NEHAZUGGY

És akkor meg is érkeznénk az ultrafundamentalista keresztény Magyarországhoz

Vogronics András | 2023. November 7, Kedd | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,623,150 forint, még hiányzik 1,376,850 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hát igen, folyamatosan zajlik az élet Nerniában, nemcsak a bulvár, de az ún. politikai bulvár frontján is. A nemzet arany(hangú)bullájának nemrég megjelent az új videóklipje az Átkozott nyár című dalához, amelyet Bruti művész úr kimerítően és nagy sikerrel elemzett. Kétségtelen, hogy mind a hangzást, mind a mondanivalót illetően gyönyörű lett a végeredmény. Nekem elsőre a Kicsiny falum ott születtem én kezdetű nóta jutott eszembe a dallamáról, de mint kiderült, tévedtem, valami orosz cigány zene motívumait használtak fel az új slágerhez, és tulajdonképpen ehhez írtak szöveget a szerzők. A Tóth meg a Szabó Zé nevű alkotta ennek a giccsnek a szövegét, amit közszemlére bocsátott a művésznő. Ami különösebben nem érdekelne, mert nem követem a nemzet vaginapiercingjének pályafutását, az viszont nem elhanyagolandó kvintesszenciája a sztorinak, hogy miután kiderült a plágium gyanúja, Gabriella nem tud leállni a hisztivel. Magyarázza a bizonyítványt és mindenkit vádol, hogy őt megint bántsák.

Kedves Gabriella! Az a szomorú helyzet, hogy aki célkeresztet hímez a kebelére, jelen esetben matyómintás célkeresztet, az ne csodálkozzon, ha sokan oda fognak lőni. Azt értem, hogy mindenféle tekintetében meg kell szolgálni azt a rengeteg támogatást, amit mi, adófizetők dobunk össze neked mindenféle kulturális hozzájárulás formájában, de akkor engedtessék már meg nekünk, hogy véleményezhessük, mi készül a pénzünkből. Hát ez készül: egy giccs, egy orosz-cigány népdalplágium. Eltekintve a repedt fazék hangtól, ami egyesek szerint fantasztikus, mások szerint kevésbé, ízlésvitákat pedig kinyitni sem érdemes, szembetűnő, hogy őkereszténysége valami olyan áldozati szerepben tetszeleg és öntötte azt dalba, ami meglehetősen ízléstelen azok után, amit magáról nagy hanggal állított éveken keresztül a családdal kapcsolatban. Egy egész ország álla esett le a porba, amikor kiderült, hogy a hűtlen Madonna felszarvazta a férjét és félrefricskázott a táncegyüttese egyik tagjával, majd mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, azaz mintha mi se történt volna, ország-világ előtt turbékol az új párjával. A tipikus álkeresztény, önsajnáltató, mártírkodó NER-tempó. Jelen esetben: védik a gyereket és családot mindentől és mindenkitől (a saját múzeumigazgatójukat is beleértve), de ők maguk még a látszat szintjén sem képesek úgy tenni, mintha bármit is komolyan gondolnának ebből az egészből.

És akkor ott van ennek a témának a másik feketeöves mestere és megafonja, a Dúró Dóra nevű szélsőség, aki a Mi Hazánk (lófaszt a tietek, ez mindenkié, aki itt él, dolgozik, adózik és szereti ezt az országot) nevű pártnak a parlamenti képviselője, aki egy egészen szürreális műsort rendezett a gyerekek védelmében. Amikor a World Press fotókiállításra nyitott tüzet, és addig nem bírt magával, ameddig bele nem rúgatott a Nemzeti Múzeum igazgatójának, L. Simon Lászlónak a seggébe. Nem mintha könnyeket morzsolnék a NER prominense miatt, de ez megint csak egy elképesztő eset a maga nemében. Csak röviden: Dúró ugye törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását kérte Csák minisztertől a Nemzeti Múzeumban megtekinthető Nemzetközi Sajtófotó Kiállítás tartalma miatt. Csák azon nyomban meg is állapította a törvénysértést (ugye Nerniában ez nem az igazságszolgáltatás hatásköre, hanem a politikai elité), és a családok védelméről szóló törvény értelmében arra kérte a Nemzeti Múzeumot, azaz L. Simon László igazgatót, hogy szigorítson a belépésen, és csak 18 éven felülieket engedjen be. Namármost a főigazgató erre azt reagálta, hogy „a Nemzeti Múzeum jogszerűen nem tudja végrehajtani Csák János felszólítását, ugyanis senki személyi igazolványát nem kérhetik el”, és – mint kiderült, ez egyáltalán nem volt jó ötlet – meg is köszönte Dúrónak a hírverést. Nem alaptalanul: a múzeum előtt napokig kígyóztak a sorok, annyian voltak kíváncsiak a 18-as karikássá taposott kiállításra. A szélsőséges, habzó szájú könyvdaráló ezután meg is vádolta az igazgatót azzal, hogy „a kormányon gúnyolódik”, a végeredmény pedig ismert: L. Simonból tegnap El Simon lett, így múlt el az ő dicsősége. A birodalmi állampárt nem engedhette meg magának, hogy ez a blama rájuk égjen, ezért gyorsan intézkedtek, megszabadultak a saját emberüktől. Mint említettem, szerintem László miatt nem kell aggódnia senkinek, biztosan találnak majd neki egy ugyanennyire jól fizető állást, senki ne úgy képzelje ezt el, mint amikor normális, piaci viszonyok között kirúgnak valakit, aki aztán otthon ül, állásajánlatokat tanulmányoz és azon sopánkodik, hogyan fog ezek után enni adni a családnak. Eleve az egész egy vicc, mármint az, amire Csák hivatkozik, mert L. Simon nem szegett sem törvényt, sem szabályt de ilyenkor a pártállami ideológia mindent felülír. Ez is egy ilyen szituáció, úgyhogy Lacinak repülnie kellett, mint a gerelynek.

Még jó, hogy nem Olaszországban vagyunk, ahol Dávid nemiszervét vagy a reneszánsz festők aktjait állítgatjuk ki a nagyérdeműnek, mert akkor több lenne a fekete csík és kitakarás egy-egy múzeumban, mint a 18 karikás filmek esetében. Nem is értem. Ezzel a lendülettel zárassák be a nudista strandokat. Vagy ne lehessen bikinit hordaniuk a nőknek. De mondok jobbat: tekerjék csadorba a hölgyeket, mint az iszlám világban és mindennemű testiséggel kapcsolatos vizuális hatást rejtsenek el. És akkor meg is érkeznénk az ultrafundamentalista keresztény Magyarországhoz. Komolyan mondom, az ember esze megáll, és csak kapkodja a levegőt, hogy mi a fészkes fene folyik itt. Mert hangsúlyozzuk, hogy miről van szó. Az 1955-ben Amszterdamban alapított World Press Photo nevű szervezet minden évben a világ legnagyobb és legelismertebb sajtófotó-pályázatát rendezi meg, amely a nemzetközi sajtó minden fotósa számára nyitott. A benyújtott fotókat minden év elején egy 19 tagból álló zsűri bírálja el, amelynek tagjai képszerkesztők, fotósok, sajtóügynökségek képviselői. A verseny után a nyertes képek egy világ körüli kiállításon vesznek részt, amely 40 országba jut el, emellett a képeket egy évkönyben is kiadják, amely hat nyelven érhető el.

Vagyis konkrétan bárki megvásárolhatja a könyvet és felteheti a polcra, ha csak Dúró Dóra el nem intézi, hogy ezt is ledarálják a picsába. Egészen siralmas, hogy ilyen beteglelkű, sztahanovista reflexekkel megvert házmesterek keltik a hangulatot. Nem baj, hogy egyébként az egész országban senkit nem zavart, mert nem is tudott arról, hogy mi van kiállítva a Nemzeti Múzeumban, néhány kép miatt szét kell verni egy komplett fotókiállítást. Úgy is, hogy teljesen világos még Dúró számára is, hogy nem LMBTQ-tartalmakról szól ez az egész, minden olyan témát feldolgoznak a fotósok, ami a világban történik, ami szerintük fontos. De ha már betiltás, eltiltás, megtiltás: ennyi erővel szerintem Júdás Viktor udvari fotósának képeit is be kellene tiltani, véleményem szerint ugyanis igen sok embert felháborítanak. Azok a képek vállalhatatlanabbak, mint bármelyik olyan, a Nemzeti Múzeumban kiállított fotó, amely valóban közérdekű jelenségeket örökít meg az utókor számára.

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!