NEHAZUGGY

Nem csak a magyar nemzet létezik ám a világon

Lázár Gergő | Január 20, Szombat | 19:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A mi nemzeti összetartozásunk ezer évre megy vissza.

A nemzet jelenségét Nyugat-Európában 1-200 éves jelenségnek tartják, egy társadalomfejlődési eredménynek. De nekünk ez született képességünk.

Miután nincsenek rokonaink körülöttünk, egyedül vagyunk, a nyelvünk ezer éve definiál bennünket, mint önálló közösséget, ezért az összetartozás, az életösztönök, hogy mi egy közösséghez tartozunk, és boldogulni is együtt tudunk, és az egyéni boldogulást is úgy kell valahogy megoldani, hogy az egész közösség javára is váljon.

Ezek a mély nemzeti gondolatok, ezek Magyarországon nagyon erősek. (Orbán Viktor)

Hát megint erőseket mondott Európa erős DNS-e, tulajdonképpen semmibe vette, elegánsan lesajnálta azokat a nemzeteket, amelyek nem 100-200 éve léteznek, hanem már azt jóval megelőzően megszülettek. Görög, egyiptomi, kínai vagy épp perzsa vagy örmény nemzetek már évezredekkel ezelőtt is léteztek és léteznek ma is. Persze az évek során megváltoztak, mint ahogy megváltozott Magyarország is. Ma már nincs királyunk – még ha Orbán annak is hiszi magát és úgy is viselkedik -, nem kell a terményeink nagy részét az egyháznak kifizetni, és nem is ölhetnek meg istenkáromlásért senkit. A nemzethez tartozás nem egy magyar hagyomány, hiszen az egyetlen néphez sem köthető. Lehet, hogy fel lehet állítani sorrendet a világ legidősebb nemzetei között, de ezek a számok írásos emlékekre kell, hogy hagyatkozzanak, amelyek nem léteznek minden ősi kultúrával kapcsolatosan.

A nemzet jelensége nem lehet egy született képesség, hiszen a hazaszeretet vagy a nemzethez tartozás sem az. Egy francia, német, olasz vagy spanyol ugyanúgy szereti a hazáját és közel érzi magát a saját honfitársaihoz, hiszen egyfajta összetartozás van a népek tagjai között. Ugyanez igaz volt évezredekkel korábban is, és most is igaz. Persze az EU egy kicsit változtatott ezen, hiszen kitágította a határokat azzal, hogy létrehozta például a schengeni övezetet, amelynek területén az emberek szabadon mozoghatnak, élhetnek, tanulhatnak, munkát vállalhatnak, ezzel lehetőséget adva arra, hogy az ember a szülőhazáját bármikor szabadon elhagyja, és valahol máshol próbáljon szerencsét. Ez az Európai Unió nélkül egy sokkal komplikáltabb dolog, amit jól mutat a Brexit utáni Egyesült Királyság is, amelynek lakosai ma már számtalan akadályba ütköznek, ha ide szeretnének utazni.

Az tény és való, hogy mi egyedül vagyunk – a nyelvünkkel legalábbis – a Kárpát-medencében, de ez még nem jelenti azt, hogy történelmünket, hagyományainkat és kultúránkat ne osztanánk meg a minket körülvevő népekkel. Van egy sor jövevényszavunk, szokásunk, hagyományunk és ételünk, amelyek mind-mind a határokon túlról érkeztek. A magyar nemzet az évek során formálódott és formálódik jelenleg is. Egyetlen nemzet sem állíthatja magáról azt, hogy az már egy készen lévő, változni képtelen remekmű, hiszen az az évszázadok során folyamatosan változik és fejlődik. Különböző bevándorlók, vendégmunkások gazdagítják a kultúráját és nyelvi hagyományait. Gondoljunk csak bele abba, hogy a spanyol kultúra hogyan változott meg azt követően, hogy a mórok az Ibériai-félszigeten léteztek jó pár száz évig. A mai napig fellelhetőek épületek, szavak vagy éppen építészeti megoldások, amelyek több százévesek. A mórok örökre megváltoztatták a spanyol történelmet és kultúrát, amely véleményem szerint egy pluszt jelent a többség számára.

A magyar nemzetet Trianont követően súlyos csapás érte, amelyet sokan a mai napig nem tudtak kiheverni. Azt jóvátenni már soha nem lehet, és ezzel kénytelenek vagyunk együttélni. Soha nem lesz már olyan nagy Magyarország, mint amilyen a háború előtt volt, noha ennek azért a környező népek örülnek. Nem csak a szlovákok vagy a románok, de a franciák vagy németek is, hiszen nem szeretnek versengeni más jelentősebb világhatalmakkal, mint amilyen az Osztrák-Magyar Monarchia volt. Az a kor viszont lezárult, amelyet visszasírni semmi értelme nincs. Viszont a trianoni döntés következtében több százezer magyar került az ország határain túlra, ami miatt sokan egyszerűen elszakadtak az anyaországtól. Persze hagyományaikat megtartották nyelvükkel együtt, de ez mégis meghatározta a hátralévő életüket.

Igen ám, de Trianon óta több mint 100 év telt el, ezért közvetlen elszenvedői annak a döntésnek ma már vélhetően nem nagyon élnek. Persze a gyermekeik és unokáik is átvehettek valamit a szüleik, nagyszüleik fájdalmából, de az igazság az, hogy ez már nem ugyanaz. Arról nem is beszélve, hogy az EU-hoz való csatlakozást követően a többségnek lehetősége volt arra, hogy visszatérjen Magyarországra, ha akar, ezzel mégis viszonylag kevesen éltek. De ez megtörtént más országokban is világszerte, ezért ebben sem eltérő a magyar nemzeti érzelem. Végső soron az ember nem attól lesz magyar, mert az van beleírva az okmányaiba, hanem attól, hogy magyar hagyományok, kultúra és nyelv vette körül. Csak hát ugyanez igaz a görögökre, franciákra vagy épp spanyolokra, akik ugyanúgy jó ideje érzik magukat egy nemzethez tartozónak. Az Orbán által összehordott fenti ökörség tehát nem több, mint hangzatos, hangulatkeltő népnemzeti mellveregetés, mindenféle történelmi tényre tekintet nélkül. Ez mondjuk nem meglepő, de fontosnak éreztem, hogy beszéljünk róla.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!