NEHAZUGGY

Az országból éppen azok mennek el, akik nélkül nincsen jövő

Swan Edgar | 2023. December 19, Kedd | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Azoknak is, akik a szomszédos házat sem látják a köd miatt, mert ott is süt ám a nap, csak éppen nem látszik. A szerencsésebbek a ködtől nem láttak tegnap, a fővárosban közlekedni próbálók pedig a pipától. Mert a török elnök annyira nagyon védett személy, hogy a fél várost le szokás zárni miatta, amikor az ő konvoja megy a reptérre, akkor senki más nem teheti a kerekét az oda vezető útra. Csak tudnám, mi a francért nem viszik helikopterrel, hogy legalább ne milliónyi ember életét keserítenék. Esetleg egyenesen vihetné a helikopter Hatvanpusztára, akkor legalább egy városnyi ember megúszná azt az őrületet, ami máshol nem fordul elő akkor sem, amikor a király ugrik ki a mekibe egy hamburgerért, de még akkor sem, ha uniós csúcsot tartanak egy városban. Pedig ott aztán Európa államfői csoportosan vannak jelen, nem ám egy paranoiás diktátorról van szó. Szerencse, hogy legalább Putyin nem tud most mászkálni, mert Orbán bizonyára őt is örömmel meghívná – a mi rovásunkra, mint mindig -, akkor pedig nem csak Budapest, de a fél ország is lebénulna. Bár még a lezárás is mókásabb lenne, ha használatba vennék az ajándékba adott lovat, kérhetnének még Lázártól párat és legalább a két fővezér, Erdogan és Orbán lóháton tekintenék meg a lelkes alattvalókat. Ezért a látványért még fizetni is hajlandó lennék.

A kormány családpolitikája kudarcos, és a külföldön dolgozó fiatalok hazacsábítása nélkül nem lehet demográfiai fordulatot elérni – jelentette ki az LMP frakcióvezető-helyettese hétfői online sajtótájékoztatóján.

Kanász-Nagy Máté azt mondta: ma Magyarországon a fiatalok elvándorlása az egyik legsúlyosabb probléma. Jelenleg négy-ötszázezer magyar dolgozik külföldön, aki az elmúlt bő egy évtizedben vándorolt ki Nyugat-Európa számos országába, mert nem találta meg itthon a számításaikat – tette hozzá.
    Az ellenzéki politikus szerint a kormány súlyos hibát vétett akkor, amikor nem tudásalapú társadalmat hozott létre, hanem a teljes magyar gazdaságot arra építette, hogy kiszolgálja a multinacionális vállalatokat, hogy „összeszerelő üzemet varázsoljanak Magyarországból”.
    Ezek a munkahelyek alacsony jövedelmű, alacsony hozzáadott értékű munkát jelentenek, ami nem elég vonzó a fiataloknak – mondta az OTP Fáy András Alapítvány felmérésének adataira hivatkozva, amely szerint minden második 16-24 év közötti magyar fiatal külföldön képzeli el a jövőjét.
    Szólt a Hazaváró Irodák rendszeréről is, amelyet egy kommunikációs trükknek nevezett, mondván, azok alapszintű tanácsokon túl semmi más segítséget nem nyújtanak, és nem is külföldön vannak, hanem magyar nagyvárosokban.
    Kanász-Nagy Máté ezért írásban fordul a kormányhoz a programmal kapcsolatban, amelyről a közösségi média eszközein keresztül a külföldön dolgozó fiatalok véleményét is megkérdezik.
    Az LMP frakcióvezető-helyettese a KSH által közzétett demográfiai gyorsjelentés adatait elkeserítőnek minősítette, és azt mondta: a népességszám nyolc hónapja tartó csökkenése is arra mutat rá, hogy nem lehet demográfiai fordulatot elérni a külföldre költözött fiatalok hazahozatala nélkül. (MTI)

Miközben szinte mindenben egyet tudok érteni a politikussal, egyrészt biztos vagyok abban, hogy a kormány szokása szerint gúnykacaj kíséretében söpri le az asztalról az ellenzék javaslatát, másrészt tartok tőle, hogy a matek sem stimmel. Nagyon sokan nem jelentkeznek ki itthon, tehát nem is tudja a statisztika, hogy ők hol vannak. Valószínűleg 4-500 ezernél csúnyább adat jönne ki a valóságban. Abban azonban teljesen egyetértek, hogy nincs olyan fiatal, aki egy gyárban, szalag mellett képzeli el a jövőjét. Nem azért, mert az nem becsületes munka, hiszen igenis az, hanem azért, mert nagyon szűk mozgástere marad annak, aki megreked azon a szinten, amihez elég a betanított munka. És ez nem rossz hír ám, hanem nagyonis jó. Azt jelenti, hogy törekvő fiatal emberek többet akarnak elérni az életben, nem elégszenek meg azzal, amit el tudnak érni egy összeszerelőüzem dolgozójaként. Van, akinek elég, esetleg hajlandó lemondani bizonyos dolgokról az életben azért, mert nem akar tanulni, de aki többet akar elérni, annak bizony választania kell. Vagy itthon marad, és próbál valahogy közel somfordálni a tűzhöz – például belép a Fidelitasba -, keresi a politikai kapcsolatokat, kinyal, benyal, ügyeskedik, vagy annyira ügyes és okos, hogy erre nincs szüksége (de ilyen azért nem sok van, mert persze kevés az ész és az akarat, óriási szerencsére is szükség van), vagy pedig összecsomagolja a holmiját, és reményekkel telve nekiindul a nagyvilágnak.

A baj ezzel az, hogy máshol általában azok viszik sokra, többre, valamire, akik itthon is sikeresek lettek volna, ha adottak a feltételek. És akkor itthon gazdagítanák az államkasszát is, a társadalmat is, itthon adnák tovább a tudásukat, teremtenének munkahelyet, inspirálnának másokat, alapítanának családot, nevelnék fel a gyermekeiket. Aki kint nem boldogul, az itthon sem boldogul, legfeljebb kap segítséget a szülőktől, de olyan sokat nem tesz hozzá a közöshöz. Tehát éppen azokat sikerült elüldözni, akik nélkül egy idő után nem fog tudni működni az ország. Az a rossz hírem van, hogy aki már kint gyökeret vert, megtapasztalta, milyen máshol más közegben élni, ahol nem a politikáról szól minden, ahol nem kell óvatosan fogalmazni, ellenben ahol lehet annyit keresni, hogy ne kelljen már hónap közepén azon töprengeni, hogy egy kis gyümölcs, egy sör belefér-e még a költségvetésbe, az már aligha fog hazajönni. A honvágy – ha van – idővel elmúlik. Ha nehezen múlik, hazajön kétszer és garantáltan túl lesz rajta. Ezen semmit nem segít a hazaváró iroda, sem a propaganda, sem semmi. Az országból éppen azok mennek el, akik nélkül nincsen jövő. A felnövekvő új generáció már eleve elrendelt pályán mozog. A fideszesek gyerekei diplomát szerezhetnek akkor is, ha nincs elég szellemi kapacitásuk, a melósok gyerekei – igen, azoké is, akik az akkumulátorgyárakban húzzák az igát – öröklik a szüleik helyét a szalag mellett. Ebbe az irányba tartunk és jelen esetben az semennyire nem jó hír, hogy hamarosan meg is fogunk érkezni. Már most is olyan országban élünk, ahol késsel-villával enni nem tudó félidióták és azok silányabb utódai jelentik a társadalom krémjét. Hátborzongató, komolyan mondom.

Ámde – számításaim szerint idén utoljára – jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek. Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy szoktuk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!