NEHAZUGGY

Nem tudnak senkivel együttműködni, ellenben mindegyiket fűti a hatalomvágy

Swan Edgar | 2023. December 11, Hétfő | 8:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,552,800 forint, még hiányzik 447,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Új hét kezdődik – és hamarosan majd új év is, alig három hét van hátra a régi, elhasználtból -, de úgy tűnik, semmi a világon nem változik. Mármint a magyar politika színpadán nem változik semmi, a szalonnán igen, ahogy az már előre is jeleztük, ám ez a mi belügyünk – az olvasóké és a miénk -, amit a magyar kormány és annak egyszemélyes vezetősége művel, az azonban nagyon is közügy. Erős a gyanúm, hogy lassan ráfordulunk a fináléra, aminek a vége vagy a rezsim, vagy az ország bukása lesz. A külsejében is ijesztő változásokat produkáló miniszterek elnöke éppen körbetrappolja a világot szövetségesek után koslatva. Olyan közeli országokban mutat, mint Argentína, ahol részt vesz az új elnök beiktatásán, hátha akkor végre valaki fontosnak tűnik majd. Az egyik pártlap (tehát a propagandaközpont) szerint a csúti kocafocista a nemzetközi baloldali erők elleni küzdelemről tárgyalt a ránézésre futóbolond új argentin elnökkel. Mondjuk tárgyalt ő a bukott brazil elnökkel és a spanyol szélsőjobb vezetőjével is – ez utóbbi kifejezetten kultúrember ebben a díszes társaságban -, de annak a valószínűsége, hogy egy végletesen lepusztult ország láncfűrésszel hadonászó vezetőjével, egy másik ország bukott vezetőjével és egy európai szélsőjobbos párt elnökével olyan nagyon komoly haladást fog elérni Orbán Viktor. Inkább a kölcsönös örömszerzésről szól a dolog, mindahányan örülnek neki, hogy valaki szóba áll velük. Pontosabban ők állnak szóba egymással. Amennyire tudom, Argentína, Brazília és még igen sok más ország nem tagja – sőt, soha nem is lesz tagja – az Európai Uniónak, a VOX Spanyolországban szerencsére alaposan meggyengült, tehát nem fognak tudni segíteni Orbánnak Európa trónjára ülni. Mondjuk ha tudnának segíteni, akkor sem tennék. A szélsőségek közös jellemzője – mindegy, hogy melyik oldalról beszélünk – a kompromisszumokra való képtelenség. Nem tudnak senkivel együttműködni, ellenben mindegyiket fűti a hatalomvágy, ezért aztán egymást tapossák el a tülekedésben. Nem véletlen, hogy máig nem jött össze az unióban a vágyva vágyott szélsőjobbos pártcsalád, pedig Orbán arra készült nagy erőkkel. Azóta is megy a sunnyogás, hasonlóan nagy erőkkel.

Több napos hír, de én most találkoztam vele. És mivel egy csecsemőnek minden vicc új, bár én már régebben kinőttem abból a korból, de azért még nyugodtan eltáthatom a számat, ha erre bukkanok Schmidt Mária közösségi oldalán:

A magyar emberek érdekeit csak olyan ember tudja szívvel és lélekkel képviselni, akinek magyar szíve van, és akinek szilárd értékrendjében a magyar nemzeti érdekek az elsők. Áder János ilyen ember.

A Petőfi-díjjal azt a munkát akartuk megköszönni neki, amelyet Magyarországért, a magyar nemzetért, a pártjáért, a rendszerváltoztatásért végzett.

Gratulálunk és köszönünk mindent! (Facebook/Schmidt Mária)

Szívszaggatóan gyönyörű! Főleg az a része, ahol a köztudottan független köztársasági elnök – aki állítólag Áder János volt, amikor éppen nem az esőerdőben védte békákat, vagy egy vízparton ücsörögve rángatta ki a horogra nyársalt szerencsétlen halakat, hogy azok eldönthessék, a lenyelt horog a szarabb, vagy megfulladni pocsékabb – akkor az országot, de még inkább a pártját szolgálta. Hogy a rendszerváltoztatásért mit tett, azt én most így nem tudom, de hogy Orbán Viktor érdekeit mindvégig tökéletesen kiszolgálta, az teljesen biztos. Ha Petőfi Sándor valami csoda folytán véleményt nyilváníthatna, biztosan erősen helyeselné, hogy az ő neve alatt futó díjat egy történelemhamisító ideológus adja át annak az embernek, aki egész elnöksége alatt megpróbált úgy tenni, mintha ott se lenne, miközben a díjazott és a díjazó is egy despotát szolgál teljes erőből. Ahogy mindenki más is, az állami szervek meg aztán különösen.

A rendőrség nem talált okot nyomozásra csak azért, mert Bayer Zsolt felesége a saját ismerősei cégétől vásárolt – persze nem saját használatra, pláne nem saját zsebből – milliárdokért PCR-teszteket. Jól is tették, gondolom a következő lépés az lesz, hogy Bayer bírósággal fenyeget mindenkit, aki írni merészel a dologról, majd ír néhány ütős cikket a személyét és feleségét ért méltatlan támadásokról. Így szokta csinálni. Aztán persze minden megy tovább a maga útján. A feljelentgetés amúgy valami családi sport lehet arrafelé, Bayerné is feljelentette a Válaszonline újságíróját, mert az azt állította, hogy a kedves hölgy titokban adta el a vérplazmát. A bíróság sajnos arra a következtetésre jutott, hogy tényleg így történt, azt pedig nem igazán értette senki, miért sérelmezte Bayerné, hogy Bayernéként hivatkozott rá a lap. Ugyanis ez a hivatalos neve neki, bár azt teljesen megértem, ha nem büszke rá. De hát ő választotta, szóval neki kellene szagolnia, már ha igaz az ősi dakotakipcsak közmondás.

Végezetül fontos kérdésem van nekem. Tudja valaki az olvasók közül, hogy Varga Juditnak kiosztott a gazdája valamilyen beosztást mostanában, amiről én nem tudok? Mert ott maradtam le, hogy őnagysága lemondott a külügyminiszteri posztról, merthogy készül ő az EP választásokra és amúgy is. Azóta mezei képviselőként ússza meg a Völner-ügyet, még tanúnak sem idézték be. Na, ezért érdemes fideszesnek lenni – ez egyébként vonatkozik a megelőző bekezdés szereplőire is -, mindent meg lehet úszni. A másik lehetőség, hogy nem lop az ember, akkor nem kell megúszni sem. De most nem életvezetési tanácsokat akarok adni, hanemhogy jól tudom, Varga Judit éppen a 133 bátor pártkáder egyike, akik nyomkodják a gombot parancsra? Mert ha jól tudom, akkor mi a magyarázat erre:

Folytatódik a magyar-georgiai kapcsolatépítés, fókuszban az uniós integráció.

Irakli Kobakhidze urat, Georgia kormányzó pártjának elnökét és delegációját fogadtam ma délelőtt.

Magyarország prioritásként kezeli Georgia uniós csatlakozási törekvéseit és mindent megteszünk annak érdekében, hogy segítsük őket az integrációhoz vezető folyamatban. (Facebook/Varga Judit)

No, hogy az nekem a kérdésem, milyen minőségében fogadta kedves Judit a delegációt? Mint micsoda? Miről és kinek a felhatalmazásával tárgyal ő bárkivel, bármiről? Képviselőként legfeljebb találkozhat, esetleg vendégül láthat – a képviselői keretéből – időnként valakit, de nem fogadhat és nem is egyeztethet senkivel és semmiről állami szinten. Már amennyiben nem maradtam le az ő ismételt kinevezéséről. A rajongók sem nagyon érthetik a dolgot, mert a többség leginkább azzal volt elfoglalva, hogy boldog névnapot kívánjon. Én nem köszöntgetem, mert már okafogyott a dolog, ha nem lenne, az, akkor sem tenném, ám mindenki másnak jó ébredezést és szép napot, elviselhető hétfőt kívánok. Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy szoktunk. Már nem egészen két hétig ez így is marad. Hangulatjavítónak kukkantsunk bele, milyen volt, amikor még nem gyárban készültek a zenészek – és a zene sem -, hanem kiállt néhány ember és zörgött azzal, ami a kezében volt. Aztán valahogy jó lett. Fura, nem?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!