő igencsak komoly intézménynek az élén adták parancsba azt, amit a Rogán-központból, a Karmelitából megüzentek nekik, hogy végre kell hajtani. A Pegasus-botrány talán a magyar titkosszolgálatok egyik legnagyobb blamája volt, és akkor nem beszéltünk az intézményesített korrupcióról, amit a végrehajtók atyaúristenével együtt hajtott végre Völner Pál, Varga Judit jobbkeze. Ám az áldásos influenszerkedés, amit mindkét hölgy művelt a közösségi médiában, az egyenpanelek durrogtatása és a bájolgás sem tudta őket kibillenteni valós szerepükből. Szerintem inkább váltak ezáltal szánalmassá és bugyutává, mint hiteles képviselőivé annak, aminek szánták őket. Novák megalomániája, a letagadhatatlan múltbéli blogja, ahol még siránkozva adta elő, hogy nem lehet megélni Magyarországon bérből és fizetésből, majd a mesebeli palotába való beköltözése és annak egy több millió forintos zongorával való megfejelése – bár apróságnak tűnik – nettó szembeköpése volt annak, amit addig képviselt.
Ezek az emberek ma már politikailag és erkölcsileg halottak. De senki ne higgye, hogy a halottait nem fogja nagy pompában eltemetni a maffiafőnök, és nem fog gondoskodni róluk addig, ameddig hatalomban van. Novák továbbra is a mi eltartottunk lesz, továbbra is minden egyes adófizető pénzéből lesz összedobva a havi 4,5 millió fizetés, szolgálati autó, lakás és cselédség. Talán még jobban is járt így, mert ilyen korán kevesen mennek ilyen jó apanázzsal nyugdíjba. És persze a megszólítás is jár neki: közjogi méltóság. Varga gondolom majd egy háttérhivatalban fog tanácsadói vagy valami alibi állást kapni, jó vastag fizetést cserébe, oszt’ jónapot. Hacsak nem esik ki végkép a pixisből, miután a volt férje is őszinteségi rohamot kapott. De én inkább gondolom azt, hogy miután Varga körül elfogyott a levegő, illedelmesen megkérték, hogy önként és dalolva hagyja el azokat a pozíciókat, amelyeket betöltött.
De hogy az udvari dalszerzőt idézzem: Minden most kezdődik el, Ameddig látok Felborult bábok A sakktábla szélén Az Idő végén Fekszenek békén. Ezzel nincs vége, ez csak a kezdet volt. Szombaton láthattuk, hogyan fog ez zajlani nagyban, ha eljön az idő. Először azok mentik majd az irhájukat, akiknek még van veszítenivalójuk, akik meg akarják majd úszni azt, amit Gundel Takács, Szörényi vagy Lackfi is, mégpedig hogy azonosítsák őket azzal a rezsimmel, amit vagy így, vagy úgy, de szolgáltak és kiszolgáltak, és ami vállalhatatlanná vált. Ezek a gyávák. Aztán jönnek majd sorban alulról felfelé azok, akik inkább dalolnak, mert nem hajlandóak más helyett elvinni a balhét. És igen, lesznek akik majd dalolnak. Pont mint Varga volt férje, aki mára már ott tart, hogy nevén nevezte Rogánt, annak feleségét Barbarát és strómanját, Ádámot és a Partizánba is bement interjút adni. Nem először halljuk ezeket a neveket, ők a tápláléklánc csúcsai. Ők azok, akik valóban röhögnek a markukba és fosztogatják a Rogán propagandája által lezsibbasztott tömegeket. Recseg-ropog a rendszer, és ha nem sikerül eloltani ezzel a kettős vezéráldozattal, akkor a tűz tovább fog terjedni. A füst marja a szemet, a torkot és elszívja az oxigént, hogy égni tudjon. Akik bent vannak az épületben, fulladozni kezdenek és menekülnek, nehogy a tűz martalékaivá váljanak. Onnantól kezdve mindenki saját magát fogja menteni, nem azt, aki a legfelső szinten van. Ceaușescu is egyik pillanatban még integetett a népének, a következő napon meg egy iskola udvarán lőtték agyon a feleségével együtt. Ez a tömeg, amit évek óta hipnotizálnak, amelynek évek óta hazudoznak, ha egyszer tudatára ébred, hogy mit műveltek vele, akkor az az Isten irgalmazzon Orbánnak, Tóninak, Barbarának, Tiborcznak, Mészárosnak és az egész bűnszervezetnek, amely mögé bújva, amelynek nevében követtek el megbocsáthatatlan bűnöket. Így vagy úgy, de ezekkel el kell majd számolni.
Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.