Május 17,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A gyűlölet a probléma

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,564,948 forint, még hiányzik 1,435,052 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Valami olyasmit mesélt Pressman, hogy Magyarország nem biztonságos hely a zsidóknak,mert megtámadhatják őket az utcán. Mindezt az Európa városain végigsöprő Izrael-ellenes tüntetésekkel összekötve. Hát nem tudom. Hétfőn például végigsétáltam a Pozsonyi úton, elmentem arra, ahonnan a nagyanyámat 79 évvel ezelőtt elhurcolták és biztonságban éreztem magamat. Kétségtelen, pár hónapja ugyanitt elkerékpározott mögöttem egy alak, aki odasziszegte, hogy szégyelljem magamat, de ő sem a származásomra célzott. Mi volna, ha egyszer az életben egy amerikai helytartó megismerkedne a gyarmatinak gondolt társadalom történetével, kultúrájával, rezdüléseivel, mielőtt eligazítást tart? Ez a pökhendi tempó ugyanis egyre kevesebb helyen jön be a földgolyón.

Ezen sorok szerzője Schiffer András és úgy, mint ahogy az néha elő szokott fordulni, igaza volt. Mondjuk mivel úgy érzi, hogy neki minden témában meg kell szólalnia, ezért annyira nem is meglepő, hogy néha mond értelmes dolgokat is, de ez ne zavarjon meg senkit annak felismerésében, hogy kinek is a szekerét tolja. Schiffer András egy intelligens ember, aki pontosan tudja, hogy mit is művel. Lehet, hogy egyszer valóban rendszerváltást akart és a fejében volt, hogy egy jobb ország felépítéséhez adja a nevét, de ez az idő elmúlt. Már igen régóta működik a sem balos, sem jobbos, ámde mindenkitől is független szerepben, amely valamiért a legtöbb esetben a Fidesz malmára hajtja a vizet. De biztosan véletlenről van itt szó, semmiképpen sem szándékosságról. Schiffer elmondása szerint ő csupán mindkét féllel le szeretne ülni és megérteni, hogy ki miként gondolkodik.

Ahány ilyen ember van a nagyvilágban és tetszeleg megmondóemberként, annyi esetben derül ki, hogy ők annyira függetlenek mindenkitől is, hogy azért inkább a hatalmon lévőket segítik. De lépjünk ezen túl, hiszen nem Schiffer András politikai hovatartozása itt az érdekes, hanem az, hogy a magyarországi zsidóság biztonságáról beszél, amely valóban nincs veszélyben. Nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon – arányaiban – az egyik legjelentősebb a zsidó népesség még a holokausztot követően is. Magyarországnak igen komoly zsidó múltja van, amely kultúrában, nyelvben, de akár a konyhában is megfigyelhető. Magyarország a holokausztot követően – amikor is a magyar társadalom elárulta őket, ezzel több százezer magyar zsidó halálát okozva – biztonságban élhetett a zsidóság, ami a mai napig nem változott meg. Ennek többféle oka is lehet, de ezekbe belemenni találgatás lenne, ezért most nem is kezdenék bele, inkább arra koncentrálnék, hogy ugyan zsidónak lenni Magyarországon valóban nem veszélyes, de annál veszélyesebb muszlimnak, arabnak, cigánynak, vagy épp melegnek lenni.

Mi egy büszke keresztény nemzet vagyunk, amely ugyan barátságban van a keresztény és zsidó államokkal, viszont van, akikkel negatív előjellel kivételez. A magyarországi cigányság évszázadok alatt sem vált a társadalom elfogadott részévé – persze ez nem csak és kizárólag az állam, és nem csak a többségi társadalom hibája -, a muzulmánok gyűlölete pedig az elmúlt évtizedben alakult csak ki igazán, hasonlóan a melegek elleni gyűlölethez. De csak azért, mert zsidónak lenni nem veszélyes az országban, azért még nem túl jó érzés az, hogy az embert a bőrszíne, a vallása, a politikai, vagy szexuális beállítottsága alapján gyűlölni lehet. Magyarország egy olyan országgá vált, ahol szinte mindenki gyűlölünk azért, mert nem olyan, mint mi. Más a vallásuk, máshogyan szeretnek, másban hisznek és más a bőrszínük. Bár azt lehetne mondani tehát, hogy idehaza gyűlölet nélkül élnek az emberek, de ha a valóságról akarunk beszélni, akkor el kell mondanunk azt, hogy itt csak azt nem gyűlölik, aki csatlakozik a másokat gyűlölők táborához.

Orbán konkrétan politikai kommunikációja egyik legfontosabb részévé tette a gyűlölet szítását. Mi leszámolunk a migránsokkal, a melegekkel, Brüsszellel, Sorossal, Gyurcsánnyal, a liberálisokkal és a teljes baloldallal. Idehaza csak és kizárólag nemzetszerető, heteró, keresztény fehér emberek élhetnek békességben, mindenki más keressen magának valamilyen más lakhelyet. A Nyugat úgyis elveszett már, ott szívesen fogadják a Magyarországon kirekesztett embereket, ami mondjuk igaz is. Angliában, vagy Spanyolországban ugyanis nem fogják leköpni az embert az utcán, ha férfi létére egy másik férfi kezét fogja, vagy ha muzulmánnak vallja magát. Vannak persze külföldön is problémák, szó se róla – az antiszemitizmus valóban egyre súlyosabb problémává vált egyes nyugati országokban -, de még így sem közelíti meg azt a gyűlöletet, amely a magyar társadalmat átszőtte. Elvégre Orbán egy konkrét minisztériumot hozott létre a propaganda legyártására – amelynek feladata a mások elleni gyűlölet magjának elvetése -, miközben nincs se egészségügyi, sem pedig oktatási minisztériuma az országnak.

Lehet tehát itt örvendezni annak, hogy nincs kézzelfogható jele annak, hogy az antiszemitizmus idehaza is problémává válna – hála az Istennek -, számtalan más problémával viszont kénytelenek vagyunk szembenézni. Ezekről nem ártana beszélni két sikerjelentés és éljenzés között, hiszen a meglévő problémákat kellene megoldani, nem pedig azt ajnározni, ami már egyébként is evidencia a többség számára.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.