Július 16,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Ezt nem lehet megmagyarázni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,575,763 forint, még hiányzik 1,424,237 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ha igazán stílusos szeretnék lenni, akkor csupán annyit kellene ideírnom, hogy az asztalomon heverő témát tulajdonképpen egyetlen mondattal le lehet zárni. Nevezetesen azzal, hogy egy nyilaskeltetőben eltöltött gyerekkor után én biztosan csendben maradnék. Nem sikerült. A delikvens írásainak felületet biztosító állampárti propagandaoldalnak sem sikerült, a zsidóktól elrabolt budai villa felemlegetése viszont pont olyan penetráns, mint maga az egész könnyes mosakodás.

Hatalmas szerencsémre az én felmenőim között nem volt ilyen ős, ezért nem kell miatta szégyenkeznem se. Ezzel szemben ennek az időszaknak a nagyszüleim sajnos áldozatai voltak, és bár nem tudok mindent az életükről, de amennyit igen, az éppen elegendő (volt) ahhoz, hogy a gyomrom felforduljon. Attól, amit közvetlenül tőlük vagy a szüleimtől hallottam. Hogy például orosz katonák hogyan erőszakolták meg a nagyanyámat. Hogy az államosításnál miképpen sajátították ki apai nagyapám tejgyárát Szegeden, aki aztán e feldolgozhatatlan igazságtalanság nyomán hogyan halt bele egy laza agyvérzésbe.

Egyvalami biztos: rettenetes világ volt. Az undorító, embertelen eszméknek és azok kiszolgálóinak köszönhetően. Ez az ország, annak lakói pedig többször bizonyították már a történelem során, hogy mennyire szolgalelkűek és irigyek, hogy a szélsőséges nacionalista, akár fasiszta eszméket milyen mélyen sikerült elültetni a társdalomban, és azok a mai napig hogyan köszönnek vissza ránk. Most éppen a Fiatal Demokraták Szövetségének (a Mi Hazánkat említeni sem kell talán) baljós árnyaiban. Sokan nem merik nevén nevezni ezt a pártot és annak kiszolgálóit, akik igen hasonló retorika mentén politizálnak és fanatizálnak embereket, mint ahogy annak idején ezt a nácik és a fasiszták tették. Lehet engem mindenféle jelzővel illeti, nekem ez a véleményem. Senkinek nem tűnik már fel a hétköznapi fasizmus, pedig nem csak a holokauszt emléknapja lenne kiváló alkalom felhívni a tisztelt populáció figyelmét ezekre a gaztettekre, ezeknek a veszélyére. Mert ugye a zsidók tömeges elpusztítása sem a gázkamrákkal kezdődött, hanem vitriolos, mérgező szavakkal és gyűlöletpropagandával. Ahonnan nem sok lépés vezetett a tettlegességig. Ki tudja garantálni ma, hogy ez az ország és annak felkent vezetője nem öles léptekkel halad valami sokkal durvább felé? Ki tudja kijelenteni, hogy ha marad ez a sötét, gonosz tolvajtempó, akkor idő előtt nem fogunk megérkezni oda, ahova nem kellene? Persze, lehet azt mondani, hogy ez legfeljebb puha fasizmus, némi revizionista hőbörgéssel, de a házmestertempó, a másik ember degradálása, megbélyegzése, az idegenek ellen irányuló rasszizmus, a kommunistázás, a homofób szólamok, a Soros-bérencezésbe csavart zsidózás mind-mind ennek a szörnyűségnek az előszobája. És akkor nem beszéltünk a már évekkel ezelőtt matricákkal megbélyegzett civilekről, a nem a NER ideológiáját felböfögő, a birodalmi állampártot és annak ügyködését elutasító állampolgárok semmibevételéről, a magyar alkotmány átíróiról, a saját maguk képére formált alaptörvény diszkriminatív előírásairól. 

De vissza az elejére. Bayer természetesen nem tehet a felmenői, konkrétan a nagyapja undorító tetteiről, nem az ő bűne a nagyapja által kiszolgált rendszerek embertelensége és helyrehozhatatlan pusztítása. Ami miatt mégis beszélni kell erről, az a langymeleg, megértő szeretet, amivel ez a szarházi – a ma megjelent magyarázkodása ellenére – a nagyapjáról és arról a házról korábban megemlékezett, ahol a gyermekéveit töltötte. Ez probléma. Nem tudom elhinni, hogy ez a rezsim által megbecsült fizetett uszító (mélymagyar hazafi) nem tudta, nem volt tisztában azzal, hogy mit műveltek ott akkor, amikor ő a gyerekszobában – már ha volt neki – játszadozott. Próbálok megengedő lenni, és úgy tenni, mintha ott sem lett volna, és fogalma nem lett volna soha, hogy ki a nagyapja. Nem könnyű úgy tenni. Egyszerűen nehéz ezt azok után elhinni, amit Ungváry Krisztián videójában láthattunk. Nem beszélve arról – és ezen a szoftgyurcsányozó magyarázkodása mit sem változtat -, hogy mindig az ugat a leghangosabban, akinek a háza ég. És ez az egyszerre frusztrált és gőgös, arrogáns, magát felsőbbrendűnek képzelő alak ezt csinálja, mióta a szintén kisebbségi komplexusokkal sújtott főnöke megkaparintotta a teljhatalmat, és módszeresen lehetetleníti al azokat, akikre haragszik. Mert nekik viszket a tenyerük, ők revansot akarnak, ők megmutatják, hogy ki az úr a házban, vagyis az országban.

Bayer nem az egyetlen ilyen figura ebben a brancsban. Ide lehet sorolni a drámaszakos Pokornit, aki levágott kezeket vizionált lopás esetére, neki is olyan szép pedigréje van, hogy hét nyelven beszél. Hogy a XII. kerület polgármestereként miképpen járt el a Turul-szoborral és annak ízléstelen nem lebontásával kapcsolatban. Vagy a leghangosabban kommunistázó Kövér László, aki nem esett messze a KISZ-től, a felmenői között pedig bőven akadtak kommunisták. A munkásőrségtől szintén nem teljesen idegen Gajdics vagy Bencsik szintén nem makulátlan. Vagy ott van Deutsch Tamás, a másokat gestapozó, kicsit sem antiszemita zsidó. Puszipajtása a véresszájú publicistának, akinek a nagyapja önként és dalolva tanította/alkalmazta a testüregi motozást kislányok és nők esetében is annak ellenére, hogy a legelvetemültebb náciknál sem volt ez elvárás.

Ide jutottunk. Moldova György írta, hogy sok zsidónak az fáj a legjobban, hogy ő nem lehet antiszemita. Van ebben igazság. Ő aztán igazán tudná, hogy mivel kellene  támadni a zsidókat, de egy kis származási hiba miatt semmit sem tud kezdeni egy ekkora tőkével. Bingó. Egy véglény – hogy az ő szavaival éljek – osztja az észt az erre fogékony magyaroknak, akik magukból kikelve vonulnak, ha ez füttyent egyet, keresztül-kasul a fővároson, és éltetik az autokrata vezetőjüket és annak módszereit. Az ahhoz elkeserítően hasonlatos retorikát, amivel annak idején a Harmadik Birodalom felemelkedett és rettegésben tartotta a világot. A zsidók, az értelmiségiek, a cigányok, a melegek, a másképp gondolkodók ellen meghirdetett háborújukat. Amit ez a kanálisszájú ember évek óta büntetlenül propagál élő egyenes adásban, adófizetői pénzből. Ez, akinek már hány lakása is van a budai Várban? Ők visszaveszik azt, amit szerintük valakik, valamikor elvettek tőlük. Ez az igazi náci tempó, ez az igazi fasizmus. Minden egyes szavamat vállalom, minden egyes betű, amit leírok az én véleményem erről a megátalkodott rezsimről, és annak a magyarok ellen elkövetett bűneiről. Ennek a szellemi kútmérgezésnek, amit ezek szisztematikusan végeznek 14 éve, maradandó, soha vissza nem fordítható nyomai maradnak.

És igen, ez az izmus – ami esetünkben az orbánizmus – azokra az alapvetésekre támaszkodva tud érvényesülni, amely az emberekben meglévő legsötétebb reflexekre fókuszál. Gyűlölet, félelem, irigység, felsőbbrendűség. A rogáni-habonyi propaganda meg gyártja ehhez az egy szavas csatakiáltásokat, amelyeket érvek helyett érvként lehet durrogtatni, ha esetleg úgy hozza a helyzet. És a helyzet már régóta úgy hozza, mert ez a lényege az egésznek. Mint tudjuk, a fasizmus fő ellenségének a szocializmust és a kommunizmust tekintette, de időnként kritikus volt a kapitalizmussal szemben is, egyfajta „harmadik utat” javasolva a kapitalizmus és a marxista szocializmus között. A fasiszta mozgalmak a nacionalizmus harcias, szélsőséges, soviniszta, idegengyűlölő formáját képviselték. A tipikus fasiszta állam militarista jellegű volt, a katonai fegyelem elemeit kiterjesztette a társadalmi élet minden területére, és nagy hangsúlyt fektetett az egyenruhákra, díszszemlékre, valamint a monumentális építészetre. Nos, elég behelyettesíteni ebbe a leírásba az itthon aktuálisan fellehető elemeket. Stadionok, narancssárga tábor, a trikolórba tekert rendpárti szónoklatok, kommunistázás vagy Bayer kedvence, a lumpenprolizás. Továbbá mint tudjuk, a fasizmus ideológiája következetesen hangoztatja az állam elsődlegességének elvét. Mussolini és Hitler egyaránt maguk személyesítették meg az államot és ennek alapján megkérdőjelezhetetlen hatalmat igényeltek és gyakoroltak. A fasizmus bizonyos elméleteket és terminológiát a szocializmustól kölcsönzött, de azzal ellentétben az emberi társadalmon belüli fő ellentéteket nem az osztályok között találta meg, hanem a nemzetek és az emberi „fajok” között. Itt a megkérdőjelezhetetlen vezető a felcsúti küldetéstudat, aki korábban maga is zavaros fajelméleti fejtegetésbe keveredett, miközben evidencia számára, hogy az állam én vagyok. 

Nos, ide jutottunk, ide rugdosták le az országot ezek a gazemberek, akiknek a keltetője nem a Táltos utca 7-9 volt, hanem a Bibó Kollégium lábszagú priccsei. Ahol ez a sok erkölcsileg sérült, szélsőséges gondolkodású alak összeverődött, és létrehoztak valami egészen pusztítót: a vélt vagy valós sérelmeik megtorlását lehetővé tévő politikai pártot. Mindegyik, egytől egyig morális hulla, aki soha nem azt nézte, mi a jó a hazájának, hanem azt, hogy miképpen tudnának revansot venni, és kifosztani, kiszolgáltatottá tenni tömegeket. Itt van, megtörtént. Késő bánat. Én nem szégyellem magam, én az elejétől fogva ezt írom és mondom bárkinek, aki kíváncsi a véleményemre. Ezek ugyanazok, ezek ugyanazoknak silány embereknek a leszármazottai. Orbán papa, a szocialista munkáspárt propagandistája, az általa megnyomorított, agyba-főbe rugdosott skizofrén Viktor, aki a durva apjával kapcsolatos megfelelési kényszerét abban élte ki, hogy letaposta ezt az országot.

Bayer is tett egy verejtékes próbálkozást, hogy megmagyarázza, de ezt nem lehet megmagyarázni. Akkor is, ha ezeket a tények soha nem zavarták össze. Legyen szó a nyilas nagyapáról, 56-ról, Horthyról, Kádárról. Hajlítani tud csak igazán Júdás. Karikába is, ha kell. 

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.