NEHAZUGGY

Elszabadult indulatok

Lázár Gergő | 2023. December 16, Szombat | 18:54

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 41,556 forint, még hiányzik 2,958,444 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ismételten háborús bűn-gyanús esetekről számolt be a sajtó. Azért gyanús, mert jogilag nem tekinthető egyetlen, elég nyilvánvalónak tűnő eset sem annak, ameddig azt bíróság ki nem mondja. Mindenki pontosan tudja, hogy éppen mi zajlik Gázában és úgy általában Izraelben és tőszomszédságában. Nyilván leginkább Gázáról szólnak a hírek, de most éppen Ciszjordánia területén vizsgálnak egy olyan esetet, amely elég egyértelműnek tűnhet első látásra. IDF katonák agyonlőnek két, láthatóan igen fiatal férfit. Egyikük kezében egy piros spraynek kinéző tárgy volt és középső ujját mutogatta az érkező katonáknak, akik közül az egyik távolról tüzet nyitott, az oldalán eltalálva a fiatal férfit. Ezt követően a fiatal a földre esik, nem tud talpra állni, ezt kihasználva a katonák a harci járművükkel közelebb hajtanak és a biztonság kedvéért egy sorozatot beleengednek a fiatalemberbe, akinek esélye sincs a túlélésre. A gyilkosságot látva egy ugyancsak huszonéves fiú egy autó mögött bújik el, minden valószínűség szerint meg akarja várni, hogy az IDF elhagyja a helyszínt, ám sajnos észreveszik, és vélhetően kérdés nélkül főbe lövik.

Az eset miatt vizsgálatot indítottak a hatóságok, de még ha történik bármi is, akkor sem érdemes valódi büntetésre számítani, hiszen mint tudjuk, a harctéren szinte minden megengedett. A „probléma” ezzel kapcsolatban az volt, hogy videófelvétel készült a gyilkosságról, ezért elég nehéz előállni egy saját történettel. De ez a történet nem az egyetlen, és egészen biztosan nem is az utolsó olyan eset, amikor azért halnak meg ártatlanok az izraeli háborúban, mert egyesek túlzottan elragadtatták magukat, és minden bokorban terroristákat, valamint gyilkosokat látnak. Történt ugyanis, hogy IDF katonák tévedésből agyonlőttek három izraeli túszt, akik félmeztelenül, kezükben egy botra erősített fehér zászlóval kértek segítséget, mire egy katona Terrorista! felkiáltással lényegében kivégezte kettejüket; harmadik társuk sebesülten el tudott menekülni egy közeli épületbe, ahova aztán követték az IDF katonái, és annak ellenére is fejbelőtték, hogy héberül kért segítséget.

Persze erre lehet mondani, hogy háború van, hibák történhetnek, de ezt ebben az esetben nem egy palesztin családnak kell majd magyarázkodnia az izraeli vezetésnek, hanem a saját népe szülötteinek, három olyan családnak, akik bíztak az IDF világhírű teljesítményében és abban, hogy haza tudják hozni a Hamász által elrabolt és fogva tartott szeretteiket. Itt nem egy vétlen lövésről, egy lepattanó golyóról van szó, hanem arról, hogy a háború pszichózisa nyomán már olyan szinten felhatalmazták magukat az IDF katonái a gyilkolásra (nyilván ez nem igaz minden egyes IDF katonára, extrém esetekről van itt szó), hogy fel sem merült bennük az, hogy valaki ott lehet a harctéren úgy is, hogy nem terrorista tömeggyilkos. A háború nem egy videojáték, ahol az ember kedvére, válogatás nélkül lőhet le mindenkit, akit csak szeretne. A háború bizony következményekkel jár, amely következmények akár egy teljes nép sorsát is megpecsételhetik. Itt is erről van szó, ezért lenne jó, ha ezzel Izrael szembenézne.

Az október hetedikei terrortámadást követően a világ jelentős része kérdés nélkül szolidaritást vállalt velük, mindenki együttérzett velük, a fájdalmukkal, az elrabolt túszokkal. Nem nagyon volt olyan ország, amely ne támogatta volna őket a terrorizmus elleni harcukban, de ma már ott tartunk, hogy az Egyesült Államokat kivéve nem nagyon maradt olyan jelentős partnerük, aki kiállna mellettük. A legtöbb szervezet arra szólította fel Izraelt, hogy vagy jelentsenek be tűzszünetet, vagy harcoljanak profibb módon, és a civilek helyett a Hamász terroristáit vegyék célba. Mert akár pajzsként használt civilekről beszélünk, akár nem, 20 000 civil áldozatot egyszerűen nem lehet megmagyarázni. Már a világ jelentős része sem hiszi azt, hogy ez egyszerűen elkerülhetetlen volt annak érdekében, hogy a Hamászt megsemmisítsék. Gáza lakosainak jó része gyermek és nő, ehhez képest ők voltak azok, akik ebben a háborúban életüket veszítették. Teljes családok lelték halálukat saját házuk romjai alatt. Teljes generációk semmisültek meg, pedig közük sem volt a Hamászhoz, vagy a terrorizmushoz, de egy úgynevezett buta bomba sajnos nem kérdez, nem kopogtat be mielőtt felrobbanna.

Netanjahu még legalább egy hónap további harcról beszélt, amely további áldozatok ezreit jelentené. Viszont jól látható, hogy az ilyen „hibák” miatt, amelyeket fentebb is olvashattunk, már Izrael lakossága is elkezd kérdéseket feltenni, teljes joggal. Arról nem beszélve, hogy Netanjahunak felelnie kell azon kérdésre, amelyet igen sokan szeretnének feltenni neki: amennyiben a hírszerzés tudott egy esetleges támadás lehetőségéről, mégis miért nem tett semmit annak elkerülésére? Véleményem szerint Izrael kezd egyre inkább kifogyni az emberek, a nyilvánosság türelméből. Nem arról van szó, hogy bárki is megkérdőjelezné Izrael létezésének jogát, az önvédelemhez való jogát, vagy a polgárai biztonság iránti igényét, arról viszont szó van, hogy ennek a háborúnak hamarosan véget kell vetni. Több mint beszédes, hogy már az Egyesült Államoknak is kezd elege lenni abból, hogy egy olyan válaszcsapásnak induló háborút támogat, amelynek jogosságát egyre többen kérdőjelezik meg.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!