November 13,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Csepp a tengerben – az egy mondatos Alaptörvény-módosítás margójára

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,380,926 forint, még hiányzik 1,619,074 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A köztársaság nélküli Magyarország köztársasági elnöke az akkori (i)gazságügyi miniszterrel összejátszva, kegyelmi jogát titokban gyakorolva, állítólag „Ferenc pápa látogatására tekintettel” (!) 2023. április 27-én elengedte egy – jogerős bírósági ítélettel – 8 évre ítélt gyermekbántalmazó bűnsegédjének jogerős bírósági ítélettel kiszabott 3,4 éves börtönbüntetéséből hátralevő kb. fél évét. A kegyelemben részesült saját szájával mondta az őt megtaláló 444 riporterének, hogy nem ő nyújtotta be a kérvényt. Így azt vagy ügyvédje, vagy családtagja tehette csak meg.

Számomra az első kérdés, hogy mi lehetett a kérvényben? Sok választék szerintem nincs. Leírhatta a kérelmező pl., hogy az elítélt vagy családtagja súlyos (gyógyíthatatlan) beteg, mellékelte az orvosi dokumentumokat, emiatt bizonyosan nem kellett volna titkolózni sem akkor, sem azóta. Számos példát tudunk erre. Írhatta, hogy koncepciós per áldozata, igazából ártatlan, s benyújtotta mellékelten ennek az állításnak a bizonyítékait. Ebben az esetben jogi képviselőjének, illetve az igazságügyi miniszternek a perújrafelvétel irányába kellett volna lépéseket tennie, nem a köztársasági elnökhöz fordulni. Tartalmazhatta azt a kérvény, hogy a börtönben olyan információk jutottak K. Endre tudomására, amelyeket egy vádalku keretében, szabadon bocsátás fejében osztott meg az illetékes bűnüldöző szervekkel, s ezek valósnak, s nagy fajsúlyú, felderítetlen bűncselekményeknek bizonyultak. Ebben az esetben már magyarázható lenne a titkolózás, de hogy mi köze ehhez Ferenc pápa látogatásának, nos az bizonyára valóban örökké homályban marad.

A talányos kegyelem 2024. február 2-ig maradt titok, ekkor írta meg a 444 a történteket.

Néhány nap rácsodálkozás után a kormánypárti és ellenzéki prominensek, illetve szócsöveik próbálták magyarázni, illetve megmagyarázhatatlannak beállítani a kegyelmi jog ezen gyakorlását. Maga Novák Katalin – álláspontom szerint – a legrosszabb alternatívát választva közölte, hogy nem köteles indokolni (ami igaz), ezért nem indokol. Érdekes, hogy az egyazon napon kegyelemben részesített Budaházy György és társai esetében hivatalos indoklást adtak ki, elsősorban az elhúzódó bírósági procedúrára hivatkozott a köztársasági elnök.

Az elmúlt 5 évet nézve az évi többszáz kérelem közül 100-ból csak 1,5-5 esetben kapott kegyelmet elítélt, azaz a kérelmek 95–98,5%-át elutasította az Áder-Novák duó.

Mindezek fényében még rejtélyesebb, kinek és miért volt ennyire fontos K. Endre kiengedése? Engem igazából nem maga a kegyelemben részesítés, hanem a jogkövetkezmények alóli mentesítés, ezen belül főleg a foglalkozástól való eltiltás hiánya rendített meg. A volt nevelőintézeti igazgatóhelyettes tehát szabadulása másnapján már elhelyezkedhetett iskolában, gyermekvédelmi intézményben, mintha mi sem történt volna. S lehet, hogy már lassan egy éve így is dolgozik. Nos, ezt nekem semmilyen „magasabb szempont” nem indokolhatja. Elég, ha az Olvasó saját kiskorú gyermekét, unokáját képzeli azon intézmény tanulójának, lakójának, ahol K. Endre hivatását gyakorolhatja.

A magyar miniszterelnök pedig egy hét elteltével, csütörtökön, kamera elé állva közölte, hogy a kormány nevében benyújtott egy Alaptörvény-módosítást, ami egyetlen mondatot tartalmaz: 

„Az Alaptörvény 9. cikke a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

(8) A köztársasági elnök a (4) bekezdés g) pontjában foglalt egyéni kegyelmezési jogát a kiskorú

személy sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmény esetén nem gyakorolhatja.”

Nos, ez a mondat sok-sok mondatnyi megválaszol(hat)atlan problémát vet fel.

Először is semmilyen relevanciája sincs a megtörtént gyalázattal. K. Endre továbbra is büntetlen előéletű „pedagógusként” szabadon jöhet-mehet az iskolában, akár vezetője lehet gyermekvédelmi intézménynek. Kollégái, diákjai, azok szülei még fel sem róhatják neki büntetett előéletét, erre hivatkozva a tankerület nem tagadhatja meg alkalmazását a végzettségének, gyakorlatának megfelelő üres álláshelyre. Ha mégis megtennék, K. Endre személyiségi jogai vagy/és becsülete megsértésért perelheti az illetőt, s kártérítést fog neki megítélni a magyar bíróság.

Másodszor, mind Orbán, mind Novák szavakban elítélte a pedofíliát, „undorítónak” bélyegezve, illetve az elkövetőt még „miszlikbe is vágná”, illetve Orbán közölte, hogy „nincs helye a jogászkodásnak”, „tiszta helyzetet kell teremteni”. Szerintem viszont nagyon is tiszta a helyzet: egyetlen jogszabály sem kényszerítette sem Novákot, sem Varga Juditot sem arra, hogy előterjessze, sem arra, hogy aláírja, sem arra, hogy ellenjegyezze a nem is K. Endre által benyújtott kegyelmi kérvényt. Ezek a cselekmények Varga Judit és Novák Katalin szuverén(?) döntései voltak. S ha nem, akkor bizony egyetlen ember van a világon, aki olyan nyomást tud gyakorolni Magyarország köztársasági elnökére és egyik miniszterére, akinek nem tudnának nemet mondani, az pedig csak és kizárólag a magyar miniszterelnök.

Én persze ezt egyáltalán nem tételezem, sőt, bizonyos vagyok abban, hogy a két említett hivatalviselő abszolúte autonóm személyiség, a miniszterelnökről pedig fel sem merném tételezni, hogy bármelyikükre is nyomást próbálna gyakorolni, főleg egy ilyen kényes ügyben.

Fentieket összegezve azonban megállapíthatjuk, hogy a beterjesztett törvénymódosítás semmilyen hatással nincs K. Endre további sorsára, így a tisztségviselők által előállított szégyenletes helyzetet nem orvosolja.

Harmadszor, megjegyzem, hogy „kiskorú személy sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmény” sajnos nagyon sokféle van. Ilyen pl. a kirablás, a súlyos fizikai bántalmazás, a súlyos megalázás, a gyilkosság stb. Az „egyetlen mondat” szerint azok sem kaphatnak eztán kegyelmet, akik ezek közül bármelyiket elkövetik. Rendben. Legyen. Ám ha ezeket a dolgokat 18 évüket betöltött személyek ellen követik el, akkor viszont kaphatnak. S kaphatnak a nemi erőszaktevők, a terrorcselekményeket elkövetők, a sorozatgyilkosok, a háborús bűnösök, a szüleiket, házastársukat legyilkolók stb. Hiszen az „egyetlen mondat” ezeket nem zárja ki. Ez lett volna a cél? Az Alaptörvény 13. módosítása szerint tehát egy kiskorút az utcán kirabló bűnelkövető büntetésének súlya nagyobb, mint egy sorozatgyilkosé – legalább is az elnöki kegyelem gyakorlásának lehetősége szempontjából.

Normális ez? Tényleg ezt akarja elérni ez az „egy mondat”? Tény, hogy ezt valósítja meg.

S persze, nem ezt akarja elérni.

Egyetlen dolgot akar ez az elkapkodott, ad hoc módosítás elérni, azt, hogy ne ragadjon a Fideszre, Orbánra a pedofíliát eltűrő, bocsánatos bűnnek tekintő jelző a karnyújtásnyira lévő önkormányzati és európai parlamenti választások előtt. Emiatt rövidesen két tisztáldozatra is számítok, két nagyon szuverén tisztségviselő kerül majd „más fontos beosztásba”.

Mint ahogyan egy csepp a tengerben, amely a hatalmas víztömeg nagyságához képest rendkívül csekély mennyiség, mégis e kis rész magában foglalja az egésznek a jellemző vonásait. Épp így viszonyul ez a pedofília-ügy a mai magyar valósághoz. Minden lényeges jegyét megtaláljuk benne.

Butola Zoltán

Címlapkép: Novák Katalin köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök kedélyesen teázik a Sándor-palotában 2024. január 15-én. (Fotó: Novák Katalin/Facebook)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.