Július 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Aztán már csak azon kell elgondolkodnunk, hogy meddig lehet még hülyének nézni egy egész országot

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,622,220 forint, még hiányzik 1,377,780 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Máris jól indul a hét, merthogy mindannyian félreértettük Marco Rossi szövetségi kapitányt. Azt mondta, nem volt neki tolmácsa és ezért rossz lett a fordítás, esetleg ő fogalmazott rosszul, mert nem az anyanyelvén beszélt. Nem arra gondolt, hogy mindenkinek szeretnie kell a magyar válogatottat. Aki nem szurkol nekik, az felmentést kapott, lehet nem szurkolni, de ellene szurkolni nem szabad, mert az nem hazafias. Máris jobban érzem magam. Elvégre fontos nekem, hogy magukat lónak képzelő nindzsák (vagy nindzsának képzelő lovak, ez nem teljesen világos) és sportvezetők mondják meg, hogyan lehetek magyar és mitől vagyok jó ember. Ehhez mindössze jobboldalinak – mármint ami Magyarországon annak minősül, mert ebben az országban a szavak nem azt jelentik, amit bármelyik más országban jelentenek -, kereszténynek, konzervatívnak, heteroszexuálisnak és fociszurkolónak, de elsősorban persze fideszesnek kell lenni, és máris elnyertem a magyarsághoz és az emberi fajhoz tartozás jogát.

Sajnálatos módon egyik sem vagyok, így nem tartozhatom a Fiatal Demokraták Szövetségéhez sem, pedig az már egy rendes nyugdíjasklub. Talán mindenki jobban járna, ha kertészkedéssel, hímzéssel és remek sütireceptek csereberéjével foglalkoznának, és nem a jövőt akarnák megszabni azok számára, akik még évtizedekig fognak élni ebben az országban. Már persze csak azok, akik nem adják fel, vagy nem tehetik meg valami okból, hogy másik országban keressenek maguknak hazát. Jó lenne, ha a fiatalok elgondolkodnának azon, hogy valóban akarják-e azt a jövőt, amit ezek az emberek kényszerítenek rájuk:

Nincsen ezzel alapvetően baj. Bátran lehet rajongani egy sztárért, ezt mindenki átéli olyan 12-16 éves kora körül. Igaz, hogy általában nem egy vénülő pasas az imádat tárgya, hanem énekesek, zenészek, színészek, és valahol a felnőttkor küszöbén el is szokott múlni a dolog. Kevesen maradnak úgy örök időkre, de akik úgy maradnak, azok sem egy ország jövőjét döntik el, legfeljebb azt, hogy a család kötelezően Zámbó Jimmyt hallgat takarítás közben. Mármint jobb esetben, mert rosszabb esetben mindenki szívni fog.

Amúgy is, mert azt állítja Hollik István, hogy Gyurcsány megtámadta a nemzeti konzultációt, ezért ők hétfőtől – tehát mától, drága honfitársaim – elkezdik járni az országot, és mindenkinek személyesen fogják elmagyarázni, hogy merre hány méter. Talán nem vagyok egyedül az izgatott várakozással. Neki is látok, csinálok hókiflit, mákos buktát – ha nincs ilyen, majd most lesz -, valami kis sósat, hogy meg tudjam vendégelni a fiúkat, amikor eljutnak hozzám. A frissítővel még bizonytalan vagyok. Talán frissen facsart narancslét illene kínálni? Rámegy ugyan a havi kosztpénz a vendéglátásra, de mindenképpen megéri. Hátha én is kapok egy kiló krumplit választás előtt. Nem vagyok ugyan nyugdíjas, de attól még reménykedni lehet. Már csak azért is fontos ez a látogatás, mert képbe szeretnék kerülni, kinek a füttyszavára táncolhatok. Természetesen szigorúan nemzetileg.

Érdekes cikket találtam a Magyar Nemzetben. A címe: Lesújtó adatok a szegénységről a nyugat-európai országbanArról szól, hogy például Franciaországban milyen nehéz az élet, ezen belül a nők élete még az átlagnál is nehezebb, akik pedig egyedülálló nőként gyereket nevelnek, lényegében reménytelen helyzetben vannak. Nem óhajtok vitába szállni a leírtakkal, azonban egy mondat megragadta a figyelmemet. Mégpedig ez: „Másfelől ez az összeg az 1211 eurós szegénységi küszöb kevesebb mint felét teszi ki.„ A szokásokkal ellentétben link is van, az igazi meglepetés akkor következik, amikor erre rákattint az olvasó. Ugyanis mindjárt így kezdődik a hivatkozott cikk:

A szegénységi küszöb havi összege az egyszemélyes háztartásokra vonatkozóan 145 ezer forint, a két felnőtt és két gyermek alkotta háztartások esetében pedig 305 ezer forint volt a Központi Statisztikai Hivatal szerint. Minden tizedik magyar esett ezekbe a kategóriákba 2022-ben. (vg.hu)

Akkor számolgassunk kicsit! A francia szegénységi küszöb ezek szerint 1211 euró, ami 459 ezer forint fölött van egy kevéssel. Ennek az összegnek még a fele is közel 230 ezer forint. A magyar szegénységi küszöböt valamiért 145 ezer forintban sikerült megállapítani. Értem én, hogy szokás arra hivatkozni, hogy nálunk minden olcsóbb, mint nyugaton, de ez egyrészt ez nem feltétlenül igaz. Legalábbis úgy nem igaz, hogy egy párizsi lakbért hasonlítunk össze egy nyíregyházival. Az élelmiszerek a legtöbb országban vagy azonos szinten vannak árban az itthoniakkal, vagy akár még olcsóbbak is. A magyar szegénységi küszöb átszámítva 382 euróra jön ki, azt pedig kevéssé hiszem, hogy Franciaországban háromszor annyiba kerül az élet, mint Magyarországon. Nem ártana valami egységes rendszert kitalálni a szegénységi küszöb megállapításánál. Egyrészt. Másrészt a hivatkozott cikkből az is kiderül, hogy a magyarok – mármint nem a nők, és nem a gyereket egyedül nevelő nők, hanem a teljes lakosságra vetítve – közül minden tizedik él a magyar létminimum alatt. Tehát kevesebb mint 382 euróból minden tizedik ember próbál nálunk életben maradni. Pontos szám is van, a KSH szerint 1 millió 232 ezer magyar él 382 euróból (én nem tudom, ez a szám hogyan jött ki, ha minden tizedik magyar esik bele), vagy annál kevesebből. Azt is megtudtam, hogy Magyarország nem is áll rosszul az uniós országok rangsorában, ami a szegénység kockázatának kitett lakosság arányát illeti. Értem én, csak azt nem értem, hogy akkor most mit hasonlítunk össze mivel? A magyar 382 eurót a francia 1211 euróval? Mert akkor én nem nagyon látok okot az ünneplésre. Még akkor is, ha a KSH szerint Németországban is többen vannak kitéve a szegénység kockázatának, mint kies hazánkban. Jó lenne tudni, ott például hány euró a szegénységi küszöb. Mert hogy nem 382, az igen erősen valószínűsíthető. Azon vigyorgok itt csöndesen – na, nem jókedvemben, sokkal inkább kínomban -, hogy ha nálunk annyi lenne a szegénységi küszöb, mint Franciaországban, vajon a lakosság hány százaléka számítana szegénynek? Az a gyanúm, simán meglenne a kétharmad. Kompenzációs lista és választási határok átrajzolása, valamint levélszavazatok nélkül is.

Kíváncsiságból meg is néztem a francia Auchan árait. Néhányat érdekességként ide írok. A sajátmárkás félzsíros tej literje 0,99 euró, nálunk kicsit 0,68 euró fölött van. 250 gr. sótlan vaj 1,91 euró ott, nálunk a legolcsóbb 250 gr. vaj 1349 forint (3,55 euró). Ott a legolcsóbb tojás darabja 0,17 euró (64,5 forint), nálunk 62 forintért találtam legolcsóbban. Ott a legolcsóbb krumpli 0,9 euró (341 forint), nálunk 322 forint (0,85 euró). Ott a csirkecomb kilója 3 euró (1138 forint), nálunk 1399 forint (3,7 euró). Ott egy 550 grammos, teljes kiőrlésű szeletelt kenyér 1,4 euró (531 forint) nálunk 549 forint a legolcsóbb 500 grammos ilyen kenyér. Étolajat nem leltem, de ennyiből is össze lehet hasonlítani az árakat. Aztán tegyük mellé a szegénységi küszöb háromszoros szorzóját, valamint az, hogy ott jár és jut is segítség azoknak, akik a magyarhoz képest háromszoros szegénységi küszöb alatt élnek. Aztán már csak azon kell elgondolkodnunk, hogy meddig lehet még hülyének nézni egy egész országot.

Jó ébredezést, jó gondolkodást, szép napot kívánok mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.