NEHAZUGGY

Ehhez egy fejlett társadalomra lenne szükség

Lázár Gergő | Február 7, Szerda | 19:36

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hollandiában arról döntöttek, hogy most már a 60 év alattiak is igénybe vehetik az úgynevezett VSED módszert abban az esetben, ha véget szeretnének vetni az életüknek. Ennek az a lényege, hogy az érintettek nem vesznek magukhoz ételt vagy italt, és ilyen módon távoznak az élők sorából. Ez az eutanázia egyik változata, amelyet mostanáig azok választották – pontosabban valószínűleg nekik választották a hozzátartozóik -, akik már az állandó morfium adagoktól bódultan élték az életüket, mert mondjuk végstádiumú rákbetegségben szenvedtek. Ilyenkor a beteg már nem is tud magáról, nem érez fájdalmat, ezért nem feltétlenül nevezhető ez egy kegyetlen módszernek. Mégis a KDNP udvari lapja úgy gondolta, hogy megforgatja a szemét ezen a magyar társadalom húsába vágó kérdésen, idézem:

most azonban azok a fiatalabb páciensek is kérhetnek ehhez segítséget Hollandiában, akik egyébként nem halnának meg, ha nem éheztetnék és szomjaztatnák halára magukat. Az országban sajnos az általános vélekedés nem ezeknek az eseteknek a megelőzésére koncentrál. Helyette „ártalomcsökkentés” címén alkalmazkodnak a kialakult helyzethez.

Akkor szóljuk erről néhány szót, főleg miután a gyógyíthatatlan ALS-nevű betegséggel diagnosztizált Karsai Dániel alkotmányjogász aktív eutanáziára vonatkozó népszavazási kérdéseit nemrég utasította el a Nemzeti Választási Bizottság. Értem, hogy az élet megóvása az elsődleges – ezzel én is egyetértek -, de ha valaki már eljut arra az elhatározásra, hogy véget vetne az életének, akkor miért ne dönthetne erről ő maga? Mégis jobb és humánusabb ez, mintha valamilyen erőszakos módszert választana, amely egy életre megbélyegzi mindazokat, akik ezzel kénytelenek voltak szembesülni. Egy közeli ismerősöm sajnálatos módon éppen nemrégiben véget vetett az életének, ezért pontosan tudom, hogy milyen az, amikor valaki eldönti, hogy menni szeretne. Senki sem számított rá, mindannyiunkat sokként ért, de nem tudunk már mit tenni ez ellen. Ha lett volna lehetőség eutanáziára az országban, talán még ma is élne, hiszen abban a helyzetben van ideje átgondolni az embernek azt, hogy milyen döntést is hoz, és szakemberek állapítják meg, hogy valóban megfontolt, jogos döntést hoz, vagy valami más oka vannak annak, hogy erre az elhatározásra jutott.

Véleményem szerint az életkor nem kellene, hogy kizáró tényező legyen egy ilyen döntés kapcsán, egészen addig, ameddig az ember betöltötte a tizenhatodik életévét. Hiszen végül is ettől a kortól kezdve már komoly döntéseket adunk törvényileg is a kezükbe, noha nagykorúaknak csak 18 éves koruk után tekinthetők. Nemrégiben viszont volt egy olyan eset, amelyben egy fiatal lány vetett véget az életének eutanáziának köszönhetően, és véleményem szerint ehhez minden joga meg is kellett, hogy legyen. Egy gyógyíthatatlan, az életét teljesen tönkretevő betegségben szenvedett, amelyet már nem volt ereje elviselni. Menni akart, meg akart pihenni végleg, és talán hitt abban, hogy a földi szenvedésen túl akad még valami más számára. Elvenni bárkitől is azt a jogot, hogy szenvedés nélkül távozzon az élők sorából, véleményem szerint egy olyan döntés, amely nem a mi jogkörünk. Holott ha azt mondjuk, hogy majd Isten eldönti, akkor lényegében az embertől tagadjuk meg a saját döntését, és egy nem létező entitás kezébe adjuk azt.

Persze aki hisz Istenben, és úgy véli, hogy majd Isten eldönti, mikor van az az idő, amikor neki mennie kell, azt tiszteletben kell tartani, de nem akkor, amikor ezek az emberek mások életéről döntenek. Persze Magyarország még nem áll készen arra, hogy az eutanáziát legalizálja, hiszen végső soron nekünk még a demokrácia alapszintű működtetése sem megy, márpedig a demokrácia alapvető követelménye egy ilyen döntés meghozatalának. Elvégre nem nagyon van olyan ország a világon, ahol engedélyezett az eutanázia és nem egy működő, fejlett demokrácia lenne. Ahhoz, hogy az emberek megkapják a jogaikat, az kell, hogy megértsék, miként érhetik el ezt. Ehhez sok évtizedes vagy évszázados társadalmi fejlődésre van szükség, ami nekünk még nem annyira adatott meg. Mi még sajnos kvázi a középkorban vagyunk ilyen értelemben, hiszen végső soron egy olyan embert választunk újra és újra, aki még a szemünket is kilopja, mi mégis büszkék vagyunk rá, mert legalább nincsenek migránsok és a háborúba sem sodródtunk bele.

Ameddig ilyen szellemi színvonalon van a társadalom egy jó része, addig álmodozni sem érdemes arról, hogy egyhamar legális lesz az eutanázia Magyarországon. Ehhez ugyanis pártatlan szakértőkre, kiváló bírósági rendszerre és működőképes társadalomra lenne szükség, amelyek egyike sem feltétlenül adott jelenleg. A magyaroknak így tehát marad a már megszokott út arra, ha távozni szeretnének az élők sorából, amennyiben gyógyíthatatlan betegségben szenvednek. Véleményem szerint az is fokmérője egy társadalom fejlettségének, hogy megtagadja-e a halálhoz való jogot az egyes tagjaitól, vagy sem. Mert az élethez való jogokért kegyetlenül küzd a kormány, de úgy látszik, a tisztes, fájdalommentes halál már nem ugyanilyen fontos célkitűzés. Elvégre egy halott nem fog adót fizetni, ellentétben egy újszülöttel, aki 18 éves kora után remélhetőleg nyereséget termel az államnak. Persze lebutítottam a történetet, de azért van némi alapja ennek is.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!