NEHAZUGGY

A saját magát nem tisztelő népet a kormánya sem fogja soha tisztelni

Civilizált jó reggelt, vidám vasárnapot mindenkinek! December 10-e van, az emberi jogok világnapja. Bármennyire értelmezhetetlen szójáték ez illiberális, feudális jegyeket hordozó választási-információs autokráciákban – ahol kínosan ügyelnek a szemekre, de könnygáz mehet a tizenéves kölkök arcába -, az ilyen rendszereket működtető, kétségtelenül nem hülye, ám a létező (intellektuális) képességeiket gonosz, aljas, pusztító célok szolgálatába állító diktátorkezdemények és az ő sleppjük nem szokott zavarva jönni attól sem, hogy ha a helyzet úgy kívánja, melldöngetve hirdessék, hogy ők mennyire szívükön viselik az emberi jogokat. Amelyek csak és kizárólag akkor szóra érdemesek, ha valaki más sérti meg az emberi jogokat. Feltétlenül nem a mindenféle Isztánokban, Oroszországban, Fehéroroszországban, Törökországban, stb., hanem a halódó Nyugaton. Ha ők sértik meg lépten és nyomon ezeket, akkor az emberi jogok a szépelgés meg a handabanda kategóriájába kerülnek. Pedig dörzsölt európai autokraták és cselédeik szájából is pont ugyanolyan ízléstelenül hangzik az emberi jogokért való aggodalom, mint háborús bűnös, véreskezű, semmilyen értelemben nem európai diktátorokéból. Akkor is, ha ezek a küldetéstudatos, európai autokraták történetesen nem indítottak háborút független, szuverén országok ellen és nem intézkedtek arról, hogy a politikai ellenségeik függönyvasalás közben kizuhanjanak a tizedik emeletről.

Mondjuk amiatt egyáltalán nem érdemes aggódni, hogy a mi kívül és belül egyaránt eltorzult háztáji autokratánk ma előkerül a kövek alól, hogy az emberi jogok védelmének fontosságáról szónokoljon, ez a veszély nem fenyeget. Ő már évekkel ezelőtt – a megélhetési idegengyűlölete valamelyik fénypontján – világossá tette, hogy a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak (persze, hogy Orbán Ráhelre is), tehát a terroristamigránsokra is akiket nagy sikerrel éheztetett korábban a határon és „ezt nem írhatja felül semmilyen emberi jogi, szépelgő handabanda”. E témában ITT található egy megrázó, de kötelező olvasmány 2017-ből a megboldogult, kiváló TGM tollából. Tanulságos, hogy már hat évvel ezelőtt is milyen mélyen voltunk, és azóta még mennyit romlott a helyzet.

Szóval nem ma volt, hogy a pávatáncos köpönyegforgató felültette Magyarországot az illiberalizmus vonatára, ami sajnos nem több órás késéssel, döcögve, kínlódva fut be a célállomásra, mint random MÁV-szerelvény, hanem egy japán gyorsvonat sebességével száguld velünk kifele az európai civilizációból. Dacára annak, hogy nem tegnap és nem is tegnapelőtt volt az sem, hogy a felcsúti küldetéstudat etnikai homogenitásról delirált, lényegében maszlagnak nevezte az európai civilizáció alapköveinek számító emberi jogokat, és azóta már a kevert fajokat is megszakértette. Nem csak minden december 10-én, de az összes eltelt év összes többi napján is szembesülhetünk azzal, hogy hova zülleszthető, taposható az a társadalom, amelyik elfogadja, hogy a hagyományos európai értékek relativizálhatók, hogy teljesen normális, hogy dörzsölt, ráadásul vérkorrupt autokraták mindenféle látható, de pláne láthatatlan démonokra, patás ördögökre, ellenségekre rámutatva páros lábbal gúnyolódnak azokon, akik az emberi jogok tiszteletét alapvetésnek tartják és ragaszkodnak a saját és mások emberi jogaihoz. Akik szerint nemcsak akkor indokolt az emberi jogokra előszeretettel hivatkozni, amikor a szemkilövetés habzik a soros történelmi választást kétharmaddal megnyerni akarók száján, vagy amikor távoli országok üldözött keresztényeiről van szó (Kína, Azerbajdzsán és további számos iszlám diktatúra természetesen nyugodtan üldözheti a keresztényeket, ahhoz nekünk, dörzsölt patriótáknak a kölcsönös tisztelet talaján állva, a más országok belügyeibe való bele nem szólás elve mentén semmi közünk), vagy az ukrajnai kisebbségről van szó. Hanem olyankor is, amikor például háború elől menekülő szerencsétleneket éheztetünk konténerekbe zárva, tekintet nélkül arra, hogy 4 vagy 94 évesek. Vagy amikor a saját, keresztény, rászoruló, nélkülöző, kiszolgáltatott állampolgárainkat rugdossuk árokba, mert éppen halaszthatatlanul bosszút kell állnunk az ellenségnek tekintett kritikusainkon. Amikor kriminalizáljuk a hajléktalanságot, amikor lehetőleg biológiai jegyek alapján, mint egy magára valamit is adó fasiszta rezsimben, rendre céltáblává tesszük a saját polgáraink egy-egy csoportját, és kiadjuk rájuk a kilövési engedélyt.

Lehet, hogy elragadtattam magam kissé, de bár egyetlen emberi élettel mérve ez egy lassú folyamatnak tűnhet, hiszen a békát nem egyből dobták be a forró vízbe, hanem fokozatosan emelték a víz hőmérsékletét, történelmi időtávlatban, 21. századi európai perspektívából riasztóan rövid időbe telt, ameddig nem hülye, de végtelenül cinikus és gonosz emberek átprogramozták a magyar társadalom agyát és lelkét oly módon, hogy már saját maga támogatja a saját emberi jogainak megnyirbálását. Oly módon és olyan mértékben, hogy ma már nem az emberhez méltó élethez való jogának elvételét nehezményezi (és itt egyáltalán nem csak a pőre egzisztenciális dolgokra gondolok), hanem a saját jogfosztása oltárán védi a jogfosztói, elnyomói szuverenitását. Azért nem olyan nagy baj, hogy TGM-nek már nem kell látnia, hogy azok, akik 2017-ben még csak néhány szerencsétlen menekült ellen vívták a szabadságharcukat és köptek az emberi jogi handabandákra, ma már az ország szuverenitására hivatkozva, az általuk birtokolt főhatalmat védik a saját polgáraiktól.

Fölöttébb érdekelne, hogy miután az ukrán parlament megszavazta a törvényt, ami visszaállítja a kárpátaljai magyar kisebbség jogait, miután a magyar államvezetés által következetesen köpködött Volodimir Zelenszkij államelnök aláírta azt a jogszabálymódosítást, ami szavatolja a magyar nyelvű oktatást, annyi szorul vajon az Ukrajna-ellenes uszításba belegárgyulni készülő orbánistákba, hogy legalább az ukrajnai magyar kisebbségi jogok lábbal tiprása kitételt kiveszik a szomszédos országgal kapcsolatos vérgőzös vádpontjaik közül? Ha Menczer államtitkár gyorsreagálására hagyatkozunk, akkor minden világos. Pedig Moszkva háborújának körülbelül a nyolcadik percétől is teljesen világos volt, hogy tesznek ők a kárpátaljai magyar kisebbségre, kifogásként tolták őket maguk előtt, valahányszor az uniós vétóval hadonásztak. Már csak az van hátra, hogy az újabb hajánál fogva rángatott, verejtékes kifogásukat valamelyik bátor majd mondja már bele az ukrajnai magyarok arcába is. Hogy a drága anyaországot kormányzó és tulajdonló gazdasági érdekcsoport miért próbálja minden erejével megakadályozni, hogy az ukrajnai magyarok is uniós állampolgárok lehessenek. Nem most, nem jövő héten. Majd egyszer. Nem mintha Orbán Moszkva érdekeit szolgáló és kiszolgáló Ukrajna-ellenességére lenne erkölcsileg és racionálisan elfogadható magyarázat. Nincsen, csak a szégyen.

Szerintem hatalmas szégyen, hogy a fideszes államvezetést huligánokként emlegetik nyugati diplomáciai körökben. Szerintem szégyen, hogy az orbánista államvezetés a háborús áldozat országot fúrja és büszkén dicsekszik azzal, hogy milyen kiváló kapcsolatokat ápol a háborús agresszorral. Az a baj, hogy már nem is elvárható, hogy ebben a helyzetben, ahova Orbán és bandája süllyedt, az a mód, ahogyan megnyilvánulnak, normális reakciót váltson ki a szövetségeseikből. Az a fura inkább, hogy a huligánozásnál még az uniós diplomaták sem vetemednek tovább. Szeretnénk azt hinni, hogy csak arra a néhány útonálló gazemberre gondolnak, aki építeni nem képesek, de rombolni bármikor hajlandóak. A csávóra, akinek az egész udvartartása állandóan arról pofázik, hogy ők állnak a viták elébe, holott nyilvánvaló, hogy az Európai Unió és Brüsszel minket meg sem érdemel, tizenhárom éve folyamatosan támad és rosszat akar nekünk, tönkre akar tenni minket, Ukrajnát vita nélkül akarja elzárni az Európai Unió támogatásától. De félreértés ne essék, amikor nyugati politikusok arról beszélnek, hogy „a magyar huligánok mindenhol (…) problémát jelentenek, amikor az Ukrajna elleni orosz agresszióval szembeni politikánkról van szó” , akkor nem Orbánt vagy Szijjártót nevezik huligánnak, hanem a magyarokat. Akkor is, ha egyáltalán nem minden magyar huligán, ez teljes joggal nem érdekel senkit. Teljesen irreleváns, hogy éppen hányan vannak azok, akik nem szavaztak erre az erkölcsileg útonálló bandára, amelyik a nemzeti szuverenitással a pofáján, minden nyilatkozatával egy olyan országot támad, amely éppen a nemzeti szuverenitását próbálja megvédeni egy háborúban. Ez akkor is Magyarország hivatalos álláspontja, ha itt az egyharmad a kétharmad.

És amíg ez a társadalom elfogadja, hogy jól van az úgy, hogy az emberi jogok tisztelete handabanda van, és jól van az úgy, hogy az Orbán-uradalom áll a törvények felett, addig ez lesz. Mert a saját magát és az elidegeníthetetlen emberi jogait nem tisztelő népet a kormánya sem fogja tisztelni. Kiröhögi, vagy elhajtja a francba, amikor 25 százalékos béremelést kér, amikor sztrájkolni akarna, de még azt is megakadályozza, hogy mások segítsenek rajta (lásd Sára Botond fideszes főispán, aki megakadályozta, hogy a nem fideszes önkormányzat segítsen az egyszülős családoknak). Az a társadalom, amelynek elsöprő többsége pontosan tudja, hogy a kormánya rohadtul nem kíváncsi a véleményére; amelyik eltűri, hogy az ő tájékoztatása érdekében dolgozó újságírót provokátornak nevezze a közpénzmédia beszélő alászolgája (akit aztán „a köz szolgálatáért végzett tevékenység és a példaértékű szakmai munka elismeréseként” ki is tüntetnek); amelyik együtt vicsorog Bayerrel és a karaktergyilkos propaganda hadtesttel, mert milyen hazafias menő kormány az, amelyik a közösség egy-egy csoportját rendre kipécézi, megbélyegzi, keresztre feszíti, az szükségszerűen megvetésre van ítélve. Ahol az emberi jogok, a szolidaritás, a gyengébb melletti kiállás a szitok kategóriájába esik, ott a többséget is ugyanúgy átbasszák a palánkon, mint a kisebbségeket.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább