NEHAZUGGY

Beleragadtunk a múlt mocsarába

Lázár Gergő | 2023. November 26, Vasárnap | 19:24

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,575,270 forint, még hiányzik 1,424,730 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Megváltozott sok minden az elmúlt években. Orbán Viktor nagyon sok ember radarképernyőjén feltűnt külföldön. A múltkor defektem volt Olaszországban, a papírok kitöltése alatt kiderült, hogy magyar vagyok. Egyből Orbán Viktor került szóba: az egyik melós szerette, a másik utálta, attól függően, hogyan viszonyulnak a migrációhoz. Nem egységes a vélemény rólunk. De ez korábban is így volt. Az viszont talán új jelenség, hogy Orbán Viktort nagyon sokan ma már teljes egészében Magyarországgal azonosítják. Megnyert négy választást, így most már azt gondolják, hogy ez az ország ilyen és az értékrendje olyan, mint Orbáné. Aki nem szereti Orbán Viktort, az nem szereti a magyarokat és fordítva. Pár éve még másképp volt, akkor még azt mondták, hogy van a magyar nép és van Orbán Viktor. Mára megváltozott az egész. Egybe lettünk mosva. De mondok egy másik példát: Oroszországot ugyanígy azonosítják Putyinnal.

Ezek az gondolatok egy Frei Tamással készült Blikk-interjúból származnak, amely egy kissé szíven ütött, engem legalábbis. Mert az igaz, hogy évekkel ezelőtt – bár én a mai napig mondom ezt – sokan azzal védekeztek, hogy ők nem értenek egyet Orbán politikájával és nem rasszisták, nem homofóbok, de ma már nehéz ezt elmondani magyarként, mivel Orbán Viktort negyedszerre is, ráadásul minden korábbinál nagyobb fölénnyel választották meg a magyarok arra, hogy tovább irányítsa az országot. Nehéz ma már azt mondani, hogy Orbán véleménye külföldről és a magyar ember véleménye olyan nagyon eltérő lenne. Van 3 millió magyar, aki nem ért egyet Orbánnal és ennek a választásokon is hangot adott, de további 5 millió ember igenis egyetért azzal, amit a felcsúti képvisel. Persze lehet azt mondani, hogy ennek magyarázata a propaganda, az agymosás és számtalan más egyéb döntés is, amelyet Orbán azért hozott meg, hogy bebetonozza hatalmát, de az igazság az, hogy a propaganda csupán azt hozta elő, ami már egyébként is megvolt a legtöbb emberben. A zsigeri gyűlöletre, a xenofóbiára építettek és jól láthatóan sajnos be is vált.

Orbán egyfajta Putyinná vált, amire nem tudom, hogy mennyire büszke, de hogy ezt elérte, az jól látható. Én is sokat beszélgettem itt külföldiekkel, de elsősorban értelmiségiekkel, hiszen egy-egy kocsmázás közben nem az átlagpolgárral találkozom, hanem fiatalabb, egyetemre járó, vagy azt végzett emberekkel, akikkel gond nélkül tudunk a politikáról beszélni. Viszont én magam azt soha nem kaptam meg, hogy magyar vagyok, tehát rasszista, idegengyűlölő lennék, mint ahogy én sem mondanám azt soha orosz vagy fehérorosz ismerőseimre, hogy tömeggyilkosok. Én ugyan nem vagyok politikai menekült – mint ahogy például két ismerősöm is az, akik haza sem térhetnek egy ideig -, de soha, egyetlen pillanatig sem értettem egyet Orbán politikájával és soha nem is szavaztam a pártjára. Közel 5 millió ember – 2 millió a szavazástól távolmaradó emberrel – viszont egyetért az ő politikájával, ezért sajnálatos módon elmondható, hogy a többség igenis hasonló „értékeket” tart fontosnak, mint amelyeket a kormánypárt közvetít.

Borzalmas és szomorú ez az általánosítás, de valahol megértem, hogy honnan ered. Nem fair és nem lenne szabad ennek elterjednie, de akinek esze van az egyébként sem fog senkit megítélni csupán az alapján, hogy honnan érkezett. Mindenhol élnek jó és rossz emberek, országtól, vallástól, kultúrától teljesen függetlenül. A gond viszont az Orbánnal, hogy trendet teremtett Európában és külföldön sokaknak fogalmuk sincs arról, hogy a külföld számára gyártott hazugságaival szemben mégis mit művel Magyarországon. Azt hiszik sokan, hogy megvédi Európát a migránsoktól, hogy keresztény, családbarát politikát folytat, de ezek távolabb nem is állhatnának a valóságtól. Az viszont elnézhető egy külföldinek, hogy ezeket fel nem fogva úgy véli, hogy Orbán akár egy jó vezető is lehet, de ha egy Magyarországon élő magyar gondolja ugyanezt, akkor sajnos gondok vannak. Gondok vannak, mert ezek az emberek adnak hatalmat Orbán kezébe és támogatást ahhoz, hogy a véres nacionalizmust újraélessze Európa-szerte. Pedig ha valamire, hát erre egészen biztosan nincs szükségünk, hiszen elég háború dúl már a világban ahhoz, hogy észrevegyük: a háborúskodás csak és kizárólag szenvedéshez vezet. Egy háborúnak nincsenek győztesei – az azon nyerészkedő cégeket leszámítva persze –, mégis úgy tűnik, hogy egyre inkább ebbe az irányba haladunk. Ha Orbán terve beválik, akkor az Európai Unió meggyengül, és akár az országok közötti ellenségeskedések is a felszínre kerülhetnek, kiváltképpen a Balkánon.

Azt csak óvatosan merem remélni, hogy nem fogunk újra azon táborához tartozni a világnak, amely ismételten a rossz oldalra áll visszafordíthatatlanul. Annyiszor megtapasztaltuk már, hogy mennyit veszíthetünk, ha egy pusztító kormányfőnek adunk lehetőséget, de valamiért nem tanultunk belőle. Orbán négyszeri megválasztásával is csak azt bizonyítottuk, hogy a mai napig közelebb állunk az oroszokhoz, mint a Nyugathoz. Az uniós csatlakozás és a nyugati nyitás sem volt elég ahhoz, hogy fejben előbbre tudjunk lépni. Sajnos a magyar társadalom leragadt oda, ahol több évtizeddel ezelőtt is volt, és mintha mocsárba lépett volna, nem képes előre haladni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!