Ezen sorok megírásakor még nem került ki a vélhetően nagy hullámokat verő Vlagyimir Putyin interjú, amelyet a Fox kirúgott műsorvezetője, Tucker Carlson készített az orosz elnökkel, akinek kezén ukránok és oroszok százezreinek vére szárad. Fontos megjegyezni, hogy ez az interjú lesz az első, amelyet Putyin azt követően adott, hogy megtámadta Ukrajnát. A kiprovokálatlan, brutális háború, amely Putyin elmebaját követte ezidáig már több, mint félmillió ember halálát okozta. Nem hiszem, hogy sokan vannak olyanok, akik ne Putyint hibáztatnák a történtekért, de mint tudjuk, idehaza is akadnak azért olyanok, akik nem feltétlen ezen az állásponton vannak. Véleményem szerint ebben a témában vitának helye nincs, hiszen akár húzogatta valaki az orosz medve bajszát, akár nem, a háború provokáció nélküli volt. A kutyát nem érdekli, hogy az orosz vezetés fenyegetve érezte-e magát azt követően, hogy az ukránok egyre szorosabb szálakat fűztek a NATO, illtetve az EU vezetésével, ehhez mint szuverén országnak minden joguk megvolt.
Ukrajna ugyan egy volt szovjet állam, de annak különálló története van és nem tartozik már régóta az orosz föderációhoz. Az orosz vezetésnek az égvilágon semmi köze sincs ahhoz, hogy az ukrán vezetés vagy nép mit akar. Véleményük persze lehet – az mindenkinek lehet – de a vélemény nem mutathat túl a szóbeli dolgokon. Egy háború megindítása, amely százezrek halálához vezetett nem egy ország véleményének kinyilatkoztatása, hanem brutális mészárlás. A háborúban, ahol háborús bűnök sorozatát követték el az oroszok – nyilván az is lehet, hogy az ukrán fél részéről is történt ilyen, de nem mindegy ennek aránya – semmit sem értek el az oroszok. Teljesen jelentéktelen keleti területeket kaparintottak meg több százezer emberáldozat és teljes városok elpusztítása árán. Ezt sikernek elkönyvelni semmilyen értelmezés szerint sem lehet. Persze lehet, hogy Putyin még így is úgy akar majd megmutatkozni, mint egy győztes, a saját népét képviselő vezető, de ha valóban olyan sokan szeretnék és akarnák az újraválasztását, akkor nem lenne szüksége arra, hogy politikai riválisait bebörtönözze, vagy konkrétan likvidálja.
Újonnan akadt egy valódi kihívója, de naivak lennénk ha azt gondolnánk, hogy ez az ember megérheti azt, hogy valódi kihívója legyen az Oroszországot a kilencvenes évek óta kezében tartó Putyinnak. Oroszország nem egy demokratikus ország, ott a diktatúra egyik legkeményebb formája van jelen, és ameddig valakinek nem lesz elege Putyinból – vagy az égiek magukhoz nem szólítják -, addig nem nagyon lehet mit tenni a túlhatalmával szemben. Ezen információk birtokában érdemes tehát ezt az interjút megtekinteni, amely véleményem szerint nem ellentétes az újságírói munkával, sőt. És ezt úgy mondom, hogy egyébként ellenzője vagyok annak, amit Tucker Carlson képvisel, jóformán minden platformon, de akkor is úgy hiszem, hogy az újságírás lényege pont az, hogy nem cenzúrázunk senkit sem, hanem megkérdezzük a feleket és kemény kérdéseket teszünk fel nekik. Persze vélhetően itt nem erről lesz szó, viszont akkor sem érdemes már az előtt cenzúrát követelni, hogy meg sem jelent az interjú.
Márpedig az EU és pár komolyabb vezető erről beszél még az előtt, hogy az interjú egyáltalán megjelent volna. Elfogadhatatlannak tartom azt, hogy ne engedjék megjelenni ezt az interjút, még akkor is, ha Carlsont egy álhírgyárosnak tartom, Putyint pedig egy könyörtelen tömeggyilkosnak. Azért ha megnézzük, a legjobb valódi újságírók is készítettek interjúkat háborús bűnösökkel, diktátorokkal, vagy ha a legutóbbi atrocitásokkal kapcsolatban akarunk ilyet említeni, akkor Hamász terroristákkal. Mert a Vice riportere lemerészkedett a titkos helyeken lévő alagutakba és megkérdezte az ott fegyvereket felhalmozó terroristákat arról, hogy mi a céljuk, mit szeretnének elérni. Viszont ez a bizonyos újságíró megkérdezte a másik felet is, Izraelt, akikkel szemben ugyanolyan brutális kérdéseket tett fel, ezzel megmutatva, hogy azért még létezik valódi újságírás ebben a világban. Tucker Carlson az én véleményem szerint soha nem volt és nem is lesz újságíró, hiszen a saját ideológiája alátámasztása az egyik legfontosabb célja nem pedig a valóság leleplezése.
Mindezek ellenére is úgy vagyok vele, hogy ennek az interjúnak szabadon kell megjelennie és mindenkinek meglehet róla a véleménye. Nem ítélkezhetünk ugyanis már annak megjelenése előtt, hiszen akkor mennyivel vagyunk jobbak, mint a másik fél? Ettől még nem fog a véleményünk megváltozni, viszont betekintést nyerhetünk egy tömeggyilkos agyába, aki képes volt lerohanni egy európai országot csak azért, mert vissza akarja állítani a volt orosz föderáció területét. Kétlem, hogy az interjút követően Putyin-fanatikusok százezrei születnének meg és azt is, hogy ennek az interjúnak olyan hatása lesz, amely veszélyt jelenthet az unióra. Putyin és az ő ideológiája veszély Európára, de nem maga az interjú, vagy az, hogy valaki platformot szolgáltasson ehhez. Nem vagyok Elon Musk nagy rajongója sem, mégis úgy vélem, hogy valamilyen szinten igaza van abban, hogy a sajtószabadság egyes frontokon haldoklik, amelynek többek között az is oka, hogy bizonyos platformok megmondják, hogy mit lehet és mit nem lehet tenni.
A Facebook túlnőtt egy egyszerű közösségi médián, mint ahogy sok más platform is, amelyek ma már meghatározói a hírek világának. Szükség van perszer valamilyen szintű szabályozásra ezeken a területeken, de nem teljes tiltásra. Az ugyanis – mint ahogy az mindig lenni szokott – inkább azok malmára hajtja a vizet, akik ellen küzdeni szeretnének sokan. A cenzúra tehát mint ilyen véleményem szerint károsabb, mint amennyire hasznos és ugyan nem fog megváltozni a véleményem a Putyin interjút követően, de kíváncsian várom, hogy miféle mondanivalója van az oroszok tömeggyilkosának.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.