NEHAZUGGY

És hagyd a francba az emberi jogaidat

Jó, hát nincs fekvőbeteg-ellátás a végeken; jó, hát a költségvetés teherbíró képessége nem teszi lehetővé, hogy a majdnem katasztrofális PISA-eredmények árnyékában éhbérért keccsölő pedagógusok béremelését előfinanszírozni tudná, ha egyáltalán akarná az önkívületi rendeleti kormány; jó, hát a Volánbusz (vagy a MÁV) dolgozói is magukra vehetik, hogy járni jár, csak nem jut értelmezhető bérajánlatra (kérdezzék meg Lázár János illetékes vidéki földesúrminisztert); és az sem teljesen világos, hogy a nyugdíjasok mit nem értenek azon, hogy senkit nem érdekel, hogy ők elvárnák, hogy a nyugdíjából mindenki meg tudjon élni. Amikor egyrészt minden a legnagyobb rendben van (kérdezzék meg Nagy Márton sztárközgazdászt), és amikor másrészt történelmi kihívások és sorskérdések nyomják a haza tulajdonosának tekintélyes vállait. Már csak a nemzeti konzultáció helyes kitöltése, Ukrajna EU-csatlakozási tárgyalásai megkezdésének – a fideszes parlamentet az amerikai Republikánus Párttal és a brüsszeli Orbán-vétóval összekötő tengelyen minden lehetséges eszközzel való – megakadályozása (kárpátaljai magyarok, szevasztok!), valamint az orbáni főhatalom szuverenitásának betonba és törvénybe foglalása, vagyis az alattvalóktól és mindenféle vélt vagy valós ellenségektől való megvédése hiányzik/hiányzott a módfelett boldog nemzeti karácsonyhoz. A lesz bejgli, vagy nem lesz bejgli ügyében mindenki magára vessen, hát hiszen önérzetes és multimilliárdos NER-strómanok is megmondták, hogy ma aki dolgozni akar, az 500 ezer forintot simán meg tudja keresni Magyarországon, csak az nem tudja megkeresni, aki nem akar dolgozni. Eddig úgy tudtam, hogy az alattvalók össznépi alázása elsősorban a demokratikusan megválasztott fejesek kiváltsága, de ebben is tévednem kellett.

Szokás szerint messziről indítottam, de van mentségem rá, különösen miután nemrég, az emberi jogok világnapján bátorkodtam szóbahozni ezt a kérdést és felhívni a figyelmet arra a nem túl eredeti, de annál érvényesebb tényállásra, hogy az a nép, amelyik a saját emberi jogai iránt közömbös, vagyis szótlanul tűri, hogy abba a kormánya beletörölje a lábát (immár szuverenitásvédelmi jogi garanciák mögé bújva is), vagyis az a társadalom, amelyik asszisztál, sőt, saját maga követeli, hogy semmibe vegyék az emberi jogait, azt a kormánya könyörtelenül el fogja taposni. Teljesen mindegy, hogy pedagógus, vagy éppen Volánbuszt vezet, vagy nyugdíjas. És az is teljesen közömbös, hogy világ életében a Fideszre szavazott, netán három műszakban robotolva sem jön össze a havi 500 ezer, pedig mióta az eszét tudja, soha nem volt büdös számára a munka. És akkor most idézek egy látszólag egyáltalán nem idevágó, kevés figyelmet kapott gondolatot:

„A bolsevizmus és a fasizmus után Európában arra törekedtek, hogy olyan rendszert hozzanak létre, amelyik megakadályozza azt, hogy az állam túl nagy hatalomra tegyen szert”. Az egykori miniszter és alkotmánybíró szerint (Stumpf István – szerk.) éppen ezért AZ EMBERI JOGOKAT BEERŐLTETTÉK AZ ALKOTMÁNYOKBA, az emberi jogok védelmére pedig létrehozták az alkotmánybíróságokat. „Bizonyos értelemben a bíróságok kezdték elfoglalni a parlamentek számára biztosított dolgokat.” (via Index)

Na kérem, összeáll ez, és még csak nem is kell nagyon megerőltetni magunkat. Tehát volt itt hétfő este egy méltatlanul elsikkadt, a cancel culture-re és a woke-frászra felhúzott TELTHÁZAS ún. emberi jogi konferencia, amelyet a Polgári Magyarországért Alapítvány és a Hanns Seidel Alapítvány szervezett. Azt nem tudom, hogy eme előremutató, emelkedett párteseménynek véletlenül vagy nem véletlenül éppen a Demeter Szilárd becstelen nevével fémjelzett féle Petőfi Irodalmi Múzeum adott helyet, de a lehető legjobb helyen van egy ún. emberi jogi konferencia egy olyan figura által uralt intézményben, aki szerint Európa Soros György gázkamrája. A lényeg: olyan illusztris személyiségek vonultak fel ezen a köldöknéző rettegési szeánszon, mint például Budaházy György, akit a hivatkozott pártlap nem elítélt, államelnöki kegyelemben részesített terrorista bűnözőként, hanem nemzeti radikális aktivistaként becézget; Varga Judit oldalra-lefele buktatott, megbukni képtelen volt igazságügyi miniszter; Péterfalvi Attila fideszes pártkatonaként futó adatvédelmi biztos, Schiffer András mindenkitől független sztárügyvéd és ex-politikus, illetve egyáltalán nem utolsó sorban a fent idézett egykori miniszter és alkotmánybíró.

Aki nem mellesleg két évig annak a bizonyos gyászos felsőoktatási modellváltásnak a koordinációjáért felelős kormánybiztos volt, amely fideszes potentátok kezére játszotta az állam közvagyonát, ami miatt az Erasmus és Horizont programokban érintettek szívnak, mint a torkos borz, és aki rendszerváltás óta felhalmozott pártállami érdemei elismerése gyanánt megkapta a Tokaj-Hegyalja Egyetemet fenntartó Tokaj-Hegyalja Egyetemért Alapítvány kuratóriumának elnöki székét. Aki tehát együtt rettegett, egyben riogatott hétfő este az elvtársaival a nyugati világban állítólag zajló identitásforradalommal, a cancel culture és a woke kertek alatt ólálkodó veszélyeivel, miközben tanult szociológus és jogász létére Kövér László közjogi méltatlanság pár évvel ezelőtti, a demokratikus fékeket és ellensúlyokat baromságnak nevező ámokfutását kenterbe verve tulajdonképpen leegyszerűsítve ármánynak nevezte az emberi jogokat. Amelyeknek alkotmányos védelme Stumpf úr véleménye szerint lényegében tehát rossz válasz volt a bolsevista és fasiszta pusztításra. Vagyis röviden: egy lépés választotta el a tanult, kiművelt egyetemi tanárt, hogy bolsevik, fasiszta mocsoknak nevezze az emberi jogokat.

Még egyszer: azt mondta a szájával ez a remek polgári-keresztény-fideszes kiművelt emberfő – feltéve és meg is engedve, hogy az Index nem értette félre a szavait -, hogy francnak kellett az alkotmányokba beerőltetni az emberi jogok kérdését, hogy francnak kellett egyáltalán alkotmánybíróságokat létrehozni az emberi jogok védelmére, amikor milyen jól megvoltunk azelőtt is nélkülük. Bárki joggal mondhatja, hogy de hát ezen legkésőbb azóta túl vagyunk – van annak már vagy hat éve – hogy Stumpf István főnöke handabandának, szépelgésnek nevezte az emberi jogok védelmét. Ez természetesen igaz. Csakhogy amikor nevezett úriembernek azon sír a szája, hogy a hanyatló rothadó nyugaton az identitást tették a politikai küzdelmek középpontjába, akkor egy olyan bűnbandának az oldalán állva rinyál az emberi jogok alkotmányos védelme ellen, amely bűnbanda – azon túl, hogy a saját önkényes politikai érdekeinek pórázán rángatja és politikai bunkósbottá züllesztette az alkotmánybíróságot, mert eleve is minek alkotmánybíróság oda, ahol az alkotmányt senkivel nem egyeztetve tetszőlegesen lehet fércelgetni és bele lehet írni például, hogy a hajléktalanok bűnözők – tizenhárom éve identitáspolitikai kérdésekkel nyomulva szarja telibe a magyarok emberi jogait, a mindennapi problémáit, a megélhetését, a jövőjét, az álmait. Buzigenderrel, nemváltó műtétekkel, fóliákkal, sistergő homofóbiával, rasszizmussal és a mindezt beborító nemzetiárvalányhajjal. Azért van jelentősége minden egyes el- és kiszólásnak, belterjes, öntömjénező cinizmuskonferencián elhangzott beismerő vallomásnak, mert mindegyik ezzel függ össze: hogy az emberi jogok rohadtul nem fontosak, nem számítanak, és aki egyszer politikai hatalmat szerzett, az bármire használhatja azt a politikai hatalmat, mert az felülírja az emberi jogokat. A lakhatásod, a kölköd tanulása és boldogulása, az emberhez méltó életed, de a halálod is az ő kezükben van.

Nem fontos, hogy úgy élj, mint egy európai ember az európai civilizációban, nekik bőven elég, hogy rettegsz azért, mert Amerikában túltolták a meetoo-t és azt, hogy a fekete életek is számítanak. Te lehetőleg intézd úgy, hogy ne szülj már az idén, várj vele januárig, mert nem lesz fekvőbeteg-ellátás a szülészeten, vagy ha esetleg szültél unokát Kövérnek és közjószágot a hazának, de az a gyerek vagy több gyerek mindenkinek az önhibáján kívül betegen jön világra és élete végéig ellátásra szorul, akkor oldd meg, ahogy tudod. Ha éhenhalsz a három műszak mellett, akkor szégyelld magad, mert nem akarsz dolgozni. Ha pedig egy ledolgozott élet után nem elég a nyugdíjad már csirkefarhátra se, akkor gondolj arra, hogy ha Gyurcsány lenne, nyugdíjad se lenne. Egyszóval ha kezdenél kijózanodni, és netán azt kérdeznéd magadtól, hogy biztosan ezt minden életek, világok legjobbika, ahol a kettesek hátán az egyesek pöffeszkednek és okvetetlenkednek, hogy mindenért valaki más a hibás, akkor ne tétovázz, siess – Adyval szólva – felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, és hagyd a picsába az emberi jogaidat. Handabandák azok. Szépelgések. Alkotmány(ok)ba erőltetett baromságok, amelyek akadályoznak abban, hogy kritikátlanul imádd azokat, akik tönkretesznek, megnyomorítanak, és még annak a jogát is fenntartják, hogy úgy halhass meg, hogy legalább azt az egyet megtarthasd, amit nem tudtak elvenni tőled: az emberi méltóságod maradékát.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább