NEHAZUGGY

Jelenleg a két olcsó kezünkért jönnek a külföldi befektetők

Lázár Gergő | 2023. December 9, Szombat | 18:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,552,800 forint, még hiányzik 447,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napok óta tudjuk, hogy igen rosszak lettek a PISA-teszt eredményei idehaza, de nem annyira rosszak, mivel sok nyugati országban, az OECD más országaiban is jelentősen romlott a diákok teljesítménye. Emiatt egyesek bírálták a kormányt, a kormány viszont nagyszerű eredményekről, már-már pozitív változásról számolt be. Mivel több helyen még rosszabb lett a helyzet, ezért mi természetesen örülünk, hiszen itt nem úgy szokás gondolkodni, hogy saját magunkhoz viszonyítjuk az eredményeinket, hanem mások kudarcaihoz, és máris hátradőlhetünk. Nos, a 2022-es PISA-teszt eredményei valóban lehettek volna jobbak is, mint ahogy rosszabbak is, a probléma nem elsősorban itt van. A probléma ott van, hogy nem most, hanem egy évtizede rosszak az eredmények és változás nemigen tapasztalható, érdemi javulásnak még csak esélye sincs. Ennek oka nem az, hogy a mostani kor gyermekei butábbak lennének, vagy a tanárok lennének alapvetően rosszabbak, mint annak idején, hanem az, hogy a magyar oktatási rendszer egyszerűen nem fókuszál a modernizációra – persze kiosztottak laptopokat és táblagépeket, de ettől még alapvetően nem lesz modern a hazai oktatás –, és arra végképp nem, hogy aki esetleg hátrányosabb helyzetből érkezik, annak esélye legyen felzárkózni a többséghez.

Már az én időmben is akadtak gondok bőséggel az oktatás területén, hiszen számtalan munkájához nem vagy kevéssé értő, kiégett, agresszív tanár volt már akkor is a pályán, és a lecsúszott diákokkal sem igazán tudtak mit kezdeni egy átlagos iskolában, de legalább próbálkozások voltak a politika területéről arra, hogy még ha lassan is, de valamiféle változásokat eszközöljenek. Volt oktatási miniszter is – lehet bírálni, de volt – és legalább az elmondható volt, hogy régiós szinten átlagosak voltunk. Egyes egyetemeink a világranglistákon szerepeltek és sok külföldi diák érkezett hozzánk, hogy orvosnak vagy kutatónak tanuljon. Ma is érkeznek persze külföldi diákok, de ennek oka, hogy az Orbán-kormány több ezer szabad helyet osztott ki különböző országok diákjainak, akik nem feltétlenül azért választják a magyar egyetemeket, mert olyan nagyszerűek lennének, hanem a két ország közötti megállapodás miatt jóval olcsóbban diplomához juthatnak, mint akár saját országukban, akár valamelyik nyugati egyetemen.

Teljesen új NAT-ra lenne szükség. A mostani NAT-ban az a paradigma érvényesül, hogy a központi szabályozásnak mindent pontosan elő kell írnia, mindent meg kell mondania töviről hegyire. A helyi tantervek elvben 20 százalékban eltérhetnek a NAT-tól, de a tananyag mennyisége miatt nem tudnak, valójában szinte 120 százalék az, ami központilag meg van szabva. A helyi tervezésnek, a pedagógusok differenciáló munkájának a jelenlegi NAT egyáltalán nem biztosít teret. Ezzel szemben létezik egy másik paradigma, ami sokkal visszafogottabb, a NAT rövidebb, nem ír elő annyi tanagyagot, tantárgyat, óraszámokat, teret enged az iskolai tervezésnek és annak, hogy a tanár-diák-szülő hármas határozza meg, a gyerek mivel foglalkozik, milyen legyen a tananyag, mik legyenek a célok, követelmények. A NAT elsősorban fejlesztési feladatokat ír elő és maximumokat határoz meg, hogy a gyerekek ne legyenek túlterheltek. Volt alkalmam kormányzati emberek körében beszélni erről a paradigmáról. Gyakorlatilag kinevették.

Ezt Nahalka István oktatáskutató, nyugalmazott egyetemi docens, a neveléstudomány kandidátusa, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének tagja mondta a Népszavának, aki 30 éves egyetemi oktatói tevékenységével megpróbált hozzátenni a változáshoz. Ha a kormány valódi szakértőket kérdezne meg arról, hogy mit is kellene tenni az oktatással annak érdekében, hogy végre fejlődni tudjon, akkor talán lenne erre lehetőség, de mivel vélhetően erről is maga Orbán Viktor dönt, aki az utasításait egy nyugdíjas rendőrnek adja ki végrehajtásra, esély sincs a változásra. Rendelkezésre állnak a lehetőségek, tudjuk, hogy mi az, ami működik bizonyos társadalmi közegekben és azt is, hogy mi kellene ahhoz, hogy a tanárok ne meneküljenek az oktatásból, hanem vonzónak találják a pályát, de ehhez az kellene, hogy a kormány célja ne az oktatás szándékos leépítése, hanem fejlesztése legyen. De mit is várhatunk el egy olyan kormányzattól, amelyik az egyetemek helyett a szakmunkásképzőket tartja fontosnak az ország szempontjából? Az egy dolog, hogy véleményem szerint jelenleg túlfizetnek egyes kétkezi munkásokat, de ha a fél ország ezen szakmákat fogja elsajátítani, a fizetések csökkenni fognak, és nagy meglepetés lesz majd, ha egyetemi diplomára lesz szükség ahhoz, hogy az ember normális fizetésre tegyen szert.

A magyar oktatás egyszerűen egy korszerűtlen, nem megfelelően működő rendszer, amelyet modernizálni kellene. Ebbe más országok már évekkel, évtizedekkel ezelőtt belekezdtek, míg mi még csak ott sem tartunk, hogy elgondolkozzunk ezen. Vagy még ott se. Pedig az oktatásnál nem sok fontosabb ágazat van egy ország számára, hiszen a gazdaságot nem lehet állandóan építkezésekkel és gyártósori munkával fűteni, szükség van arra, hogy kiművelt emberfők tartsák azt folyamatosan szinten. Olyan emberekre van szükségünk, akik innovatív ötleteikkel előreviszik a magyar gazdaságot, és olyan körülményeket teremtenek, amelyek befektetőket vonzanak az országba. És itt nem arra gondolok, hogy még több összeszerelőüzemre lenne szükség, ahova akár több ezer embert is fel lehet venni egyszerre, hanem arra, hogy akár tanácsokért, ötletekért járjanak ide külföldi országokból, amely tanácsokat jó pénzért el lehetne adni. Manapság nem az ötleteinkért, hanem a két olcsó kezünkért jönnek Magyarországra a külföldi multik, amin változtatni kellene, ha valaha is egy modernebb, élhetőbb országot akarunk magunknak.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!