2019. szeptember 23-án az amszterdami székhelyű, ebben az évben alapított Holland Klímakutatási Alapítvány (CLINTEL) Antonio Guterres ENSZ főtitkárt és Patricia E. Cantellanot, az ENSZ Klímaváltozási Titkárság ügyvezetőjét az Európai Klíma Nyilatkozat című kiadvánnyal és az azt kísérő levéllel lepte meg. A nyilatkozat címe egyszerű volt: Nincs éghajlati vészhelyzet. A nyilatkozatnak – amit tartalma és szerkezete alapján kiáltványként is lehet kezelni – 506 aláírója van, akiket a bevezetőben klímakutatással vagy annak kapcsolódó területeivel foglalkozó tudósként illetve szakértőként nevez meg az anyag összeállítását végző csoport. Bár a nyilatkozat európai álláspontot sugall, az aláírók a világ 24 országából, több kontinensről származnak.
A nyilatkozat hat félreérthetetlen, ám tudományos érvekkel és adatok alapján vitatható és vitatott állítást tartalmaz:
A tézisekben az a trükkös, hogy részben helytállóak, azonban azokat a lényegi összefüggéseket kihagyják, amiket a korábbi kutatások megállapítottak, ezért végeredményben valamennyi állítás így megtévesztő. A ténybeli állításokat és véleményeket a tézisek egybefűzik, a tudomány által nem támogatott véleményeket tényként állítják be. Könnyű azonban belátni, hogy az egy mondatos üzenetek viszont hamarabb befogadásra találhatnak a közvéleményben, mint az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) óriási tudományos apparátussal készített jelentéseinek eredményei.
Nem igényel különösebb éleslátást és tudományos felkészültséget annak felismerése, hogy a nyilatkozat klímaszkeptikusok üzenete és tartalmilag nagyon hasonló egyes (pl. amerikai) kormányzati narratívához. Az egyszerűsítő, populista alaphangú álláspont a politikai közbeszéd arénáján belül a jobb oldalra pozícionált médiában (pl. az amerikai Breitbart híroldal és a Heartland Institute, sőt a német Epochtimes) jelentős nyilvánosságot kapott (a hazai média hasonló irányultságú egyik felülete is hírt adott a nyilatkozatról). Természetesen a világ tudományos közvéleménye, de főleg a mértékadó és mértéktartó szakmai fórumok, hírszolgáltatók erős és megalapozott kritikának adtak hangot az eset kapcsán (pl. a német Correctiv híroldal vagy az amerikai Climate Feedback szervezet).
Nagyon tanulságos az aláírók névsora és foglalkozása. A listán szereplő emberek többsége európai, de vannak az amerikai kontinensről, Ausztráliából, Új-Zélandról és Délkelet-Ázsiából származó személyek is. A nyilatkozat és a levél nem állítja azt, hogy mind az 506 személy tudós, hanem hogy „tájékozott, tapasztalt tudósok és szakemberek az éghajlat és a kapcsolódó területeken”. (A média azonban minden esetben 500 tudósra hivatkozik a főcímekben; mégis csak jobban hangzik, ha tudósok állítanak vagy cáfolnak valamit.) Valóban több, mint 200 aláíró nem mind tudós és nem volt semmilyen kapcsolatban a klímakutatással, hanem különböző független tudományok területén tevékenykedtek (matematikusok, ügyvédek, közgazdászok, orvostudományi szakemberek, fizikusok, vegyészek). Az aláírók 40%-a magasan képzett nyugdíjas, akik idősebb koruk alapján valószínűleg a klímakutatással már nem nagyon lehetnek közvetlen kapcsolatban. Az éghajlatkutató tudósok és meteorológusok mindössze az aláírók 2,8 %-át jelentik. 40% geológus és mérnök, akik túlnyomó részben a fosszilis energiahordozók kitermelése területén dolgoznak vagy dolgoztak (ex-Shell alkalmazottak). Az aláírók egytizede a tudományos élettel semmilyen aktív kapcsolatban nem volt; üzletemberek, újságírók, lobbisták. (Érdekes tény, hogy az 506 személyből mindössze 24 aláíró nő.) A listán a legnevesebb személy Vaclav Klaus, a volt cseh miniszterelnök, aki klímaszkeptikus nézeteit 2007-ben könyvben is publikálta.
Guus Berkhout, a CLINTEL alapítója a 60-as években a Shell olajvállalatnál kezdte, majd egyetemi oktató lett. Az alapítvány céljairól így nyilatkozott:
Igen, a föld melegebb, mint 150 évvel ezelőtt, és a CO2 növekedése hozzájárulhat ehhez. (…) Azonban egyre több és több jelet látunk arra vonatkozóan, hogy a CO2 hatása viszonylag kicsi, legalábbis jóval kisebb, mint az éghajlati modellek sugallják. Ez a pozitív megfigyelés azonban nem érinti azokat a politikai döntéshozóinkat, akik továbbra is minden politikájukat »túlérzékeny« éghajlati modelleken alapozzák. Ez drága, csekély hatású intézkedésekhez vezet.
A CLINTEL levele figyelmezteti az ENSZ főtitkárát, hogy „a jelenlegi éghajlati politikák értelmetlenül és súlyosan aláássák a gazdasági rendszert, veszélyeztetve az életét azokban az országokban, ahol megtagadják a megfizethető, megbízható villamos energia hozzáférését”.
A december eleji elég körülményesen létrejött madridi klímacsúcs előtt már várható volt, hogy ez a találkozó nem a megoldások, hanem a politikai-gazdasági alkuk terepe lesz. A konkrét gazdasági és klímavédelmi intézkedések elnapolása, halasztása volt a legtöbb, amire a résztvevők képesek voltak.
Talán nem állunk távol a valóságtól, ha úgy véljük, hogy az Európai Klíma Nyilatkozatnak a csúcskonferencia előtt két hónappal történt terítése lobbitevékenység része volt, ami a konzervatívnak nevezett, ám valójában a klímavédelmi ráfordítások minimalizálása melletti érvelést igyekezett támogatni. Tudományról ez esetben csak érintőlegesen volt szó, az ambivalens nyilatkozat sokkal kevésbé szolgálta az Európai Unió érdekeit, mert üzenete jóval közelebb áll a tengerentúli kormányzati törekvések gondolatmenetéhez.
2020. 01. 03.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.