NEHAZUGGY

Robotika vagy honvédelmi oktatás?

Lázár Gergő | Január 12, Péntek | 19:09

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 41,556 forint, még hiányzik 2,958,444 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miközben Magyarországon akkora a tanárhiány, hogy lassan mindenki taníthat mindent az iskolákban, a szükséges képzettség szintjét egyre lejjebb rugdossák, és az óvónőknek már diploma sem kell, a tévedhetetlen magyar kormány úgy döntött, hogy márpedig honvédelmet fognak tanítani a lurkóknak. Egyenruhába öltözött, honvédelmi ismeretekkel és tapasztalattal rendelkező tanárok jelentek meg az ország iskoláiban. Pontosabban ez volt a terv, csak hát közbeszólt a valóság, ami nem mást jelent, mint hogy nem csak kémiatanárból vagy nyelvtanárból van hiány, de hadra fogható honvédelmi oktatóból is igen kevés van, legalábbis meglehetősen kevesen jelentkeztek ezekre az állásokra, ezért már itt is csökkentették a szakmai előfeltételeket. Hogy ez mit jelent? Ezt jelenti:

Hogy feljebb tornázzák a számot, már akár önkéntes tartalékos katonai jogviszonyban álló tisztek és altisztek jelentkezését is várja a Magyar Honvédség, ha legalább 3 éves szolgálati viszonnyal és érettségivel, valamint katonai szakképzettséggel bírnak, és persze „katonás megjelenésűek”, logikusan gondolkodnak és tudnak ismereteket átadni.

Itt tartunk, kérem tisztelettel. Mondjuk a legnagyobb tragédia nem az, hogy nem találtak honvédelmi ismereteket átadni képes oktatókat, hanem az, hogy akkor, amikor nincs elegendő történelem, irodalom vagy éppen fizikatanár, akkor a mindenhez értő rendőrök a belügynél azt tartották a legfontosabbnak, hogy egy olyan tantárgyat vezessenek be, amire a mai világban nem biztos, hogy széles körben égető szükség van. Persze lehet azzal érvelni, hogy ennek van gyakorlati haszna, hiszen a fiatalok megtanulják a parancsokat (teljesíteni), megtanulják azt, hogy miként hasznosítható a józan paraszti ész – ami lehet, hogy nem minden esetben sajátja a mai fiataloknak –, és alapvető szaktudásra tesznek szert, csak hát nem az lenne a cél, hogy katonákat faragjunk a fiatalokból, hanem az, hogy kellőképpen kiműveljük őket és felkészítsük őket a mai kor kihívásaira. Egy ország legnagyobb kincse nem a katonai ereje – nyilván az sem huszadrangú -, hanem a kiművelt, versenyképes tudással rendelkező lakossága, amely többet ér minden pénznél.

Pont ezért kellene, hogy a legfontosabb terület az oktatás legyen, hiszen oktatás nélkül az országnak nincs jövője. Se ennek, se más országoknak. Oktatás alatt viszont én olyan tantárgyakat értek, mint a számítástechnika, robotika vagy matematika, nem pedig a honvédelem. Persze aki ezt a pályát szeretné választani, az tehesse meg minden gond nélkül, és állhasson katonának, de nehogy már szakmunkások és katonák országává tegyük Magyarországot, hiszen annak beláthatatlan következményei lesznek. Én magam is tanítok angol nyelvet spanyol gyermekeknek, ezért pontosan tudom, hogy a spanyol fiatalok mit tanulnak az iskolában. Mivel Spanyolországról beszélünk, a hitoktatás itt egy fontos eleme a közoktatásnak, de emellett már robotikát is tanulnak a gyerekek, ami tudomásom szerint Magyarországon még csak gyermekcipőben jár. De hát nem is olyan nagy csoda ez, amikor az ún. nemzeti kormány szerint a legfontosabb az erkölcstan, a hittanoktatás és a honvédelmi ismeretek megszerzése.

Az ország ebbe az irányba tart, amely irány nem a jövő felé vezet. Évről évre egyre csak növekszik a tanárhiány és már az óvodákban is sokszor korábban szakképzetlennek számító oktatók vannak jelen. Olyan súlyos a hiány, hogy ma már tényleg szinte bárki beállhat a tábla elé és tanárnak nevezheti magát, aminek igen brutális következményei vannak már most is, nemhogy hosszú távon. Tényleg egy ilyen jövőt szeretnénk a gyermekeinknek, unokáinknak? Ezt szeretnénk átadni nekik? Miként fogunk magunkra nézni 10-20-30 év múlva? Mert nem lehet majd a mostani fiatalokat vádolni azzal, hogy rossz döntéseket hoztak, hiszen mi vagyunk azok, akik az ő jövőjükért jelenleg felelősek vagyunk. Ők még nem tudnak választani, ők még nem mondhatnak nemet az állampárt oktatásrombolására, noha tüntetni persze elmehetnek, de ennek már láthattuk, hogy mennyi eredménye van. A tanárok ugyanis nem voltak hajlandóak elegen kiállni a fiatalokért, és féltve a saját emberhez sok esetben méltatlan egzisztenciájukat, inkább távol maradtak ezektől a megmozdulásoktól.

Szemtanúi lehetünk annak, ahogy a kormány teljesen feléli a fiatalok jövőjét és egy olyan országot hoz létre, ahonnan lassan már tényleg csak menekülni érdemes. Lehet, hogy négy gyermek után nem kell adót fizetnie az anyukának, lehet, hogy kapnak pár millió forint „ingyen” hitelt, esetleg autóvásárlási támogatást egyes családok, és lehet, hogy nincsenek menekültek se az országban, de ezek elegendőek ahhoz, hogy újra és újra megszavazzunk egy olyan kormányt, amely szándékosan leépítette a közoktatást, az egészségügyet és a szociális ellátást? Azokat a döntéseket, amelyeket sikerként kommunikál a kormány, máshol nem lehet sikerként eladni, hiszen ameddig a legalapvetőbb területei sem működnek az államnak, addig nincs miről beszélni. Márpedig idehaza pontosan erről van szó, de talán még mindig nem lenne túl késő átgondolni azt, hogy mire van nagyobb szüksége egy mai fiatalnak: robotikára vagy honvédelmi ismeretekre?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!