Július 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Mani kövek


Spectator: Itt tartunk most

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,329,960 forint, még hiányzik 670,040 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A klímaváltozás folyamatának és a környezet védelemének kérdése az utóbbi hónapokban meglepően nagy mértékben aktivizálta az embereket; a környezet iránti tudatosság és  a cselekvést kikényszerítő akarat hatalmas tömegeket mozdított meg. Mindeközben egyre pontosabb és mind nyugtalanítóbb információkat szolgáltat a tudomány a klíma változását befolyásoló folyamatokról, a környezet és az ökoszisztéma állapotának romlásáról.

A felhasznált energia előállításával összefüggő globális CO2 kibocsátás az elmúlt fél évtized minden évében 1,4-1,7 %-kal növekedett, ami 2018-ban 33 gigatonna mennyiségű széndioxidot jelentett. A folyamatos növekedés következtében 2019 nyarán globálisan már 410 ppm volt a légköri üvegházhatású gázok (ÜHG) koncentrációja. (A korábban felső értéknek tekintett 400 ppm határt 2015-ben lépte át CO2 koncentráció.) Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának ezévi jelentése világossá tette azt is, hogy a tényleges kibocsátási érték és a klímaváltozás mérsékléséhez szükséges határértékek között egyre nagyobb az eltérés. Sajnos ennek az az üzenete, hogy a Párizsi Megállapodásban az országok által vállalt kibocsátást csökkentő hozzájárulások egyszerűen nem elegendőek, mert ezek teljesítése esetén is 2100-ban 2,7°C-kal növekszik várhatóan a globális hőmérséklet. (Ráadásul a saját vállalásukat sem teljesítő vagy a megállapodást érvénytelennek tekintő nemzetek is vannak.)

A felmelegedés alapvető oka és ténye egyaránt tudományosan bizonyított. Az újkori történelem során ismert öt legmelegebb év a 2010-ben kezdődő időszakra esett. 2017-ben 0,9°C-kal volt melegebb a globális átlaghőmérséklet, mint az 1950-1980 közötti időszak átlaga. Európában a hőhullámok intenzitása és száma szembeszökően megnövekedett, a szélsőséges nyári meleg kockázata megnégyszereződött. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) összefoglalója pedig arról számol be, hogy az arktikus és szubarktikus  övezetben (Észak- Oroszország, Alaszkában és ÉNy-Kanadában) az átlag hőmérséklet legalább 3 ° C-kal meghaladta az 1961-1990 közötti időszak átlagát.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) becslése szerint a jelenlegi növekedési ütemet figyelembevéve az ember által kiváltott felmelegedés 2040-ben 1,5°C-kal lesz magasabb, más modellek számításai alapján viszont ez már 2030-ra bekövetkezik. (Az újabb és összetettebb francia, brit és amerikai modellek még sokkal gyorsabb felmelegedés lehetőségét vetítik előre, ezek következtetései szerint 2100-ra a globális felmelegedés 6,5 – 7°C-kal haladja meg az ipari korszak előtti szintet még abban az esetben is, ha az ÜHG kibocsátása közben csökken.)

A civilizáció nagy csomópontjai, a városok a globális energiatermelés kétharmadát fogyasztják és az épületek jelentik a legnagyobb széndioxid kibocsátást (az energia előállításához kapcsolódó CO2 kibocsátás közel negyven százalékáért a városok, agglomerációk felelősek.) A globális villamosenergia igény 2017-hez viszonyítva 2050-re várhatóan 57-60 %-kal fog növekedni, de a teljes energiaigény is több mint 40 %-os növekedését jósolja 2040-re a szakértők egy része. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) – tegyük hozzá – optimista számításának eredménye az, hogy amennyiben az összes gazdaságosan megvalósítható hatékonyságjavító intézkedés valóban megvalósulna, akkor 2040-re a globális energiaigény a 2017 évi szinten lenne tartható. A világ számos térségében a fenntarthatatlanul gyors ütemű urbanizáció persze nem csak energiafogyasztás miatt, hanem számos más tényező miatt is zsákutcának látszik, amelyből egyelőre világos kiút azonban nem körvonalazódik. Az energiahatékonyság növelése sokat javíthat a helyzeten, ennek egyik legfontosabb szektora éppen az épületek energetikai jellemzőinek javítása lehet.

A környezetre veszélyes e-hulladék (elekronikai, háztartási eszközök, stb.) mennyisége globálisan 42 millió tonna. Ennek harmada az Egyesült Államokban és Kínában keletkezik és mindössze 20 millió tonnára becsült az ártalmatlanított ill. újrahasznosított mennyiség. A Földön tavaly előállított 78 millió tonna műanyagnak mindössze 14 %-át hasznosítják újra, a többi kikerül a környezetbe, vissza a természetbe. Különösen súlyos a helyzet a tengerek tekintetében, ahol a legalább 150 millió tonna már a vízben levő műanyag hulladék mennyisége évente 8 millió tonnával növekszik, drámai módon és közvetlenül károsítva a tengeri ökoszisztémát. Az európai strandok területén végzett felmérés szerint a tengeri hulladéknak 85 %-a műanyag.

A Föld népességének növekedésével az élelmiszer iránti igény 2030-ra várhatóan 35 %-kal, 2050-re pedig 50 %-kal növekszik 2010-hez viszonyítva. Ugyanezen időtávon belül a globális vízigény növekedése várhatóan 20 % lesz 2010-hez képest. Meglepő, ám megalapozott vizsgálatokon alapuló tény az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO)  tanulmánya szerint még 2015-ben is 2,1 milliárd ember számára nem állt rendelkezésre egészségügyileg biztonságos, állandóan hozzáférhető ivóvíz. A klíma változása nyomán a vízzel való ellátatlanság vagy korlátozott hozzáférhetőség a jövőben drámaian növekedhet. Az elmúlt 25 évben bolygónkon az erdőírtás miatt 1,3 millió km² erdő veszett el, ennek területnek megközelítő 80 %-át mezőgazdasági célokra használják fel. Ugyanakkor főleg a fejlődő világban a megművelt területek mintegy 20 %-án a felelőtlen talaj- és vízgazdálkodás miatt csökken a termelékenység. A termőföld ésszerű megfontolás nélküli műtrágyázása miatt a talaj- és öntözővíz eutrofizációja már jelenleg is tapasztalható és ez egyben a növénytermesztési problémák egyik forrása is.  A probléma valós súlyát érzékelteti, hogy a Föld lakosságának háromnegyede a napi fehérjeigényét növényekből szerzi be. Amennyiben a légkör CO2 szintje a jelenlegi ütemben növekszik, hamarosan bekövetkezhet – több ok eredőjeként – a népesség táplálkozásában a fehérjehiány. Ez 2050 körülre elsősorban ugyancsak a fejlődő világ térségeit érinti, ahol a termesztett élelmiszer növények hozama már jelenleg is csökken, ennek következtében tovább bővül az alultápláltak köre a népességen belül. A klímaváltozás élelmiszer növények termesztésére gyakorolt negatív hatása együtt jár azzal, hogy termőterületek kényszerűségből, ráadásul folyamatosan földrajzilag áthelyeződnek.

A WHO előrejelzése szerint a klímaváltozás miatt a járványok által veszélyeztetett területek is előreláthatóan növekedni fognak. A szervezet előrejelzése szerint harminc év múlva a maláriával fertőzött területeken a veszélyeztetett népesség további 200 millióval fog növekedni.

A szélsőséges időjárás, a víz korlátozott hozzáférhetősége és az éghajlatváltozás miatt 2015-ben 14,7 millióan hagyták el lakhelyüket az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának jelentése szerint. (Ez több mint kétszerese a konfliktusövezetekből menekültek számának!) Jelenleg   a Föld népességének mintegy 10 – 12 %-a szélsőséges időjárási eseményeknek kitett, veszélyesnek minősülő  területeken, térségekben él. A jégsapkák olvadása és a tengerszint mérhető emelkedése következtében az óceáni és tengeri partvidék nagyvárosaiból ma még fel sem mérhető (25 – 52 millió létszámú) tömegek elvándorlása várható. Ha a jelenleg érvényesülő tendenciák folytatódnak, akkor a századfordulóig évente 100 ezer – 660 ezer klímamenekült érkezhet csak az Európai Unió területére (NASA  globális modellek adatai szerint).  (A menekültügyi kérdés és az ezzel kapcsolatos adatok azonban módfelett elővigyázatosan kezelendők egyfelől, mert a modellszámításba humán tényező is kerül, másfelől, mert számos kormányzat hajlamos a migrációt saját nézőpontjától, kormányzati céljaitól függően torzítani vagy éppen túldimenzionálni.)

A klíma- és környezet változása kapcsán megkerülhetetlen a bioszféra, az ökológiai rendszer megújulásának és felhasználásnak kérdése, mert nagyon pontosan rávilágít arra, hogyan kezeli a bolygó népessége a rendelkezésre álló erőforrásokat.  Az emberiségnek a környezeti  erőforrásokkal történő gazdálkodását nagyon szemléletesen fejezi ki a – pontatlanul, de jobb híján talán – a Túlfogyasztás Napjaként (Earth Overshoot Day) nevezett naptári nap. Minden évben addig a napig az emberiség a bolygó ökológiailag megújuló erőforrásait (biokapacitását) használja el, ettől a naptól az év utolsó napjáig terjedő időszakban viszont már a nem regenerálható erőforrásokat éli fel, azaz túlfogyasztja ezeket. (A biokapacitás és a felhasználás („ökológiai lábnyom”) hányadosának 365-szörösével szorzott értéke a túlfogyasztás mérőszáma.)

1969 volt az ilyen alapon végzett becslések  kezdő éve, azóta minden évben folyamatosan növekszik a deficit. 2019-ben minden eddiginél korábban, globálisan július 19-én volt az erőforrások túlfogyasztásnak napja. Jelenleg az emberiség 1,75-ször gyorsabban használja fel az ökoszisztéma regenerációs képességét (másként kifejezve, 1,75-ször nagyobb Föld lenne szükséges ahhoz, hogy a regeneráció és felhasználás egyensúlyban legyen.) A túlfogyasztás dátuma időben fokozatosan és egyelőre megállíthatatlanul vándorol egyre korábbi időpontra (1987-ben pl. még október 23 volt globálisan a Túlfogyasztás Napja.) A becslést országokra és térségekre is el szokta készíteni a Global Footprint Network szervezet. Az Európai Unió esetében pl. a túlfogyasztási napja május 10 volt 2019-ben. (Ha az egész emberiség úgy élne, mint az EU lakosai, akkor 2,8-szor nagyobb Földre lenne szükség.)  Magyarország esetén ez a nap ebben az évben június 14 volt.

A globálisan növekvő ökológiai deficitet lehet láttatni a bolygó népességének növekedése által indukált fogyasztásként és a jövő feléléseként értelmezni. Alaposabban szemlélve azonban a termelt javak szükségtelen túlfogyasztása nagyon is valószínű ok lehet, amit a napjainkban megélénkült, kiterjedt társadalmi mozgalmak is felismerésként üzenetük középpontjába állítanak.

2019. 12. 03.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.