Május 17,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Mani kövek


Spectator: Különvélemény

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,564,948 forint, még hiányzik 1,435,052 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A szerző a hozzá közelálló tematikától eltérően ezúttal vállaltan szubjektív véleményét szeretné itt közreadni.

Történt ugyanis, hogy az állami közszolgálati televízióban meghallgatott egy beszélgetést, amiben az űrkutatásért felelős miniszteri biztos, egyetemi főmunkatárs kifejtette meglátásait a klímakérdés körüli „hisztéria” kialakulásának okáról. Kertelés nélkül állította, hogy a zöld mozgalmakat a baloldali pártok politikai és hatalmi céljaiknak megfelelően kihasználják, ténylegesen manipulálják. A környezetbarát ideológiájú Z generációt szembeállítják az idősebb („boomer”) generációval, az utóbbiakat kárhoztatva a kialakult klíma állapotokért. A fiatalabb generációnak azonban – a nyilatkozó állítása szerint – fogalma sincs a probléma mélységéről. Végeredményben tehát a zöldbe öltözött politikai baloldal „őrjöngése” –  kisajátítva  a klímaváltozás ügyét –  felelős túlnyomórészt fiatal tömegek felhergeléséért és a „klímahisztériáért”. Nyomós érvként felemlítette, hogy Thunberg-jelenség okán már kínai portálok túldimenzionált nyugati klímahisztit emlegetnek, ami visszaüthet. (Ez utóbbi Kínára vonatkozó eszmefuttatás már néhány nappal korábban gazdasági lapokban megjelent.)

Eltekintve a nyilatkozó személyétől és szakmai kompetenciáitól (ami azért nehezen megkerülhető) egészen elképesztőek állításai. A nagy tiltakozó tömegeket – amelyek nem csak fiatalokból tevődnek össze – valós aggodalmak vitték az utcákra. A klíma-vészhelyzetre vonatkozó figyelmeztetést a tudományos világ megalapozott kutatásai tették szükségessé és nagyon fontos fejlemény, hogy sok év után végre a szélesebb közvélemény is felfigyelt rá. A kutatók figyelmeztetnek, hogy a jelenleg tapasztalható éghajlatváltozási tendencia esetén az emberi társadalom változatlan gazdálkodási folyamatai és annak ökológiai következményei milyen valószínűséggel  eredményeznek bizonyos, ám belátható időn belül visszafordíthatatlan változásokat. Erre szolgál a figyelmeztetés, amit végül a kormányzatok többsége is elfogadott. A tudományos élet szereplői (benne a klímakutatók) nem jobb- és baloldali politikai szempontok szerint modelleznek (függetlenül saját személyes politikai álláspontjuktól), hanem tényadatokat elemeznek legjobb tudásuk szerint.

A nyilatkozó tudományos minősítéssel rendelkező hölggyel szemben határozott különvéleményem, hogy abban a minőségben, amiben megszólalt, nem lehet és nem szabad félreérthetetlenül politikai szimpátiája alapján minősíteni társadalmi csoportokat úgy, hogy egyúttal – kimondatlanul ugyan -a klímavészhelyzet tényét is zárójelbe teszi.

2019-ben egy kutatócsoport megvizsgálta az 1970 – 2005 között különböző tudományos csoportok által készített modelleket és kiderült, hogy az ebben az időszakban készített 17 modell (előrejelzés) közül 14 teljesen hasonló eredményt adott. Az ENSZ Klímaváltozási Kormányközi Testülete munkája során 29 éghajlati modell átlagolásával készíti a 21. századra vonatkozó előrejelzését, azonban a készítők is tisztában vannak azzal, hogy nem minden modell egyenlő súlyú (pl. az óceánok hatásának megítélése miatt) ezért is inkább óvatos az egyébként is valószínűségi szintekhez rendelt előrejelzés.  Nem lehet tehát azt állítani, hogy az eredmények megalapozatlanok lennének és klíma-hisztéria keltését szolgálnák. Ráadásul ezek a munkák széleskörű nemzetközi együttműködés keretében történnek és jóval korábban elhangzottak azok a szakmai aggodalmak, amelyek a változás negatív tendenciáira hívták fel újra és újra a figyelmet.

Természetesen a világ különböző részein hangot kap, mondjuk úgy, hogy klímaváltozás-szkeptikus – esetenként politikai felhangokkal gazdagított – harsány narratíva, azonban – nem meglepő módon – ezek nem a tényleges kutatás szférájából származnak, hanem kormányzati és/vagy gazdasági erőcsoportok felől. Azt azonban roppant ritkán állítják a kétkedők, hogy a klímaváltozás teljesen megalapozatlan. Legfeljebb minden magyarázat nélkül egyszerűen tagadják a változás tényét vagy adatok és eredmények hitelességét. A felelősen gondolkodó kormányzatok viszont igenis hitelt adnak a klímatudományok eredményeinek, erre már számos jó példa van (ezek közül egyik, hogy Európa, benne a legtöbb EU ország nem engedélyezi vagy felfüggesztette a környezeti hatásokat tekintve kockázatos palagáz kitermelést).

A hivatkozott nyilatkozónak abban van igaza mindössze, hogy a tiltakozók döntő többsége nem ismeri mélységében a klímaváltozás okait és folyamatait. Azonban ez nem is várható el, ezt felemlegetni legkevésbé sem méltányos. Egyetemi oktatóként (is) viszont arra kellene törekednie, hogy a hallgatók legalább a kérdéskör alapjait megismerjék. A fiatalok és idősebbek egyébként sem egyszerűen a felszín közeli felmelegedés ellen tiltakoznak, hanem a környezetet terhelő gazdaság ellen, és nem mellékesen az ebből fakadó, közvetlenül tapasztalt ökológiai károk ellen. A zöld mozgalmak, szervezetek éppen a mindennapi pazarlásra, az energia nem elegendően hatékony felhasználására, a környezet közvetlenül is tapasztalható károsodásaira hívják fel – nem is eredménytelenül – a figyelmet. A zöld mozgalmak hangja jól hallható, de ez nem a baloldali zöld gerillák hangja, hanem jóval szélesebbkörű civil követelések a kormányzatok felé. Csak a jelenlegi establishment nagyon sok helyen már évtizedek óta elszokott a polgári tiltakozás hangjától és meglepődik erejétől. A generációk szembeállítására törekvő igyekezet a tiltakozók megosztását célozza; van ahol ez értő fülekre talál, de általános sikert azért nem nagyon eredményez. Az un. Z generáció sem önmagáért tüntet és tiltakozik, hanem a jövő nemzedékek érdekében is, hiszen a követelt változás folyamata évtizedeken fog átívelni.

A klímavédelem és az ökoszisztéma megóvása köztudottan globális feladat és csak így valósíthatók meg eredményesen a célok. És éppen emiatt nagyon nehéz és lassú az előrehaladás. A vélt vagy valós nemzeti érdekek formáját öltő politikai játszmák is sokszor akadályozzák a nemzetközi együttműködést. Egy évtized múlva már világosabb lesz, hogy az emberiség meddig jutott a célok megvalósításában, 2050 körül vagy kevéssel azon túl pedig bizonyossá válik, hogy előttünk vagy mögöttük lesz a „no return point”, ahol a környezeti körülmények még segítenek az alkalmazkodásban vagy már mást kell kitalálni. Ez utóbbi lesz a nehezebb. Ekkor lehet ugyan mutogatni az előző nemzedék(ek)re, de ennek nem sok értelme lesz.

2020. 01. 06.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.