Július 21,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Mani kövek


Spectator: Az éghajlatváltozás kezelésére fordított pénz nem elegendő és talán az irány sem jó

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,725,271 forint, még hiányzik 1,274,729 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A globális klímaváltozás hatásainak kezelés – ha tagadják, ha nem – jelentős ráfordításokat, költségeket igényel. Az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testületének (IPCC) becslése szerint az elkövetkező másfél évtizedben évente 2400 milliárd dollár beruházásra lenne szükség ahhoz, hogy a jelenleg célul kitűzött 1,5°C-ot ne haladj meg a hőmérséklet emelkedése. (Ez az összeg hozzávetőlegesen ma a világ GDP-nek 2,0-2,4 %-a.) A ráfordításokat az energiarendszerek átalakításán túl a kibocsátások csökkentésére irányuló erőfeszítésekre és a hőmérsékletváltozáshoz kapcsolódó – és jelenleg még nagyon alacsony szinten levő – környezeti alkalmazkodás fejlesztésére lenne szükséges fordítani. Sajnos a legtöbb klímakutató már egyetért abban is, hogy ezeknek a ráfordításoknak sem a nagysága, sem iránya már most láthatóan nem elegendő a kitűzött cél eléréséhez.

Ráadásul a klímaváltozás folyamataival kapcsolatos globális finanszírozás  számított vagy becsült mértéke sem pontosan ismert, számottevően eltérő adatok látnak napvilágot. Az Éghajlatváltozási Kezdeményezés (CPI) agytröszt (think tank) elemzése szerint 2017-ben a világ 510 – 530 milliárd dollárt költött a klímaváltozással kapcsolatos célokra. Az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményének (UNFCCC) becslése szerint az erre fordított pénzmennyiség 680 milliárd dollár volt 2016-ban. A különbségek az eltérő számítási módszerekből, a hiányos vagy korlátozottan elérhető adatokból és a adatok időbeni követhetetlenségéből származnak. A becslések abban azonban megegyeznek, hogy a klímaváltozással kapcsolatos finanszírozás összetétele egyenlő mértékben a magán és az állami szektorból származik. Az elemzések arra is rávilágítottak, hogy befektetett pénz  jelentős része a származási országban marad.

A Gazdasági és Együttműködési Szervezet (OECD) nyilvánosságra hozott jelentése szerint a szervezet 2017-ben állami (költségvetési) forrásokból 56,7 milliárd dollárt, magántőke befektetésével pedig 14,5 milliárd dollárt, összesen 71,2 milliárd dollárt fordított éghajlatváltozással kapcsolatos projektek finanszírozására a fejlődő országokban. (A CPI és UNFCCC számításai is ezzel közel egyező eredményt adtak.) Az adományok és  segélyek azonban csak csekély részét jelentik a fejlődő országokba irányuló költéseknek, az ide irányuló pénz túlnyomóan nagyobb része hitel formájában érkezik. A fejlődő országok felfogása szerint azonban az ilyen módon érkező pénznek csak a vissza nem térítendő és éghajlatfinanszírozásra címkézett része támogatás, a hitelekből megvalósított fejlesztések nem azok.

Ilyen módon fontos politikai kérdés, hogy a gazdaságilag fejlett, „gazdag” országok hogyan támogatják ezen túlmenően a fejlődő vagy elmaradott országokat, például a Zöld Klíma Alapon (GCF) keresztül. Ebben az alapban az adományozó országoknak nincs előírt befizetési kötelezettségük, vállalásuk önkéntes. A gazdag nemzetek támogatási hajlandósága azonban nagyon különböző: Németország, Norvégia, Franciaország és az Egyesült Királyság tavaly megduplázta az alapba befizetett támogatását, az Egyesült Államok viszont radikális mértékben lecsökkentette,  Ausztrália pedig beszüntette hozzájárulását.

A világban a megújuló energiaforrások fejlesztése, az energiahatékonyságot növelő beruházások finanszírozása alkotja az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó sikeres befektetések túlnyomóan nagyobb részét.  A klímaváltozás adaptációs projektjeinek mennyisége viszont messze a várakozás alatt van, mindössze 22 milliárd dollárt fordítottak erre. Ennek okát a szakértők abban látják, hogy míg a megújuló energiaforrások (pl. napenergia) megtérülése rövidtávú és jövedelmezősége kedvező, a jóval hosszabb megtérülési idejű adaptációs projekteket (pl. infrastruktúra fejlesztése)  messze elkerülik a magánbefektetők. Hasonlóképpen komoly nehézségekkel küzdenek a mezőgazdasági, erdő- és földterületekkel kapcsolatos kezdeményezések. Annak ellenére, hogy ezek az ágazatok az összes kibocsátás több, mint 20 %-ért felelősek, az itt kezdeményezett projektekre mindössze 9 milliárd dollárt fordítottak.

A fosszilis energiahordozók kitermelését viszont rendíthetetlenül támogatják a kormányok. A Nemzetközi Energiaügynökség összesítése szerint a fosszilis üzemanyagok kitermelésére nyújtott támogatások összege  tavaly meghaladta a 400 milliárd dollárt; ez kétszerese a megújuló energiaforrások fejlesztésére nyújtott támogatásoknak. A Nemzetközi Valutaalap által 2018-ban készített – kétségtelenül csak hozzávetőleges – számítás szerint a fosszilis energiahordozók elégetése miatt keletkező károk rejtett költsége évente 5200 milliárd dollárra becsülhető. Azzal kell tehát szembesülni, hogy a pénzügyi beruházók egyáltalán nem látnak tényleges kockázatot a fosszilis energiahordozókba történő befektetésekben annak ellenére, hogy a világban a politikai döntéshozók a karbonsemleges gazdaság célidőpontját – látszólag nagy egyetértésben – többször kinyilvánították.

Az éghajlatváltozás hatásainak legalább részleges ellensúlyozásának vagy kivédésének jelenlegi finanszírozása a közgazdasági szakemberek jelentős részének véleménye szerint sürgős újragondolást igényel. Szerintük az alacsony kibocsátást célzó egyedi projektek helyett a befektetett pénzt a széndioxid kibocsátást csökkentő rendszerben gondolkodva kell tervezni. Ez lényegében azt jelenti, hogy fel kell adni a fenntarthatatlan jövőhöz kapcsolódó beruházásokat (pl. alacsony energiahatékonyságú építkezés, környezetet szennyező mezőgazdasági művelés, földhasználat, stb.). A vállalkozók viszont jövedelmezőség és megtérülés alapján terveznek és belátható időtávon belül nem tartanak alapvető gazdaságot szabályozó változásoktól. A politikai döntéshozóknak lenne feladata, hogy pénzügyeket befolyásoló, összehangolt szabályozással az alacsony kibocsátású zöld projektek, célok felé tereljék a befektetéseket.

2020. 03. 05.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.