Június 19,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


A fideszesek kétségei

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,873,430 forint, még hiányzik 1,126,570 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok! Ma sem kell csütörtököt mondani, mivel péntek van, mindjárt vége a hétnek, legalábbis ami a gürcöt és dolog kellemetlenebb részét illeti a legtöbbünknek. Lehet kicsit tovább aludni, lazítani, esetleg nézni és hallgatni azt a végtelenített, nagyon gyenge minőségű, iszonyatosan drágán előállított, ám kötelezően vetített népszínműbe oltott szappanoperát, melyben 14 éve benne élünk. Ahogy azt a kolléga tegnap reggel előrevetítette, megkezdődött az a rész, melyben a különféle ripacsok, parodisták, amatőr színjátszók, megélhetési fellépők elkezdik megmagyarázni, miért is számít igazából győzelemnek a svéd NATO-csatlakozás kapcsán előadott szánalmas pofáraesés, az azt megelőző és azt követő hosszas vergődéssel és óbégatással egyetemben. Tegnap reggel maga Kövér László kezdte a sort, mégpedig Kósa Lajos újramelegített nótájának (ééédesanyááám nemstróóómanjaaaa senkiiineeek) saját feldolgozású előadásával, hogyaszondja: Magyarország nem csicskája senkinek. Az ismeretlen érdemei okán a parlamentben teljhatalmat gyakorló, lényegében saját kis birodalmat kénye-kedve szerint birtokló házelnök személyesen kezdte megmagyarázni, miért is a legfinomabb belga csokoládé az egy éve az asztal közepén bűzölgő kupac szar. Persze most is, mint mindig, kötelékben támadnak a csúti hőstetteit megénekelni hivatott, tehetségtelen, hamisan vonyító dalnokok, így ameddig Kövér az Indexen mesélt arról, hogy ez itt kérem egy parlamentáris demokrácia, melyben senki nem kényszerítheti azokat a honatyákat, akik akár komplett törvényeket szavaznak meg estéről reggelre úgy, hogy nem olvasták és nem is értik, miről van szó, csupán megkapják az utasítást, hogy melyik gombot kell nyomni, szóval hogy őket senki nem kényszerítheti arra, hogy megszavazzák a svédek csatlakozási kérelmét, ha kétségeik vannak. Mármint a bátor honanyáknak és honatyáknak vannak kétségei. Igaz, hogy a büdösrohadt életben nem voltak nekik kétségeik eddig, a busás fizetésért nyomták a megfelelő gombot, na de most eljött az a pillanat 14 év távlatában, amikor elkezdtek ők gondolkodni és önálló véleményük lett neki. Magyarul; ők viszik el balhét.

Tehát ameddig Kövér ner- és kötéltárs az Indexen, addig Orbán Balázs az ATV-ben adja elő ugyanazt, nagyjából ugyanúgy. Itt a kezdő sor; a magyar parlament nem szavazógyár. De, Balázska! Pontosan az, szavazógyár. Érdekes – bár teljesen logikus -, hogy az első hullám a függetlenség látszatát kelteni akaró, sok nem-fideszes által olvasott és nézett médiumban jelent meg, véletlenül sem a nyíltan pártpropagandát terjesztő felületeken. Habonyrogán még bizonyára gondolkodik, melyik öt szóba sűrítse bele az egysejtűeknek az üzenetet, hogy a vezér már megint győzött, aki pedig mást mond, az hazudik és ellenség. Közben támadt némi üzemzavar a gépezetben, mert mire kiderült, hogy a svéd kormányfő – ahogy arra számítani lehetett – van annyira kultúrlény, hogy nem nyomja bele dicső vezérünk fejét a személyesen gyártott fekáliába, tehát elfogadja a meghívást és ellátogat kicsiny hazánkba, a Ripost (nem linkelem, aki nagyon akarja, meg fogja találni) már le is hozott egy kedves kis lejárató cikket Ulf Kristersson svéd miniszterelnökről – őt hívta meg Orbán Viktor -, melyben azt ecsetelik, hogy miközben az ország – mármint Svédország, természetesen – mély recesszióval, elképesztő gazdasági válsággal és száguldozó munkanélküliséggel küzd, a miniszterelnök partit ad a tulajdon születésnapja alkalmából, mégpedig közpénzből. Talán jó lett volna eldönteni még időben, hogy akkor kezdődjön a lejáratás, amikor már biztos a visszautasítás. Ez most nem jött össze, na de majd legközelebb. Annyira azért Ulf Kristensson sem úriember, hogy ne jelezze; véletlenül sem a NATO-csatlakozásról akar beszélni, mert arról nincs mit beszélni, tehát nem fog rohanvást érkezni, neki is sűrű a programja. Majd jön valamikor, mert udvarias ember, de csak azért, mert két uniós tagállamnak mindig van miről beszélnie. Szóval ez sem jött azért össze teljes egészében.

Aki elég éberen olvassa a propagandasajtót, és volt türelme végigbogarászni a honvédelmi miniszterrel készült hosszadalmas interjút, az máris megnyugodhat, ugyanis megtudhatta, hogy Orbán Gáspár százados úr remekül van, kiváló egészségnek örvend. Szerintem is úgy szokott az lenni, hogy az aktuális honvédelmi miniszter nem csupán névről ismeri az összes katonát, aki a hadseregben teljesít szolgálatot, de az egészségi állapotukat is naponta ellenőrzi. Ha történetesen nem Orbán Gáspárra, hanem Kovács 8 Bélára kérdez rá a riporter, a hadügyileg rendkívüli módon képzett Szalay-Bobrovniczky Kristóf azt is csuklóból vágta volna, ebben teljesen biztos vagyok.

Ameddig annak örvendezünk, hogy a miniszterek elnökének fia nagyszerűen érzi magát, addig sem agyalunk azon, amit eddig is tudtunk valahol mélyen, a lelkünk és a zsebünk mélyén, de így, számszerűsítve még mellbevágóbb a valóság. Miközben Magyarországon az élelmiszerek ára elérte az uniós átlag 98 százalékát – tehát lényegében annyiba kerülnek az élelmiszerek nálunk, mint bármelyik random uniós tagállamban (Romániában az uniós átlag 72 százalékánál tart az élelmiszerek ára, gondolom ebben komoly szerepe van a viszonylag alacsony áfának), a bérek az uniós átlag 39 százalékát érik el. Romániában 40 százalék, ők tíz év alatt 22 százalékról érték el a 40 százalékot, Magyarország ugyanezen tíz év alatt 34 százalékról küzdötte fel magát a tavalyi 39 százalékra, miközben ugye az árak lényegesen nagyobb ütemben emelkedtek. Máris megállapíthatjuk, hogy rosszabbul élünk, mint 10 éve. Pedig a bajok nem 10 éve kezdődtek a világban, hosszú ideig béke volt, biztonság, nem volt covid sem gazdasági válság sem háború, volt ellenben pénzbőség és uniós források dögivel. És ezek 2022-es adatok, a tavalyi év még nincsen benne. Márpedig tavaly is jól hasítottunk inflációügyileg, szóval azóta még szarabb lehet a helyzet. Nem akarom én presszionálni a híveket, de egy idő után csak nem ártana eltöprengeni a dolgok alakulásán, mert ezt már meglehetősen nehéz Sorosra meg Gyurcsányra és Brüsszelre kenni. Vagy a svéd miniszterelnök tehet róla? Apropó, ha már az imént a döglődő svéd gazdaságról esett szó, nézzük, ott mi a helyzet! Úgy fest, az élelmiszerárak az uniós átlag 113 százalékát teszik ki – tehát nagyjából 15 százalékkal magasabbak, mint nálunk, a bérek azonban az uniós átlag 156 százalékánál tartanak a mi 39 százalékunkhoz képest. Akarja valaki kiszámolni a különbséget? Tehát a svédek a magyar átlagbér négyszereséből vásárolnak a boltban picit drágábban, mint mi. Valóban borzalmas lehet ott élni, én azért örömmel kipróbálnám. Hiába, mazochista vagyok.

De nem annyira, hogy ne vegyem a búcsúmat, mert bizony sok még a dolog ma. Is. Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.