Július 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Iránymutatás, de nem törvény

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,329,960 forint, még hiányzik 670,040 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az emberi élet a létezésének minden egyes pillanatában megőrzendő és védendő; mégis sajnálattal látom – különösen a nyugati világban – a halál kultúrájának folyamatos terjedését, amely egyfajta hamis együttérzés nevében kiselejtezi a gyerekeket, az időseket és a betegeket

állt Ferenc pápa üzenetében a világhoz. A katolikus egyház feje egy hosszú beszédet tartott, amely lényegében érinti a jelenlegi konfliktusokat világszerte és azok megoldására szólít fel. Persze jó lenne, ha így megoldhatóak lennének a problémák, de csak azért, mert a pápa világbékét és az éhezés megszüntetését kéri, ez még nem fog megtörténni. Az emberek sajnos ilyenek; pénzért, területért, erőforrásokért képesek háborút indítani, amely háborúk emberek százezreinek, milliónak halálához vezet. Amióta él az ember, azóta vannak fegyveres konfliktusok és háborúk, és vélhetően annak ellenére is így lesz ez a jövőben is, hogy egyébként a civilizációnk sokat fejlődött. De csak azért, mert pontosan tudjuk, hogy nem kellene másokat meggyilkolni értelmetlen okokból, ez egyáltalán nem fogja megállítani az elszánt vezetőket.

Nyilván a Mandiner nevű pártlap szerzője azért emelte ki éppen ezt a részt a pápa beszédéből, mivel ez egy olyan gondolat, amelyet az általa baloldalinak nevezett sajtó nem nagyon fog emlegetni. Kérdés, hogy mégis miért ne emlegetné? Semmiféle újdonságot nem mondott ezzel a pápa, az egyház mindig is azon az állásponton volt, hogy az emberi élet – annak minden formája – kincs és megőrzendő. Soha nem fogja kimondani sem a pápa, sem pedig maga az egyház, hogy az eutanázia vagy az abortusz elfogadható, hiszen akkor mindennel szembemennének, amiben elvileg hisznek, amit időtlen idők óta hirdetnek. Csak hát mint azt tudjuk, ez egy iránymutatás. Egy ideális világban nem lenne szükség abortuszra – mindenkinek lenne elegendő pénze felnevelni a gyermeket, nem születne nemi erőszakból senki, és nem lennének betegségek sem -, mint ahogy eutanáziára sem, de hát az élet nem tökéletes, és soha nem is lesz az. A szenvedés, a betegség, a szegénység, az éhezés vagy éppen a tájékozatlanság és felelőtlenség mindig is az emberrel lesz, és arra végső megoldást nem fog találni soha. Univerzálisat legalábbis egészen biztosan nem fog.

Adná az ég, hogy ne kelljen egyetlen abortuszt sem elvégezni, és ne kelljen senkinek sem a kezét fogni akkor, amikor átkerül a túlvilágra, de az élet sajnos ilyen. Tragédiákkal, boldog pillanatokkal, szenvedéssel és boldogsággal teli időszak. Vannak persze szerencsések, akik egészségesen, boldogságban és gazdagságban élik le az életüket úgy, hogy soha sem szembesülnek a szenvedéssel és fájdalommal. A többség viszont nem ilyen, hiszen az élet sokszor könyörtelen. Már csak ezért is jó lenne a helyén kezelni Ferenc pápa mondandóját, hiszen már nem a középkorban élünk, amikor a Vatikánban kimondott szavaknak törvényi erejük volt. Ezek a sorok, amelyeket Ferenc pápa papírra vetett egy iránymutatást adhatnak arra nézve, hogy miként érdemes élni az életünket, de mint ahogy a Biblia vagy a Korán szövege sem kötelező mindenkire nézve, úgy ezen gondolatok sem. Az ember hibázik, bűnbe esik és olykor elkövet olyan hibákat, amelyeket örökre megbán, de hát ilyen az élet.

Az élettől senki sem tud megvédeni bennünket, amit mindenki pontosan tud. Akármennyire is imádkozik az ember, csodák nem igazán szoktak történni, és igazán csak az számít, amit konkrétan teszünk ezen a világon, ebben az életben. Pont ezért fohászkodik a pápa is, hiszen nincs értelme a gyilkolásnak Ukrajnában, nincs értelme a gyilkolásnak Gázában sem, mint ahogy annak sincs értelme, hogy valaki úgy veteti el a gyermekét, hogy egyébként fel tudta volna nevelni. De a háború ennek ellenére folytatódik a világ minden pontján, és vélhetően az abortuszok száma sem fog az imák nyomán csökkenni. Annak törvényi szigorítása nem megoldás, a megoldást sokkal inkább az hozhatná el, ha minél élhetőbb körülményeket hoznának létre a politikai vezetők világszerte. A háborúkra igaz, hogy ha nem állnának önös érdekek a háttérben és nem lennének bizonyos cégek és kormányok, amelyek meggazdagodnak abból, hogy ártatlanokat gyilkolnak le, akkor most nem itt tartanánk.

Az eutanázia viszont egyáltalán nem tartozik ezen csoportba, hiszen ha az embernek joga van az élethez, mégis miért ne lenne joga a halálhoz? Nem tudok egyetérteni azokkal, akik azt állítják, hogy majd Isten eldönti a sorsunkat és akár több hónap, év szenvedését is végig kell élnünk azért, hogy egyszer csak eltávozhassunk. Véleményem szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy eldöntse, miként és mikor távozik. Senki sem olyan ostoba, hogy ok nélkül vetne véget az életének, hiszen ahhoz, hogy valaki egyáltalán megfontolja azt, hogy búcsút mondjon a földi életének, valami szörnyű dolognak kell történnie. Már csak ezért sem értem azt, hogy miért is tiltakoznak olyan sokan az ellen, hogy egyre több helyen vezessék be az eutanáziát. Az, hogy az egyház eutanázia-ellenes, nyilvánvalóan nem meglepetés, hiszen ez mindig is így lesz, viszont már régen nem határozza meg az egyes országok törvényeit az, hogy mit gondol a Vatikán. Érdemes ezért tehát megfontolni azt, amit egyes vezetők mondanak, de nem szabad ezekre az állásfoglalásokra úgy tekinteni, mint kötelező jellegű törvényekre, hiszen nem azok.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.