Július 21,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Marad és rombolhat kedvére tovább

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,728,616 forint, még hiányzik 1,271,384 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„büdös vagyok meg kell fürdenem kimosnom a seggemből az elmúlt három nap papírdarabjait”

fejem rothadó bőrdarabra hasonlít
hamarosan elpusztulok
bűzlök
akár egy csillag alakú dögvirág”

„vértócsában fekve találtak meg
akik nem tudtak táncolni
és büdösek voltak
még nálam is büdösebbek”

Nini mit találtam. Bálint kolléga már évekkel ezelőtt megénekelte a NER egyik költőóriásának, a fenti sorok szerzőjének soros ámokfutását. És tényleg. Akkor éppen a műemlékvédelemtől rúgta ki Orbán, pár napja meg a Nemzeti Múzeumból. Bár a mostani esetben még csak azt sem lehet mondani, hogy hibázott volna, törvényt szegett volna (ellenkezőleg, az szegett törvényt, aki kirúgta), mindenesetre képtelen vagyok megérteni, hogy miért kell egy ilyen feketeöves NER-szolgát állva tapsolni. Ez van, amikor az idő mindent feledtet, és senki nem emlékszik arra, hogy milyen pusztítást végzett L. Simon László korábban. Idéznék a kolléga írásából, mert benne van minden, ami ma is ugyanolyan aktuális, mint időszámításunk előtt volt. Nagyjából semmi nem változott, ami igen, az még durvább lett, csak már nem tűnik fel senkinek. 

„Ennyi disznóság után most hirtelen felismerni, hogy semmire nem jó ez az ember, ellenben ott pusztít, ahol tud, nem menti fel semmi alól sem őt, sem a feletteseit. Az, hogy Lázár – saját bevallása szerint – még nem tudja, hogy milyen új területen számítanak a jövőben L. Simon szolgálataira, azt jelzi, hogy szó nincs itt semmiféle komolyan vehető menesztésről. Az, hogy Lázár János mélyen kussolt L. Simon korrupciógyanús ügyleteiről (és akkor még egy szót sem szóltunk a lovasberényi kormányüdülő megvásárlásáról szóló értesülésekről), nem azt mondta, hogy ez már nem fér bele (dehogynem!) egyértelműen jelzi: azért, mert valaki korrupt, nem engedik el a kezét, ha kellően megbízható. Ha kicsit túltolja a mocskot, legfeljebb elteszik szem elől és valahol máshol folytatja büdös játékait.”

Eltelt vagy nyolc év azóta, gyanítom, hogy Elsimon most sem fog eltűnni, mint az a bizonyos szürke szamár a ködben, de ne feledkezzünk meg ezekről a sorokról, ha visszaolvassuk pár év múlva. Ha Júdás Viktor látnoknak képzeli magát, akkor szerintem szerény szerkesztőségünk valamennyi tagja orákulum, bár nem erről akartam értekezni, hanem L. Simontól akartam eljutni a Vidnyánszky nevűig, aki szintén az orbáni kultúra számos bástyájának ura, mióta otthonra lelt kicsiny hazánkban. L. Simon után szabadon akkor következzék a talán nála is jóval büdösebbek körébe tartozó Vidnyánszky Attila, akiből éppen most igyekeznek lángoló turulmadárként a fejünk felett lebegő hős fabrikálni a megbízói.

Mint ismert, most éppen az történt, ami a NER-ben is elő szokott fordulni: baleset. Nem szándékosan, nyilván, bár elég viszonylagossá és különösen büdössé teszi a dolgot, hogy sajtóhírek szerint azt a bizonyos díszletet, ami a Nemzet Színházban összedőlt a Rómeó és Júlia című darab múlt pénteki előadása során, több szakmabeli figyelmeztetése ellenére használták, és komoly sérülésekkel járó balesetet okozott két színésznek, akik jelenleg is kórházban lábadoznak. Szóval bebaszott a mennykő, és mint ilyenkor illene, valakinek felelőséget kellene vállalni a következményekért. Na jó, nem ebben a birodalmi állampárt által nyomorgatott országban, hanem jobb helyeken. Bár kivételesen az érintett tényleg bejelentette, hogy lemond, de nem úgy van az: Csák János harcsabajszú pártkatona és kultúráért felelős miniszter azt nem fogadta el. Mi több, az összes kultúrharcos Ókovácstól Demeteren át Kálomista Gáborig, a magyar Trónók Harca rendezőjéig mindenki maradásra akarja bírni szerencsétlen Attilát. Aki ott sem volt, azt sem tudta, milyen darabot játszik az általa vezetett színház és különben is, bocsánat természetesen megint bántsák a konzervatív rendezőt. Ő az áldozat. Na ja.

Ebben a morálisan szarszagú orbáni világban ilyen apróságok miatt csak nem fogják elengedni egy ekkora nemzeti hős kezét. Ha már L. Simonét oly sokáig szorongatták, akkor ez a minimum, hogy kiállnak Vidnyánszky mellett, mert Attila azért rendesen odatette magát, amikor kellett. Mert volt, hogy kellett. Főleg amikor meg kellett tisztítani az SZFE-t a liberális, romlott, hazafiatlan tanároktól és rendszerkritikus elemektől. A diákoktól is lehetőleg, akik a végsőkig tiltakoztak az egyetem fideszes pártalapítványba való kiszervezése ellen. Nem az ő bűnük, hogy nem jártak sikerrel, azóta bedarálták az intézményt a NER, azaz Vidnyánszky alá, és nem kell már attól tartani, hogy valaki olyan darabot rendez vagy olyan kritikát fogalmaz meg, ami sérti a mindenható elvtársakat.

Ez a kiváló tehetség egyébként nem nagyon tudja megtöltetni a Nemzeti Színház nézőterét, ami akkor igazán szembetűnő, ha az Alföldi-korszakhoz hasonlítjuk, amikor jellemzően kihívás volt jegyet venni az előadásokra. Ellenben megtörtént az a csoda – idézzük fel, mert már azóta is annyi minden történt – , hogy az SZFE élére Szarka Gábort, egy gépesített lövésztisztként végzett alászolgát neveztek ki kancellárnak, aki biztonságpolitikai és jogi diplomát szerzett. Bár időközben távozott a helyéről, de ma is szürreálisnak hat a sztorija. 2010-ben léptették elő ezredessé, akkor lett Hende Csaba akkori honvédelmi miniszter kabinetfőnöke, majd miniszteri biztosa. 2013-tól katonai attaséként képviselte a kormányt Párizsban, majd egy nagy állami cég, a NIPÜF stratégiai igazgatója lett. A kancellári székbe a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről katapultálták, ahol az egyetemi campusért felelős főigazgató volt 2019 óta. Emlékszünk még, amikor 2020-ban ez ellen az alak ellen tiltakozott a színházi élet színe-virága, tanárok, diákok együtt? Napokig sztrájkoltak, elbarikádozták az iskolát, megalapították a free SZFE-t, és sajnos többen el is hagyták a pályát. Nem sokkal később az E:UTSA (Európa: Színművészeti Iskolák és Akadémiák Uniója) közölte, hogy nem szeretné a továbbiakban tagjai között tudni a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. Mint írták, az alapítványi kezelésbe adott SZFE tagságát azért szüntetik meg, mert jelentős változások álltak be annak vezetésében. Szerintük az, amit most SZFE-nek hívnak, nem tekinthető ugyanannak az intézménynek, mint amelyiknek a tagsági kérelmét annak idején elfogadták. Szarka lövészkancellár közben munkába lendült, levelet írt azon öt külföldi egyetem rektorának, akik jelezték, hogy befogadnák Vidnyánszky hatalmi arroganciájának áldozatul esett hallgatókat, hogy figyelmeztesse őket, a magyar jogszabályokat mindenkinek be kell tartania.

Szóval keveredett a szar és fröcsögött mindenhova, ahova kellett, nagy rendező pedig a Belvárosi Polgári Szalon vendégeként ilyeneket delirált:

Egy ideje pontosan láttam, hogy az SZFE átgondoltan központi bázisa annak a rendszernek, amit a liberálisok kiépítettek maguknak. Utánpótlást képeznek, elég megnézni a tüntetések résztvevőit, ahol a színházi és a filmes szakma ott van az élvonalban. A hisztéria amiatt volt, mert az egyik utolsó bázisukat foglaltuk el. (…) Akik innen kikerülnek, másik hangnemet és másik gerincet fognak képviselni. (…) A diákok áthangolása nem egyszerű dolog.

Pedig ilyen egyszerű ez, kérem tisztelettel. Ahol nemcsak a médiát uralják, hanem az úgynevezett kultúrát is, ott nagy baj nem lehet.  Menni fog, az az átkalibrálás az agymosó propaganda andalító dallamára. Olyan ez az egész rezsim, mint a rák, azon belül is a legagresszívabb típus. Áttétet képez az ország minden fontos szervében és pusztít. Tudatosan, a hatalmi fölényével visszaélve. Ennek a pusztításnak az egyik fontos szereplője Vidnyánszky Attila, aki lassan glóriát kap majd a feje fölé, és ha így megy tovább, majd megint valami állami kitüntetés üti a mellkasát. Egy ilyen gátlástalan NER-káder nem végezheti a lefolyóban, és nem is fogja. Mondjátok, hogy én mondtam. Majd valami munkásember elviszi a balhét, és kész. Ennél nagyobb disznóságokat is kidumáltak már, Attilánál jobb kádert pedig keresve se lehetne találni a színházi szféra harcaihoz, az kurvaélet. Nyugi, Attila, maradni fogsz, és rombolhatsz tovább. Nem csak a materiális világot kell elpusztítani, hanem a szellemit is, és erre jelenleg tényleg kevesen alkalmasabbak, mint te vagy. A színészek meg majd felépülnek, ebcsont beforr, és pár hónap múlva erre se fog már emlékezni senki.

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

A címlapkép abból a videóból származik, amely a 22. Kereszténydemokrata Est nevű közéleti rendezvényen készült tavaly decemberben, ahol M. Dobos Marianne propagandista-moderátor a „kultúrharc” mibenlétéről kérdezte L. Simont, aki akkor még a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója volt és Vidnyánszky Attilát, aki hétfőn lemondott ugyan Nemzeti Színház éléről, de nagy valószínűséggel marad. (Forrás: Youtube)

Szolgálati közlemény: Hálás vagyok mindenkinek, aki az Év Könyve szavazáson már támogatta a könyvemet. Ennek köszönhetően az első 30 közé jutott a Szenteltvíz vodkával és jéggel. Aki olvasta, szerette, vagy nincs ellenére, vagy még nem tette, kérem ERRE A LINKRE  kattintva támogasson az első tíz közé jutásban. Köszönöm!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.