Július 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Nem úgy volt, hogy a győzelmet nem kell magyarázni?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,638,620 forint, még hiányzik 1,361,380 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem hiszem, hogy van most ordítóbban fontos kérdés annál a fényes sikernek és győzelemnek hazudott bazári megszégyenülésnél, amit Európa csúcstartó szuverénje, az Európai Unió második legszegényebb országának miniszterelnöke előadott a minden szempontból történelmi EU-csúcson az elmúlt két napban. Ahol a lejárató plakátokban, nemzeti konzultációban, fideszes országjárásban testet öltő, hónapok óta tartó, a propaganda nehéztüzérségének napi módszeres, stratégiai köpködésével megtámasztott, vehemens és ellentmondást nem tűrő, vörös vonalakról óbégató, Ukrajna- és EU-ellenes háborújának soros összecsapásán Orbán Viktor új szerepkörbe rándult: felcsapott kisétálóművésznek. Akinek azt javasolták – pedig utasíthatták volna is, de csak szépen megkérték -, hogy húzzon ki kávézni, ameddig ők megszavazzák azt, aminek őszuverenitása még a napirendre tűzéséről sem óhajtott hallani. Ő pedig alázatosan kigurult a teremből kávézni, most jövök a teremből, ember! jeligére.

Sajnos nem túlzás, hogy hiába aludtunk rá egyet-kettőt, felejthetetlenül kínos és lehangoló pillanat volt ez, még akkor is, ha nem láttuk a jelenetet, legfeljebb el tudtuk képzelni. Különösen annak fényében, hogy valószínűleg már a kávészünet idején felvették az első gyorsreagálási célzatú, magyarázkodó propagandavideót, ami nyilván arról szól, hogy miért győzelem a nyomorúságos eltaknyolás a megállított Brüsszel flaszterén. Minden utcai harcosok pancser nindzsája állítólag nyolc órán keresztül harcolt az ellenséggel, aztán a döntő pillanatban, amikor érvényt kellett volna szerezni annak a rengeteg propagandahazugságnak, amivel az elmúlt hónapokban zsibbasztotta a mimagyarokat, amiért országot jártak, nemzeti konzultációt indítottak és Ursulát plakátra hányták, inkább kiment a büfébe meginni egy kávét. Nem lenne jó, ha félreértene bárki: Ukrajna uniós tárgyalásainak megkezdése egy nagyon helyes, fontos fejlemény, egy Európa érdekét alapvetően szolgáló fontos üzenet ez az elszabadult bucsai mészárosnak, csakhogy nem erről volt szó.

Az utána hurcolt fideszes közpénzszolgálati rádiójában egyes szám első személyben magát megkerülhetetlen politikai tényezőnek beállító, az önmagát szerényen, de visszatérően Magyarországgal azonosító ember, aki a híveit hónapok óta azzal hergeli, hogy Magyarország számára sorskérdés, hogy Ukrajnával NE kezdődhessenek meg a csatlakozási tárgyalások, akinek a politikai igazgatója még a brüsszeli csúcs előtt két nappal is azt lódította a Bloombergnek, hogy az uniós csatlakozás elvi kérdés, vörös vonal, Ukrajna pénzügyi támogatásáról azonban lehet tárgyalni, amennyiben Magyarország hozzáfér a jogállamisági-korrupciós okok miatt zárolt uniós támogatások teljes összegéhez, ezt tudja felmutatni, ez lett a nagy nekibuzdulásából. Az első kérdés tárgyalásáról kikullogott, pedig azért ment oda, hogy megakadályozza az egyhangú döntést, a másodikat megvétózta, pedig az utolsó előtti pillanatban már pedzegették a szolgái, hogy pénzért cserébe hajlandó engedni a pénzes vétójából. És aztán megmagyarázta. Ő is, az azonos nevű alászolgája is. Hogy tulajdonképpen győztek: Magyarország elérte stratégiai céljait, és a nemzeti érdekeit is sikerült megvédenie. Miért? Mert

a magyarok pénzét nem kapja meg Ukrajna!

Azt most hagyjuk, hogy egész egyszerűen nincs szó arról, nem volt és nem lesz szó arról, hogy Ukrajna a magyarok pénzét kapná meg (értsd: azt, ami nekünk jár, de nem adják ide, mert utálják a fejünket, inkább odaadják Ukrajnának), de ezek szerint ők azt is megakadályozták, amiről szó sem volt. A magyarok pénzét természetesen kizárólag az Orbán-kormány miatt nem kapják meg a magyarok, igen, ez is közrejátszik az ország szégyenletes gazdasági lecsúszásában. Ami viszont ezen túlmenően az elmúlt két napban cáfolhatatlanul kiderült: ha az uniós szolidaritás, ha 26 további ország szolidaritása büdös neki, akkor a nagy embert kikerülik, átnéznek rajta, rálépnek a fejére, vagy ha egyik sem megy, akkor kiküldik a teremből. És ő ki fog menni. Tudom, hogy bölcs és tanult kollégáim már körbejárták ezt a kérdést, én is írtam róla, lehet, hogy unalmas ez a téma, de szerintem jelenleg nincs annál fontosabb, mint hogy a magyarok kávézó miniszterelnöke szembefordította Magyarországot a teljes Európai Unióval. Ott állt, ült egymagában, és minden kérdésben egyedül maradt. Ezért ahelyett, hogy arról írnánk egészen elképesztő cikkeket, hogy Gyurcsány egy műfenyővel fotózkodva gúnyolódott (?) a kisétálóművészen, holott szakértők egybehangzó véleménye szerint környezetvédelmi szempontból rosszabb választás, mint a vágott fenyőfa, ne hagyjuk elsikkadni ezt az ocsmány ajándékot, amivel Európa DNS-e, a nagy látnok az alattvalóknak karácsonyi ajándék gyanánt (értsd: orbáni konstruktív távolmaradás, amire nem volt példa korábban) kedveskedett, akiket abban a megtiszteltetésben részesített, hogy tizenhárom évnyi kőkemény Orbán-rajongásukért cserébe (akinek nem inge) az Európai Unió második legszegényebb házában várhatják a kis Jézus megszületését. És most már azt is tudják, hogy milyen egy szuverén miniszterelnök: ha kiküldik a teremből, ő kimegy, pedig úgy ment be, hogy az asztalt is rájuk borítja.

Egy híres dakota bölcsesség szerint – amire persze lehet azt mondani, hogy leginkább a futballra alkalmazott modoros, elcsépelt okoskodás – a győzelmet nem kell, a vereséget pedig nem lehet megmagyarázni. Más szavakkal: a győztes azt mond, amit akar, a vesztes meg mondhat, amit akar. Mivel egyébként is futballnemzet vagyunk, azaz jobban szeretünk focizni, mint kávézni, és mivel hallottuk ezt az okosságot már fideszes szájakból, álljunk rá ennek a bölcsességnek a talajára és tegyük fel a kérdést: hogyan lett Orbán Viktor brüsszeli megszégyenüléséből győzelem? Leginkább sehogy. Mert ha győzött volna, nem kellene magyarázni. De mást se csinálnak csütörtök délután óta, mint magyarázzák, hogy a szerintük rossz döntésben úgy nem vettek részt, hogy hagyták megszületni. Vagyis Orbán nem vétózott, a többiek döntöttek, amely döntés megjelent az ülésről kiadott határozatban, ami jogilag érvényes dokumentum, vagyis kávézás ide vagy oda, kötelező érvényű Orbán Magyarországára nézve is.

Nem pusztán az a durva, hogy a Kreml csodálatáért lihegve a híveit hülyének nézi, és olyan nyilvánvaló módon nézi hülyének őket, ahogy talán még soha nem tette (nesze neked, magyar érdek), hanem az a durva, hogy minden egyes kérdésben egyedül maradt. Aligha függetlenül attól, hogy lenyűgözze Moszkvát. Blokkolt, és egyedül maradt. Addig taktikázott a nagy stratéga, ameddig oda jutott a dolog, hogy az állítólagos szövetségesei se álltak ki mellette. Még a hasonszőrű Robert Fico se, nemhogy Giorgia Meloni. Hol voltak Orbán európai szövetségesei? Sehol. Miért? Mert amikor Putyin arról pofázik, hogy a béke kizárólag Ukrajna feltétel nélküli megadásával jöhet el, Moszkva háborús pusztításának, azaz Európa elleni destabilizációs kísérletének árnyékában Ukrajna támogatása mindenki más számára közös európai érdek, Orbán Viktor számára Ukrajna megfúrása a személyes hatalmi érdek, a pénzkérdéssé silányítható erkölcsi rothadás kérdése. A magyar és az európai emberek legalantasabb reflexeiben reménykedik: hogy elfáradnak, és leszarják, hogy ha Európa Moszkvával lesz határos, nem Kijevvel, abban bízik, hogy cserben hagyják Ukrajnát, és ő majd a háborús győztes Vlagyimirnál piros ponttal indít. Nemcsak szégyen tulajdonképpen Vlagyimir Putyin érdekeit képviselni 26 másik SZÖVETSÉGES országgal szemben állva, de szerintem ez az egyik utolsó figyelmeztetés is a magyaroknak: ha szorul a hurok, úgy fog kisétálni az Európai Unióból is, ahogy a minap kisétált kávézni azon a brüsszeli ajtón. Ha ez nem így lenne, akkor tartotta volna magát ahhoz, amiről a híveit a nemzeti konzultációban megkérdezte, mellékelve a helyes választ is. Meg se próbált volna kislisszolni az ajtón, mintha ott se lett volna. De, ott volt, és szégyent hozott ránk és azóta is magyarázza. Mert bármennyire is tiltakoznának ez ellen sokan, ez az ember a mi szégyenünk. Úgy, ahogy van. Az összes győzelmével, amibe most már egyre biztosabb, hogy belepusztulunk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.