NEHAZUGGY

Csak éljük túl valahogy

A minden olvasónkat megillető tiszteletemen innen és túl változatlanul keményen zajlik az élet Nerniában. Akárcsak a hetedhét határon túl, Strasbourgban, ahol az Európai Parlament csütörtökön megszavazta az állásfoglalását a magyarországi helyzetről és a befagyasztott uniós pénzekről. A javaslatra 345-en igennel, 104-en nemmel szavaztak, 29-en tartózkodtak. A tartózkodók között az összes DK képviselő neve ott szerepel, akik a szavazásról elérhető információk szerint jelen sem voltak, amikor a szavazás zajlott. Tehát se igennel, se nemmel nem szavaztak. Nem mondom, hogy értem, hogy ez mi volt. Hogy az orbáni Magyarország jogállamisági helyzetéről szóló európai parlamenti vitán, meg az azt követő szavazáson az ellenzék legnagyobb pártja nem vesz részt. A legerősebb ellenzéki párt így van jelen Brüsszelben, így képviseli a szavazóit és azt a politikát, amit elvileg Orbán rendszerével szemben visz? Így, hogy egy ilyen fontos kérdésben meg sem jelennek a szavazáson? Biztos lesz erre is magyarázat, mint úgy általában mindenre, alig várom, hogy az írásom alatt szétszedjenek azok, akik szét szoktak szedni, amikor nem Orbánt bírálom, hanem az ellenzékkel kapcsolatban vannak aggályaim. Miközben a Momentum és a parlamenti küszöb alatt mért szocialista párt egykori, ma már független képviselője vette a fáradságot és szavazott, nem tudom, hogy Ara-Kovács Attilának, Dobrev Klárának, Molnár Csabának és Rónai Sándornak milyen kifogása lehet a távolmaradásra. Aztán majd várja mindenki a sült galambot, hogy a szájába reppenjen, és meg is rágja magát helyettünk. Nehéz erre mit mondani, főleg úgy, hogy pár hónap múlva EP-választás lesz, és egyébként sincsenek jó állapotban az ellenzéki pártok. Most ki kellett volna jönni a napra, nem pedig az árnyékban maradni. Azt látom, hogy az árnyékkormányzás halad a maga útján, ami nagyon szép és jó, csak fene tudja, hogy mire lesz elég.

Ezzel szemben Júdás viszont kiment a napra a közpénzből fenntartott rádiójában tegnap reggel, amit úgy használ több mint egy évtizede a saját hazugságai terjesztésére és nettó kormánypropagandára, mintha az ő tulajdona lenne. De ezt is megszoktuk, ez lett a természetes. Hogy ami a mienk, az az övék, és ami az övék, ahhoz nekünk semmi közünk. Ezért aztán megint hintette zavartalanul az igét, és osztotta az észt a nagy mesélő, aki úgy tud a világban zajló eseményekről előadást tartani, hogy Drábik doktor hozzá képest egy ártatlan ministránsfiú. Volt itt megint minden: a korábban magyargyűlölőként számon tartott és ennek megfelelően kezelt Robert Fico felszopása, aki mostanra igazi, öreg harcossá nemesült. Minden esetben ez történik, ha a delikvens populista, vadnacionalista, szeret lopni, pláne ha hűségesen másolja azt a gusztustalan politikai receptet, amit Finkelstein adott el ezeknek 15 évvel ezelőtt, és azóta is csodálatosan működik.

Meg Vietnam. Ahol még most is beszélnek magyarul, mert 70 éve akkora volt az összeborulás a két kommunista ország között, hogy csak na, de mostantól még nagyobb lesz, ha jól értelmeztem az ömlengést. Mert mi oda szállítgatunk, ők ide szállítgatnak, jönnek-mennek a cserediákok, aminél csak a békepártiságuk lenyűgözőbb. Hello, Saigon!

Az igazán nagy szerencsénk viszont, hogy őfelsége velünk ellentétben érti a brüsszeli „tolvajnyelvet” – jelentsen ez bármit -, úgyhogy lehet maszatolni: minket nem is a jogállamiság, nem is a korrupció miatt büntetnek (az előbbi virágzik, az utóbbi nincs), hát hiszen nálunk dübörög az igazságszolgáltatás, itt a legátláthatóbb a közbeszerzések rendszere. Végül is igen. Kiszámítható módon ugyanazok a nagynevű géniuszok nyernek, nem ritkán el sem indul senki más ezeken a tendereken. Vagyis szó nincs arról, hogy itt bármilyen lopás, hazudozás, sumákolás esete forogna fenn, minden a legnagyobb rendben van, csak Brüsszel szórakozik velünk, mert választások jönnek. Más kérdés, hogy emlékeim szerint semmiféle választások nem voltak a kanyarban se, amikor elindították a jogállamisági eljárást Magyarország ellen, korábban a 7. cikk szerinti eljárást, vagy amikor az Európai Néppárt megvált a Fidesztől. De mivel bármit lehet hazudozni, Orbán vígan el is ismételte azt az unalmas, ámde harcias narratíváját, miszerint nincs az a pénz, hogy ide migránsokat és LMBTQ-aktivistákat beengedjenek. Márpedig Brüsszel ezt akarja rákényszeríteni a magyarokra. „Hogy mi lesz a gyerekeinkkel meg unokáinkkal, az fontosabb kérdés, mint a pénz” – mondta az ember, aki szerint bármilyen baja is van Brüsszelnek Magyarországgal, „az mind sületlenség, blabla”, hiszen itt van Európa leginkább átvilágított igazságügyi rendszere, és a közbeszerzési rendszerrel sincs semmi baj.

Szóval a buzik meg a migránsok. Akiket, ez utóbbiakat tulajdonképpen ők hozzák be futószalagon az országba, hol letelepedési kötvényes bűnözők és kétes figurák formájában, hol távol-keleti vendégmunkásként úgy, hogy közben a magyar munkavállalókat sorra rúgják ki az állásaikból ezek miatt. Príma. Meg a nagy magyar összefogás és magyarkodás. Miközben abban élünk emberemlékezet óta, hogy aki  fideszes és Orbán-párti, az magyar, aki nem, az lipsi, hazaáruló és Soros-ügynök, az ő valóságában ezt összefogásnak hívják. Ami az ő valóságában egy nagyon erős politikai megkülönböztető jegye a magyaroknak. „Ezt nyugaton nacionalizmusnak nevezik, az elvadultabb balosok meg még fasizmusnak is”, de ennek ehhez semmi köze a nagy rétor szerint, „mert ez pozitív lelki energia, ami időről időre átsegíti a magyarokat a lelki nehézségeken”, mint például az elmúlt nehéz éveken. Mondja ezt az a csávó, akinek a szélsőséges, hatalmas arcú parlamenti frakcióvezető szolgája folyékonyan náciz az orbáni állampárttal kritikus EP-képviselőket, mondván: „Ismerjük ezt a reflexet egyes németektől: kisebb ország véleménye nem tetszik, meg fogják valahogy támadni. Igen, náci tempó.”

Bagoly mondja. A nagyfejű. Meg a nehéz elmúlt év, ami nem mellesleg szorosan összefügg a kormányzati ámokfutással, a szétlopott államkasszával, a Covid alatt ellopott milliárdokkal, meg a 2022-es választás előtt elszórt csilliárdokkal. Ezért volt itt eget rengető infláció, meg pozitív nullában mérhető gazdasági fejlődés. Ezért, bassza meg, nem elsősorban a háború meg Brüsszel meg az energiaárak miatt, amiről ő személyesen állapodott meg a véreskezűvel, akivel aztán szépen, kéz a kézben szarrá nyerészkedték magukat a túlárazott gázon, áramon, olajon. Nem véletlenül kapott a MOL-vezér sem milliós jutalmat, nem véletlenül áruljuk a túlárazott, senki által nem használt, felesleges horkolásgátló gépeket fosért-húgyért, csak hát a Borkainé kutyájának sem kellenek. Köpni lenne kedvem, de már nyálam sincs.

Pedig még csak ezután jött a nemzeti inzultáció dicsérete, amelynek már a lebonyolítás előtt ismert eredményét ő személyesen kézbesíti Brüsszelnek: „Én vagyok a postás, bízhatnak bennem, ezt meg fogják hallani”. De jó, Postás Júdás úr. Kár, hogy ez a levél senkit nem érdekel és semmi relevanciája nincsen, azon kívül hogy ti ezzel is milliárdokat kerestetek rajtunk és azon, hogy közpénzből hülyítitek az országot. És mondasz olyan ordenáré pofátlanságokat, mint hogy 2023-ban a magyar emberek és gazdaság bebizonyította, hogy az uniós pénzek nélkül is meg tudnak lenni. A magyar kormány meg is oldott két válságot az uniós pénz nélkül, meg letörte az inflációt. Aki konyít a közgazdasághoz, az azt mondja, hogy „szép jövő előtt állunk a gazdasági növekedést tekintve”, az élbolyban lehetünk európai szinten. Azért persze „ha pénz van, az mindig jó. De a magyar gazdaság méreteihez képest ez nem egy nagy összeg”, mondta az uniós pénzekről. Ez az első tanulsága, a második, hogy az uniós pénz „inkább csak gyorsít bennünket”. Erre pedig a pedagógusbéreket hozta példának. Szerinte az uniós pénz nélkül is meglett volna a béremelés, csak akkor pár évvel később.

Az biztos, bassza meg. A többség végignyomorogta az elmúlt évet, eladósodott és ott spórol most is, ahol tud, ti meg élitek világotokat a pompában, az ellopott kastélyokban meg dácsákban. Végül is a nulláról felfelé elmozdulni tényleg pozitív teljesítmény, minden csak nézőpont kérdése. De akkor még mindig nem értem, hogy ha ennyire nem számít ez a jelentéktelen mennyiségű (lófaszt) európai pénz, ami nem jön, akkor mire verik az asztal az elvtársak, hogy ez jár nekik? És persze a 13 havi nyugdíj. Nyugalom. Mindenki meg fogja kapni. Szerintem még az is, akinek amúgy nem jár, hiszen választás lesz. Most megint megrázza a pénzfát a keresztapa, és szavazatokat fog vásárolni, mert győznie kell mindenáron. Marha izgalmas lesz. Csak éljük túl valahogy. 

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább