Május 14,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


A kormányzat, a mögöttük álló milliók és a színművészek érzékeny lelkének kifakadása

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 692,930 forint, még hiányzik 2,307,070 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Akkor hát nincs megállás. A szakadékba zuhanás közben nehéz is lenne megtorpanni, ezt én nem vitatom. Ezentúl majd a háromnevű tartalékos milliárdos az ő végtelen bölcsességében és szakértelmével azt csinál a hadsereggel, amit úri kedve, személyes érdeke és a gazdája diktál. A maffiavédelmi törvénycsomag lelkes és bátor megszavazása után még több lehetőség lesz felszámolni az ellenzéket, a sajtószabadságot, a szólásszabadságot és általában bármit, ami akár csak nyomokban is emlékeztet egy döglődő demokráciára. Gondolom, a hadkötelezettséget is hamarosan bevezetik, az árulókat, árdrágítókat, idegen ügynököket börtönbe zárják, lesz majd felségárulás is a bűnlajstromban, amiért halállal lakol az elkövető. Ha kifogy a kassza – és ez hamarosan várható – a közjó érdekében nem kizárt a kötelező beszolgáltatás sem. Hogy ez hülyeség, beteg az én agyam? Lehet. Egy diliházba zárva nehéz megőrizni az embernek a józan eszét, ezt én nem tagadom.

Ahogy azt sem kétlem, hogy ez már az összeomlás a maga ocsmány valójában. Már nem is próbálnak úgy tenni, mintha bármi a világon számítana még. Már a nyíltszíni rablás is természetes, a diktatúra elfogadott, ha a főgecin múlna, valószínűleg bezáratná – és akkor nagyon, de nagyon optimista és jószándékú voltam, hogy nem más végső megoldást emlegettem – az országlakók felét. Azokat legalábbis, akik mernek ellenzékiek lenni. Akik Svájcot játszanak, azok még talán valameddig békében lehetnek, de a többinek vesznie kellene ahhoz, hogy megnyugodjon a beteg. Pedig ez csak illúzió, már nem fog, nem is tud megnyugodni. Túl van ő is, az általa felépített rendszer is azon, hogy ez opció lehessen. Ez már a végéig romlani és romlani fog, ameddig szét nem esik, bele nem áll a földbe. Velünk együtt. A józan ész itt már nem segít, reménytelen vállalkozás a párbeszédre törekvés. Teljes az őrület. Íme egy kis részlet Semjén Zsolt egyik szolgájának, Panyi Miklósnak a hivatalos válaszából, melyet arra az ellenzéki kérdésre adott, hogy mi a bánatos franc értelme van a Hazaváró Irodáknak:

Az idézett részletet természetesen megelőzte egy hosszas gyurcsányozás, államcsődözés, duplájára emelés, nyugdíjelvétel, ahogy az kivétel nélkül mindig, minden nyomorult válaszban benne van, teljesen függetlenül a kérdéstől. Aki akár csak egyszer is járt más országban – nem is kell Nyugaton, bármely másik uniós tagállam megfelel -, és nyitott szívvel- és elmével szemlélte az országot, az egészen tisztán láthatta, láthatja, micsoda őrület van Magyarországon. Sehol, de tényleg sehol nem találkozhat azzal a háborús pszichózissal, gyanakvással, rettegéssel, gyűlölettel, ami mostanra ezt az országot kerítéstől kerítésig megmérgezte. Aki most azért jön haza, mert itt jobb lesz neki (aki komoly okkal jön, az más), holott maradhatna ott, ahol eddig volt, az az ország összesített IQ-ját egészen biztosan nem emeli, hanem csökkenti. Holott pedig nem állunk túl fényesen amúgy sem.

Erre, és minden egyébre, amivel nekem bajom volt, van és lesz, tökéletes példa egy Bognár Zsolt nevű színész nyílt levele Alföldi Róbertnek. Még tegnap délelőtt futottam bele, úgy feltoszta az agyamat, ahogy mostanában elég ritkán tudta megtenni bárki és bármi. Sőt, első körben nem is hittem el maradéktalanul, mert ahol megjelent (Minden szó blog, Ripost, majd Mandiner és Magyar Nemzet) az nem feltétlenül hivatkozási alap semmire. Úgyhogy ma megpróbáltam meggyőződni arról, hogy van-e ilyen nevű színész, és valóban megírta-e azt a levélkét, továbbá az van-e benne, amit én olvastam. Sajnos nem hírlapi szárnyasról van szó, valóban ez és így. Ezen a ponton – mindjárt a nyílt levél kezdő sorainál – kellett volna hagynom a francba az egészet, több okból is. Először is azért, mert ha van valamiféle kapcsolat a két művész között, akkor feltételezhetném, hogy Bognár Zsolt, aki sértve érezte magát Alföldi Róbert interjúban kifejtett véleménye, érzései miatt, nem nyílt levelet irkál, hanem felhívja a kollégáját és reája önti a sértett kis lelkét. Miután nem így tett, én ennek két okát vélem látni. Vagy nincsenek semmiféle kapcsolatban, vagy pedig a levélke célja éppen az volt, hogy Bognár felhívja magára a figyelmet. Hogy kinek a figyelmére áhítozott ennyire, azt én nem tudom, őszintén szólva a mű olvasása után semennyire nem is érdekel. Konkrétan ez szántotta fel Bognár úr lelkét:

Ez egy olyan ország, ahol a melegeket befóliázzák, betiltják, a nácikat meg nem. Ezen el kell gondolkozni. Bár a magyar történelmet ismerve olyan sokat nem kell rajta gondolkodni. (Alföldi Róbert az RTL-nek adott interjúban)

És nézzük, milyen intelligens módon reagált erre a bizonyára érzékeny művész (ezt nem gúnynak szántam, mélységesen hiszek abban, hogy a valódi művészek antennája sokkal fogékonyabb mindenre, mint a mi átlagos antennánk):

Végtelenül ízléstelen tahóságnak tartom, hogy a Nemzeti Színház volt igazgatója az RTL-nek adott nyilatkozatában – mit is nem adna azért, hogyha ez a ,,volt” szócska hiányozhatna a nyitó mondatomból – egy sajnálatos és elfogadhatatlan történelmi gyalázat esetleges visszatérésének rémével taknyolja össze a kormányzatot és a mögötte álló milliókat, így személyesen engem is. (Bognár Zsolt)

Itt kellett volna lapoznom, mert aki ilyen sunyi mocskolódással indít bármit, azzal nem érdemes tovább foglalkozni. De mégsem lapoztam, hanem eltöprengtem azon, hogy amennyiben ennyire felkarcolta a művész úr önérzetét a dolog – bár szerintem Alföldi inkább az őhazájukra gondolt, de ez ebben az esetben nem fontos, bár semmi más esetben sem az -, akkor nem kellett volna neki felhorgadni, amikor az ő kormányzata, a mögötte álló milliók és személyesen ő is konzekvensen, tudatosan és aljas módon összemosták a melegeket és a pedofil bűnözőket? Mert mostanra a kormányzat mögött álló milliók úgy tudják, a két dolog ugyanaz. Aztán akkor is felháborodhatott volna, amikor a kormányzat, a mögöttük álló milliók és személyesen ő elkezdték a magukat liberálisnak érző és valló embereket kommunistázni. Ezt mi, akik liberálisnak valljuk magunkat, legalább tíz éve nyeljük folyamatosan. Ha máskor nem, legalább 2020-ban feltűnhetett volna, amikor minden kormányzat mögött álló milliók és nyilván Bognár Zsolt is figyelmesen hallgatták Orbán Viktor évértékelőjét, és boldogan kacarásztak, amikor azt mondta ez a konzervatív, keresztény hazafi, hogy a liberális nem más, mint diplomás kommunista. Az most mindegy – és akkor is mindegy volt -, hogy még ez a humorosnak vélt mondat is lopott, mert általában sem jellemző a kormányra, hogy bármi eredeti gondolat képes lenne megfoganni a fejükben, ellenben szerencsére nincsenek erkölcsi gátlásaik, úgyhogy viszik, amit látnak.

Szóval hogy nem láttam, nem hallottam, nem olvastam senki részéről még visszafogott tiltakozást sem, amikor az országban élő, dolgozó, gyereket nevelő, adót fizető és például színházjegyet vásárló embereket – és alighanem itt is milliós nagyságrendről beszélhetünk – elkezdte a kormány kommunistának titulálni, és teszik ezt töretlenül a mai napig. Én nem vagyok művész, így aztán kérgesebb a lelkem, de azért el tudom képzelni, mennyire lehet remek érzés liberálisnak és melegnek lenni egyszerre. Mégpedig úgy, hogy kormányzati szervezésben és vezetéssel egy fél ország köpködi őket, mert úgy tudják – például Orbán Viktortól és társaitól -, hogy gyerekmegrontó pedofil kommunisták, lényegében a legaljasabb bűnözők, akik csak élnek ezen a földön. Ha én művész lennék, aki ugye fogékony az ilyen mélységesen aljas szemétségekre, először is elgondolkodnék rajta, vajon Alföldi Róbertnek (mert most róla van szó, de persze nem csak róla, mert mindannyiunkról) milyen lehet úgy élni ebben az országban tizensok éve, hogy ezzel kell szembesülnie napról napra. Ha én művész lennék, nagyon, de nagyon mélyen elszégyellném magam és a kormány, a mögötte álló milliók és a magam nevében is bocsánatot kérnék mindazoktól a honfitársaimtól, akiknek ilyen méltatlan helyzettel kell szembesülniük a saját hazájukban.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.