Április 29,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Utána mennyi belső bomlasztóval, titkos ellenállóval, bátran harcoló partizánnal számolhatunk majd?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Sanyarú lehet a propagandisták élete, én azt nem vitatom. Talán régebben más volt, jobban kifizetődött, fogalmam sincs róla. Orbán apja biztosan tudna mesélni erről, elég sokáig dolgozott az MSZMP-nek ilyen pozícióban. Nem is értem, miért nem készít vele mélyinterjút mondjuk a Magyar Nemzet, hiszen fontos kordokumentum lenne, és tanulhatna belőle az utókor. Ha nem, hát nem. Végtére ők tudják, mire kaptak engedélyt vagy parancsot. Mondjuk ők egymást, de akár önmagukat is meginterjúvolhatnák, engem például érdekel, hogyan működnek ott a dolgok. Kész anyagokat kapnak, és azokat kell átírni a különböző portáloknak az egyedi hangvétel biztosítása céljából, vagy csak iránymutatás van, kulcsszavak, nevek, hogy kit kell támadni, a kivitelezés már mindenkire rá van bízva, esetleg vegyesen ez is, az is? Emberileg hogyan élik meg a dolgot? Tudnak azonosulni azzal, amit leírnak, időnként küzdenek a lelkiismeretükkel, vagy úgy vannak vele, hogy ez is egy munka, valakinek el kell végeznie, ha ők nem csinálják, csinálja valaki más, és amúgy is élni csak kell valamiből? Van olyan nap, amikor megszólal egy belső kis hang, hogy nem kellene ezt? Esetleg egy apró vészcsengő a lelkük legmélyén? Nem kifejezetten erkölcsi vészcsengőre gondoltam, hanem simán csak önvédelmire. Hogy esetleg egyszer ennek vége lesz, hogy szembe kell majd nézni a következményekkel valamikor?

Nem jogi következményekre gondolok, ha lesz is ilyen, az nem a cikkek miatt, és az ítélet majd a bíróság dolga lesz. Hanem inkább az érdekel, elgondolkodnak-e azon, hogy mit hoz a holnap? Az a holnap, amelyikben esetleg nem lesz pénz és igény arra a szolgáltatásra, amit most nyújtanak. Persze mióta feltalálta az emberiség a politikát, propaganda mindig volt és bizonyára mindig lesz. Azt kiirtani nem lehet, talán nem is kell, csak bizonyos kordont kell köré húzni, hogy belül tudjon maradni az etikán, erkölcsön, ilyesmiken. Ha egyszer majd helyreáll a világ rendje, ha ez megint egy nagyjából normális ország, egy elfogadhatóan egészséges társadalom lesz – és én nem szűnök meg hinni abban, hogy ez egyszer be fog következni -, akkor már egy szűk érdekkör gátlástalan kiszolgálása bizonyosan nem fog beleférni az újságírói etikába, meg a világon semmiféle etikába. Akkor mi fog történni? Beállnak annak a szolgálatába, aki éppen meg tudja fizetni? De mi van akkor, ha azok majd nem akarnak használt holmit venni?

Az is érdekelne, hogy amikor megír valamelyikük egy lejárató cikket valakiről – személyről vagy csoportról -, akkor utána szokott nézni annak, hogy mennyi a valóságtartalma annak, amihez a nevét adja? Ha tudja, vagy tudhatná, tudnia kellene, hogy hazugság, rágalom, ferdítés csúsztatás, akkor is minden lelkifurdalás nélkül legyártja ezeket a cikkeket? Akkor is, ha családokat, gyerekeket rángat bele, ha emberek életét teszi tönkre a hazugságokkal? Ehhez mi kell? Csak parancs, vagy meg is kell fizetni rendesen? Azt tudjuk, hogy a külföldi propagandistákat busásan fizeti a rezsim, de mondjuk egy hazai szalagmunkás is rendesen meg van becsülve? Mert ameddig egy jól szolgáló miniszter, valóságos, titkos tanácsadó, köztársasági elnök, szóval akik közvetlenül az uralkodó személye körül teljesítenek szolgálatót, ők milliókat zsebelhetnek be havonta, és még a rokonság is vastagon profitál az üzletből, nem is beszélve a forrásokhoz való hozzáférésről, ami a fizetés többszöröse, egy átlagos propagandista valamelyik médiaterméknél mennyit keres? Keres annyit, mint mondjuk egy importált megmondóember, aki haknizik körbe a világon? Azt magamtól is tudom, hogy emberileg, erkölcsileg egészen biztosan nem éri meg, de legalább anyagilag igen? Van az a pénz? Van az a pénz annyi, hogy ha mondjuk holnap, egy év múlva, akármikor borul a bili – mert az mindig borul, ez olyan természeti törvény, mint a gravitáció -, a nyugdíjig hátralévő évekre van elég tartalék? Vannak persze, akik el tudnak sunnyogni, de egy Bayer, Gajdics, Trombitás, Deák és ilyenek azért szerintem annyira exponálták már magukat, hogy nem sok keresnivalójuk marad a médiában. Kissé hiteltelen is lenne, ha mondjuk lesz egy normális kormány – és normális alatt tényleg normálisat értek, tehát olyat, amelyik mindenben az ellentéte a jelenlegi rezsimnek -, az talán nem fog igényt tartani a seggnyalásra, legalábbis azzal a nyelvvel biztosan nem, amelyik másfél évtizedig pácolódott valahol máshol.

Nagyon stresszes a dolog? Mert azért leírni valakiről, hogy halálba kergette a szomszédját, veri a feleségét, lop, csal hazudik, aztán kimenni az utcára és kockáztatni, hogy szembe talál jönni az, akit hazugságokkal próbált tönkretenni, eléggé gázos lehet. Hogy megy ez ott? Amikor már érezni lehet, hogy közeledik a vég, akkor beüt a menekülő patkány-effektus? Van erre valami közös terv, esetleg egyéni terv? Az összeomlás előtt hányan fognak megvilágosodni, hogy ez így nem jó? Utána mennyi belső bomlasztóval, titkos ellenállóval, bátran harcoló partizánnal számolhatunk majd? Ahogy én ezt az országot ismerem, minimum 9 millióval. Ennek már komoly hagyománya van ebben az országban.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.