Május 17,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Mani kövek


Spectator: 500 tudós állítja, hogy nincs klímavészhelyzet. De azért nézzük meg ezt közelebbről

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,564,948 forint, még hiányzik 1,435,052 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

2019. szeptember 23-án az amszterdami székhelyű, ebben az évben alapított Holland Klímakutatási Alapítvány (CLINTEL) Antonio Guterres ENSZ főtitkárt és Patricia E. Cantellanot, az ENSZ Klímaváltozási Titkárság ügyvezetőjét az Európai Klíma Nyilatkozat című kiadvánnyal és az azt kísérő levéllel lepte meg. A nyilatkozat címe egyszerű volt: Nincs éghajlati vészhelyzet. A nyilatkozatnak – amit tartalma és szerkezete alapján kiáltványként is lehet kezelni – 506 aláírója van, akiket a bevezetőben klímakutatással vagy annak kapcsolódó területeivel foglalkozó tudósként illetve szakértőként nevez meg az anyag összeállítását végző csoport. Bár a nyilatkozat európai álláspontot sugall, az aláírók a világ 24 országából, több kontinensről származnak.

A nyilatkozat hat félreérthetetlen, ám tudományos érvekkel és adatok alapján vitatható és vitatott állítást tartalmaz:

  • A felmelegedést természetes és antropogén (ember által létrehozott) tényezők okozzák. A Föld története során a természetes hideg és felmelegedési szakaszok váltakoztak. Az utolsó lehűlési periódus 1850 körül fejeződött be, ezért most nem meglepő, hogy felmelegedést tapasztalunk. Csak nagyon kevés tudományosan ellenőrzött cikk állítja, hogy a közelmúltbeli felmelegedést főleg emberi tevékenység okozta.
  • A felmelegedés a vártnál sokkal lassabb. A felmelegedés sebesség kevesebb mint fele annak, ami antropogén hatás vagy a felszínt érő besugárzás alapján várható lenne. Általában véve is messze vagyunk az éghajlat megértésétől.
  • Az éghajlatváltozási politika nem megfelelő modellekre támaszkodik. A modellek többnyire hiányosak és nem valószerűek, többnyire politikai eszközök lényegében. Eltúlozzák az üvegházhatást és alábecsülik, hogy a CO2 növekedése valójában előnyös.
  • A CO2 növényi táplálék, a teljes  földi élet alapja. A szén-dioxid nem szennyező anyag és elengedhetetlen a földi élet számára. A fotoszintézis áldás. A több CO2 elősegíti a globális növényi biomassza növekedését és nagyon jó a mezőgazdaságnak, ennek köszönhetően a hozamok világszerte növekedtek.
  • A globális felmelegedés nem növelte a természeti katasztrófák számát.  Nincs statisztikai bizonyíték arra, hogy a globális felmelegedés növelte volna a természeti katasztrófák számát és intenzitását.  A CO2 kibocsátás korlátozást szolgáló intézkedések éppen olyan károsak, mint amennyire költségesek. Pl. a szélturbinák megölik a madarakat,  a pálmaolaj ültetvények megsemmisítik az esőerdők ökológiai sokszínűségét.
  • Az éghajlatpolitikának tiszteletben kell tartania a tudományos és gazdasági realitásokat. Nincs klímaveszély. Nincs ok pánikra és a vészharang kongatására.  Az aláírók határozottan ellenzik a káros, ugyanakkor irreális nulla CO2 politikát, amit jelenleg 2050-ig cél elérni. Ha vannak vagy felmerülnek jobb megközelítések, akkor még sok idő van a felismerésre és alkalmazkodásra. A nemzetközi politika célja, hogy megbízható legyen és megfizethető energia álljon mindenkor az egész világ rendelkezésére.

A tézisekben az a trükkös, hogy részben helytállóak, azonban azokat a  lényegi összefüggéseket kihagyják, amiket a korábbi kutatások megállapítottak, ezért végeredményben valamennyi állítás így megtévesztő. A ténybeli állításokat és véleményeket a tézisek egybefűzik, a tudomány által nem támogatott véleményeket tényként állítják be. Könnyű azonban belátni, hogy az egy mondatos üzenetek viszont hamarabb befogadásra találhatnak a közvéleményben, mint az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) óriási tudományos apparátussal készített jelentéseinek eredményei.

Nem igényel különösebb éleslátást és tudományos felkészültséget annak felismerése, hogy a nyilatkozat klímaszkeptikusok üzenete és tartalmilag nagyon hasonló egyes (pl. amerikai) kormányzati narratívához. Az egyszerűsítő, populista alaphangú álláspont a politikai közbeszéd arénáján belül a jobb oldalra pozícionált médiában (pl. az amerikai Breitbart híroldal és a Heartland Institute, sőt a német Epochtimes) jelentős nyilvánosságot kapott (a hazai média hasonló irányultságú egyik felülete is hírt adott a nyilatkozatról). Természetesen a világ tudományos közvéleménye, de főleg a mértékadó és mértéktartó szakmai fórumok, hírszolgáltatók erős és megalapozott kritikának adtak hangot az eset kapcsán (pl. a német Correctiv híroldal vagy az amerikai Climate Feedback szervezet).

Nagyon tanulságos az aláírók névsora és foglalkozása. A listán szereplő emberek többsége európai, de vannak az amerikai kontinensről, Ausztráliából, Új-Zélandról és Délkelet-Ázsiából származó személyek is. A nyilatkozat és a levél nem állítja azt, hogy mind az 506 személy tudós, hanem hogy „tájékozott, tapasztalt tudósok és szakemberek az éghajlat és a kapcsolódó területeken”. (A média azonban minden esetben 500 tudósra hivatkozik a főcímekben; mégis csak jobban hangzik, ha tudósok állítanak vagy cáfolnak valamit.) Valóban több, mint 200 aláíró nem mind tudós és nem volt semmilyen kapcsolatban a klímakutatással, hanem különböző független tudományok területén tevékenykedtek (matematikusok, ügyvédek, közgazdászok, orvostudományi szakemberek, fizikusok, vegyészek). Az aláírók 40%-a magasan képzett nyugdíjas, akik idősebb koruk alapján valószínűleg a klímakutatással már nem nagyon lehetnek közvetlen kapcsolatban. Az éghajlatkutató tudósok és meteorológusok mindössze az aláírók 2,8 %-át jelentik. 40% geológus és mérnök, akik túlnyomó részben a fosszilis energiahordozók kitermelése területén dolgoznak vagy dolgoztak (ex-Shell alkalmazottak). Az aláírók egytizede a tudományos élettel semmilyen aktív kapcsolatban nem volt; üzletemberek, újságírók, lobbisták. (Érdekes tény, hogy az 506 személyből mindössze 24 aláíró nő.) A listán a legnevesebb személy Vaclav Klaus, a volt cseh miniszterelnök, aki klímaszkeptikus nézeteit 2007-ben könyvben is publikálta.

Guus Berkhout, a CLINTEL alapítója a 60-as években a Shell olajvállalatnál kezdte, majd egyetemi oktató lett. Az alapítvány céljairól így nyilatkozott:

Igen, a föld melegebb, mint 150 évvel ezelőtt, és a CO2 növekedése hozzájárulhat ehhez. (…) Azonban egyre több és több jelet látunk arra vonatkozóan, hogy a CO2 hatása viszonylag kicsi, legalábbis jóval kisebb, mint az éghajlati modellek sugallják. Ez a pozitív megfigyelés azonban nem érinti azokat a politikai döntéshozóinkat, akik továbbra is minden politikájukat »túlérzékeny« éghajlati modelleken alapozzák. Ez drága, csekély hatású intézkedésekhez vezet. 

A CLINTEL levele figyelmezteti az ENSZ főtitkárát, hogy „a jelenlegi éghajlati politikák értelmetlenül és súlyosan aláássák a gazdasági rendszert, veszélyeztetve az életét azokban az országokban, ahol megtagadják a megfizethető, megbízható villamos energia hozzáférését”.

A december eleji elég körülményesen létrejött madridi klímacsúcs előtt már várható volt, hogy ez a találkozó nem a megoldások, hanem a politikai-gazdasági alkuk terepe lesz. A konkrét gazdasági és klímavédelmi intézkedések elnapolása, halasztása volt a legtöbb, amire a résztvevők képesek voltak.

Talán nem állunk távol a valóságtól, ha úgy véljük, hogy az Európai Klíma Nyilatkozatnak a csúcskonferencia előtt két hónappal történt terítése lobbitevékenység része volt, ami a konzervatívnak nevezett, ám valójában a klímavédelmi ráfordítások minimalizálása melletti érvelést igyekezett támogatni. Tudományról ez esetben csak érintőlegesen volt szó, az ambivalens  nyilatkozat sokkal kevésbé szolgálta az Európai Unió érdekeit, mert üzenete jóval közelebb áll a tengerentúli kormányzati törekvések gondolatmenetéhez.

2020. 01. 03.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.