Július 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Ordítok Blog


Megoldják

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,307,932 forint, még hiányzik 692,068 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem is kellett sok idő ahhoz, hogy a honi elemzők, műhelyek, mindenféle kifizetőhelyek, fedőcégek – tehát a kádermentő program aktív résztvevői, a sok pénzért propagandát gátlástalanul gyártó és terjesztő mindenféle néven nevezett egységek – nagyon, de tényleg elkezdjenek levegő után kapkodni, majd fejhangon visítani azért, ami most Lengyelországban történik. Értem ám én a pánik okát, hogyis ne érteném. Ami most ott történik, az egy – remélhetőleg nem túlságosan távoli – adott pillanatban itt is bekövetkezhet. Ebben nem az a valami, hogy X nertárs, vagy Y nertársnő félti a saját, minden bizonnyal ragyogó jövőjét, hanem az, hogy a rendszer apróbb, ám nélkülözhetetlen fogaskerekei netán be találnak rottyantani. Mert el talál jutni a mindeddig a pártszolgálat tökéletes ellátásával nyűgözött agyukig, hogy hát bizony ami ott történik, az akár itt is megtörténhet. És akkor előfordulhat, hogy minden nyaloncok és szervilis alázatosok rémálma átfordul a valóságba. Nevezetesen az, hogy egy adott ponton túl nem lehet elsomfordálni, nem lehet bármire hivatkozva elbújni a függöny mögé addig, ameddig elül a vész. Esetleg megértik ők, akik egészen idáig biztosan tudták, hogy őket mindenképpen meg fogja védeni a párt, hiszen övék a hatalom és a dicsőség, hogy talán nem lesz mindig az övék, és akkor nem fogják megvédeni a talpasokat. Akkor sem, ha történetesen ez lenne a kitűzött cél, de hát valószínűtlen ez a kitűzés, mert bajban mindenki a saját életét, pereputtyát, vagyonát menti, nem a másét. Kicsit hosszú az MTI hír, de nem akarom egyetlen mondatát sem kiragadni a szövegkörnyezetből, ha már a hírszerkesztők rendszeresen olvasgatják Szikra Levente közösségi oldalát, és olyan fontosnak érezték ezt a posztot, hogy hír lett belőle.

A jogállamiságot és európai demokráciát ígérő Donald Tusk és baloldali szövetségesei tavaly decemberben vették át Lengyelország kormányzását, s azóta sorra hoznak alkotmány-, illetve törvénysértő döntéseket, melyek közül kiemelkedik a közmédia erőszakos elfoglalása – írta Szikra Levente, az Alapjogokért Központ vezető elemzője szerdán közzétett Facebook-bejegyzésében.

    Szikra Levente szerint a legfelháborítóbb, hogy kedden „olyan ellenzéki képviselőket tartóztattak le, akiket Andrzej Duda köztársasági elnök korábban kegyelemben részesített. Ezzel a kormány semmibe vette az alkotmánybíróság döntését is, amely szerint az elnöki vétó jogszerű és érvényes”. A „letartóztatás módja is törvénybe ütközött, mert az elnöki hivatalból annak engedélye nélkül vitték el a képviselőket a rendőrök”. Jogállamban az államfői hivatalban nem lehet csak úgy rendőri intézkedést foganatosítani. Ez biztosítja, hogy a kormány az általa irányított rendőrséggel ne fenyegethesse az elnököt.
    „Tusk számára azonban a jogállam semmit sem jelent” – fogalmazott Szikra Levente.
    Magyarországon a baloldal szintén arra készült 2022-ben, hogy jogsértő módon megváltoztatja az ország berendezkedését – tette hozzá.
    Lengyelországban sajnos meg is valósult, hogy a jogállamot hirdető baloldali és liberális politikusok hatalomra kerülve lebontják a jogállamot. Az Európai Unióban példátlan, hogy ennyire látványosan, ilyen durva és erőszakos módszerekkel szegje meg a jogszabályokat egy kormány – írta a szakértő.
    „Brüsszel sokatmondó hallgatása” újabb bizonyíték arra, hogy komolytalan minden „jogállamisági” vizsgálat, azokat kizárólag a jobboldali kormányok elleni politikai zsarolóeszközként használják. Ha pedig elvbarátaik – szemben a hamisan vádolt jobboldallal – valóban rombolják a jogállamot, azt tétlenül nézik.
    „Kiállunk lengyel barátaink mellett, és elítéljük a Tusk-kormány jogellenes lépéseit” – fogalmazott Facebook-bejegyzésében Szikra Levente. (MTI)

Szép is az, amikor a jogállamiságot szisztematikusan, és persze tudatosan leépítő állampárt megmondóembere a jogállamisággal és a törvényekkel óhajt takarózni. Én nem vitatom, hogy nem túlságosan szép látvány mindaz, ami Lengyelországban történik, mert valóban nem az. Elég keserves dolog beismerni, hogy ide jutottunk néhány év leforgása alatt, de a folyamatot végignézni – mármint annak, aki értette is, hogy mi történik – sem volt éppen szívderítő. Nyilván az lenne a korrekt, ha a törvény betűjét betartva, jogállami módszerekkel venné át az új kormány az ország irányítását, de ahogy nálunk, ott is a maga képére és igényeire igazította az előző kormány minden szervezet működését, ahogy nálunk, ott is beépítették azokat az aljas taposóaknákat, melyeket lehetetlen kikerülni. Nem tudom, mit és hogyan lehetne máként, jobban csinálni, de az eléggé egyértelmű, hogy az új kormány nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy bár elméletileg az előző garnitúra megbukott, mégis ők irányítanák a háttérből a dolgokat, praktikusan hatalomban maradnának, és az árnyékból buktatnák meg az új kormányt.

Sajnos ez nem az a helyzet, ami egy normális jogállamban megszokott, tehát ha leköszön egy kormány, kulturáltan kezet fognak a győztessel, átadják a hatalmat és ellenzékből politizálnak, vagy – és ez sem ritka eset – koalíciós partnerként vesznek részt a munkában. Egy autokrata rezsimet nem lehet így leváltani. Még akkor sem, ha helyükre akár egy másik autokrata rezsimet választottak az emberek. Pláne akkor nem lehet őket ilyen módon leváltani, ha a politikai színpad ellenkező végéből érkezik a győztes. Csütörtökön óriási tüntetés volt Varsóban. Ezt a magyar pártmédiából lehet tudni, és ennyit lehet tudni, nem többet. Azt sem, hogy az óriási mégis nagyjából hány embert takar. A portálokon publikált fotók sem árulnak el sokat, bár a résztvevők szemmel láthatólag erősen nemzeti érzelműek, ezt a vérben forgó szemükből és a nemzeti kalapjukból gondolom, bár láttam egy indián törzsfőnököt is, ő bizonyára már a farsangi szezont ünnepli. Lengyel lapokban azt olvastam, hogy a tüntetés szervezője először 300 ezer résztvevőt látott, egy perccel később már csak 200 ezret. A hatóságok 35 ezerre becsülték a tüntetők számát, minden forrás arról számolt be, hogy a spontán felháborodottakat szervezetten, buszkonvojokkal szállították a fővárosba. Alighanem az ott élők legnagyobb örömére. Csak tudnám, honnan ismerős ez a szép történet! Na mindegy! A lényeg az, hogy Lengyelországban forró a hangulat, de mintha a mi kis rezsimünk is az idegesség jeleit mutatná. Most nem az van, hogy a lengyel emberek döntöttek, és nem pofázunk bele egy szuverén ország dolgaiba? Vagy az csak olyankor szempont, ha éppen úgy vannak a számok? Én mondjuk nem igazán féltem a lengyeleket. Biztosan vannak őszinte, megingathatatlan hívei az előző kormánynak, ezt egy pillanatig sem vonom kétségbe, de valószínűleg ők távolról sincsenek annyian, mint azt egészen mostanáig gondolta mindenki. Éppen eléggé tele lehet már a hócipője a lengyeleknek, pedig ott azért jutott pénz a felzárkózásra, nem véletlenül hagytak le minket már régen. Megoldják szerintem ezt a válságot is. Ha virággal nem megy, akkor bottal.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.