NEHAZUGGY

Nem fejlődik, hanem leépül, nem felzárkózik, hanem leszakad, nem dübörög, hanem szétloccsan a falon

Tisztelettel köszöntök mindenkit, havas vagy havatlan jó reggelt, derűt és vidámságot! November utolsó vasárnapját tartjuk, amiből semmi más nem következik, mint hogy az idő múlása is ugyanúgy megállíthatatlan, mint például az emberi hülyeség terjedése vagy éppen az emberiség történetéhez hozzátartozó migráció, ami mindig volt, van, lesz, ezért aki azt állítja, hogy ő majd egyedül megállítja, egyszerűen hazudik. Továbbá az is következik belőle, hogy azok se élnek örökké, akik több életre elegendő vagyont harácsoltak össze maguknak egységnyi idő alatt, és mert senki nem volt, aki időben megálljt parancsolt volna a gátlástalanságuknak, természetesen minden reggel úgy kelnek fel, hogy folytatják. Akármilyen következményekkel jár is a harács. A következmények pedig általában beláthatatlanok, de már most is bőven látszanak a jelei.

Az persze tény, hogy valóban a kocsmapolitikai megfejtések és bántóan leegyszerűsítő, önbecsapásra alkalmas világmagyarázatok tárgykörébe tartozik, hogy ez azért van így, mert Orbán hataloméhes és a magyarok birkák, de azért Szijjártó Péternél egy fokkal tanultabb közgazdászok vagy a sokévi átlagnál alig tájékozottabb, felvilágosultabb mezei polgárok gyomra aligha veszi be, nem beszélve arról, hogy a valóság próbáját sem állja ki az a jól hangzó, demagóg érvelés, miszerint ha Magyarországon rendszerszintű korrupció lenne, akkor nem épülne, szépülne, fejlődne, virágozna, dübörögne. Hát éppen az a baj, hogy nem fejlődik, hanem leépül, nem felzárkózik, hanem leszakad, nem dübörög, hanem szétloccsan a falon. És nem biztos, hogy az segít a helyzeten, ha mindeközben Lázár János földesúrminiszter nemcsak a magyar választópolgárokat fenyegeti, hogy ha rosszul szavaznak az önkormányzati választáson, akkor keresztet vethetnek a településükre és magukra, hanem azokat a külföldi építőipari cégeket is, amelyek szerinte nem kívánatosak többé Magyarországon, úgyhogy jobban járnak, ha eladják üzemeiket a magyar államnak vagy magyar vállalkozásoknak.

Szóval miközben például Tiborcz Önállópiaciszereplő BDPST István miniszterelnöki tolvej újabb és újabb piacokra teszi be az ő lábát, terjeszkedik, pöffeszkedik, mert egyrészt váratlanul üzleti zseni lett belőle tíz évvel ezelőtt, másrészt az csak természetes, hogy a terebélyesedő ingatlanbirodalma szart se érne egy épületüzemeltető cég nélkül, és naná, hogy kell az a 57 ezer négyzetméteres (!!!) telek is Debrecen mellett, amihez a fent említett Szijjártó minisztériuma tolja a közpénztámogatást, a társadalom, amelyiknek a veséjén taposva zsírosodik az Orbán-Tiborcz klán, hullik, szakad, foszlik szét. Legalább kettőbe, bár mint tudjuk, ha Gyurcsány lenne, akkor már az se lenne, ami szétszakadjon.

Így viszont a (kő)gazdagok még gazdagabbak, a (csont)szegények még szegényebbek lettek, ha nem a propagandát, hanem a számokat nézzük. Ahogyan a G7 is a számokat néztee abban az ütős elemzésben, amelynek az a legfontosabb tanulsága, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése mellett 2022-ben nőtt a társadalmi kirekesztődésnek és szegénységnek kitettek, valamint a súlyos anyagi és szociális deprivációban élők aránya, miközben ezek az értékek 2015 óta egyszer sem emelkedtek az előző évhez képest. Mielőtt agyonverne bárki, aki megtanult együttélni a kognitív disszonanciával, amivel senkinek nem kötelező együttélni: egyáltalán nem arról van szó, hogy ezek a jelenségek és folyamatok kizárólag Magyarországra lennének jellemzőek. Arról viszont szó van, hogy egyszerűen nem igaz, hogy a 2010 óta uralkodó, magát patriótának, nemzetinek, jobboldalinak címkéző kormány bármilyen kiemelkedő teljesítményt nyújtott volna, ahogy a propagandából ömlik évek óta. Hatalmas uniós pénzbőség, kedvező világgazdasági konjunktúra ide vagy oda, eltékozoltak, kikukáztak egy évtizedet, aminek a hatásai további évtizedeket kompromittálnak, generációkat predesztinálnak sokkal rosszabb életminőségre, mint ami a lehetőségekhez képest elvárható lenne.

És oké, hogy világjárvány, oké, hogy háború, oké, hogy az egész világ az ellenségünk, a kormányzati korrupt, gonosz hataloméhségen kívül nincs más magyarázat arra, hogy Magyarországon a háztartások egy főre eső jövedelme vásárlóerő-paritáson miért az egyik legalacsonyabb az Európai Unióban. Arra nincs semmilyen értelmes magyarázat, hogy miért ennyire magas a háztartások élelmiszerre és rezsire fordított kiadási hányada, hogy a rezsicsökkentéssel hülyített tipikus magyar háztartás a kiadásainak közel felét miért költi élelmiszerre és rezsire, ami nagyjából kétszerese a leggazdagabb uniós országokban tapasztalhatónak. Sajnos nem Brüsszel sara a brutális infláció sem, aminek eredményeként az uniós tagállamok között az abszolút szegénységi mutató tekintetében Magyarországon lehet a legnagyobb ugrásra számítani. Csakhogy ahol a pénzügyminiszter oda züllött, hogy a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapján az Európai Uniót szapulja, vagyis nem zavarja össze, hogy az orosz diktátor hadserege a nyugati szomszédja civil lakosságát gyilkolja, Varga Mihály akkor is arról pofázik, hogy a II. világháború után keleten pusztító ideológia tanai ma nyugatról köszönnek vissza, ahol a szakpolitikai döntéseket a korrupció elfedését célzó ordas propagandával próbálják kiváltani, ott ez van: leépülés, leszakadás.

Ott az össznépességet tekintve az egyik legalacsonyabb a felsőfokú oktatásban tanulók aránya Európában az elmúlt években, aminek a következő években szükségszerűen visszafogja a gazdasági fejlődést, ami szintén nem Brüsszel, hanem az Orbán-kormány sara 2013-tól errefelé. Nem szeretném leegyszerűsíteni ezt a kérdést arra a cinikus szintre, hogy nyugi, az összeszerelőüzemekbe nem kell felsőfokú diploma, pláne ahol a nindzsakormány tudásalapú társadalom és jóléti állam helyett munkaalapú társadalmat épít baltával. Bár ahol a miniszterelnök diplomás kommunistáknak nevezi a liberálisokat (lásd még: libernyákok), azért adja magát a keserű következtetés, hogy ide tényleg semmi szükség nincs diplomát adó egyetemekre. A még keserűbb megállapítás pedig az, hogy ebben a 2013 óta tartó meredek visszaesésben (2023 első felében mintegy 48,5 ezerrel kevesebben jártak egyetemre, mint 2013 azonos időszakában) az is benne van, hogy aki teheti, külföldre küldi a gyerekét tanulni. És ezek a gyerekek aztán külföldön is maradnak. Az értelmesebbek, bátrabbak, kreatívabbak tehetségesebbek mennek el, akik potenciálisan változtathatnának majd egyszer csak ezen a dohos, korrupt, feudális posványon. De nem várják meg, hogy maguk alá gyűrje őket a mocsár, mert mindenkinek egy élete van, úgyhogy inkább elmennek. A nemzetieknek és patriótáknak mondom: a nemzet színe-java megy el, a szürkeállomány, a jövő megy el. És bár a mostanra már legtöbbször a saját undorító paródiáját alakító Orbán-kormány 2015 óta a migrációval összefüggésben vizionálja a nemzethalált, valójában ez a nemzethalál. Ez a valódi veszély, amiről érdekes módon tizenhárom éve egyszer sem konzultált a híveivel az állampárt (pedig  már mindenről is), ez az a téma, ami már azelőtt kiszorult a kormányzati politika érdeklődésének homlokteréből, hogy egyáltalán belekerülhetett volna.

Mivel nincsenek szakpolitikai megoldásaik, amelyek a progressziót, a fejlődést, a felzárkózást segítenék elő, mivel eleve dekonstruálták a progressziót és pejoratív jelentéstartalommal ruházták fel, mivel a progresszió egyébként is összeegyeztethetetlen a mindent átszövő korrupcióval, hitbéli, vallási kérdéssé tették a politikát. Most már csak azt üvöltik teli tüdőből, amit például Varga Judit tegnap visítozott az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) küldöttgyűlésén, hogy mindenki megőrült, csak mi maradtunk meg normálisnak a dekadens, pusztuló nyugati civilizációban, mi, akik kapaszkodunk a keresztény gyökereinkbe, a hagyományos családi értékeinkbe. Muszáj idéznem Varga lázas delíriumát, különösen mióta olvastam, hogy a rendeletekkel önkényeskedő kormánya képes volt azt kiokádni magából (via Rogán-központ), hogy a nők elleni erőszak Brüsszel és a baloldal és Gyurcsány miatt nő. Ez az az arrogancia és cinizmus, amire én már csak artikulálatlan káromkodással tudnék reagálni. Cserébe idézném Varga nagyságát, aki szerint az „egyre láthatóbb és egyre népszerűbb” magyar modell három „szupererőre” épül: 

– „az egyik, hogy ha nem is most van igazunk, de lesz,

– a másik, hogy a hagyományos keresztény értékek olyan támaszpontok, amelyek mindig segítenek megtalálni a boldog, kiegyensúlyozott utat,

– a harmadik pedig az, hogy nekünk van hitünk. Hiszünk a hagyományos családi értékeinkben, a keresztény kultúránkban, közös hagyományainkban, és hiszünk az összefogás erejében”.

Ma „az egész világ arról szól, hogy minden nap kétségbe vonják ezeket a meggyőződéseket.” „Mi nem egyéni önzések vagyunk, hanem közösség”: a nemzeti jobboldalt a bajtársiasság, a lojalitás és a csapatjáték vitte sikerre. Az európai önsorsrontás része, hogy az emberek az idegen kultúrák jogait igyekeznek garantálni, miközben saját hovatartozásukat nem becsülik meg. Ma olyan Európában élünk, ahol mások tisztelete bűn és ahol merészség kell ahhoz, hogy valaki elmondja, mit gondol az alapvető társadalmi kérdésekről. Az európai vezetés elhibázta a járványkezelést, a migrációs politikát és az orosz-ukrán konfliktusra is rossz választ adott. Azért került ebbe a helyzetbe Európa, mert a politikusai „nem valódi politikusok”, hanem „lakógyűlésvezető politikusok”. Sok bennük a „vízió nélküli önzés” és minden döntésüket a személyes ambíció határozza meg. (MTI)

Nem, Judit, nem! Az egész világ nem rólatok szól. Az egész világ sok egyéb mellett arról is szól, különösen az a fele, amely távolról sem tökéletes, de amelyet ilyen ordas hazugságokkal és kitalált történetekkel próbáltok lejáratni (mert nagyon úgy néz ki, hogy rohadtul nem lesz uniós pénz), hogy az elvégzett munkát meg kell becsülni és fizetni, hogy az emberhez méltó élet alap, hogy az oktatás fontosabb, mint a stadion, hogy a kórházba nem meghalni megy az ember, hogy a földön fekvőt nem rúgjuk bele az árokba, hanem felemeljük, hogy nem lopjuk el generációk jövőjét és nem hazudjuk az önkényuralom luxusát szuverenitásvédelemnek, hogy azokat is embernek tekintjük, akik nem értenek egyet velünk, hogy egyáltalán felnőttnek tekintjük a saját polgárainkat, hogy nem gyártunk ócska politikai terméket a vallásból és a hitből, hogy nem szúrjuk hátba a szövetségeseinket, hogy nem építünk politikát a kollektív rettegésre és mások démonizálására, hogy nem állítjuk be magunkat elnyomott áldozatoknak, miután tizennégy éve minden hatalom a kezünkben van, és nem mutogatunk másokra, amikor megkérdezik tőlünk, hogy ebből a totális hatalomból hogy lett szegényház, leszakadás, reménytelenség, versenyképtelenség. Holnaputánig sorolhatnám, a lényeg, hogy ameddig ebben az országban nem lehet együtt örülni még egy tetves sportsikernek se, ameddig a kormányzás fűtőanyaga a gyűlöletkeltés és a kormányzás egyetlen célja egy önző, küldetéstudatos alak hatalmon maradásának biztosítása, ameddig nem az országnak van kormánya, hanem a kormánynak van egy országa, amelynek következmények nélkül szívhatja a vérét, addig semmi nem lesz itt. Semmi.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább