NEHAZUGGY

Amikor a gerenda eltörik, akkor szokott leszakadni plafon

Vogronics András | 2023. November 6, Hétfő | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 734,189 forint, még hiányzik 2,265,811 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Alighogy hazareppent a türk maffiaállamok asztanai szeánszáról, Júdás Viktor egyből a Délvidék felé vette az irányt és a másik nacionalista, Moszkva-barát, korrupt haverjával, Aleksandar Vučić szerb államfővel kézen fogva eltemették Pásztor Istvánt. Isten bocsássa meg a bűnömet, de nem rendelkeztem elmélyült tudással arról, hogy ki is volt ez a nagy harcos, aki sajnálatos módon a narancssárga vadászmezőkre távozott. Mert állítólag az volt: harcos. És társ. Harcostárs.

Először tényleg azt hittem, valami katonaemberről van szó, de némi körültekintő nyomozás, keresgélés után kiderítettem, ki is volt a megboldogult Pásztor István, nyugodjék békében. Katona nagy valószínűséggel nem volt. Júdás így kezdte temetési beszédét, amely egészében véve simán felért egy kampányszózattal:

Nomen est omen, mint pásztorát vesztett nyáj, úgy állunk most itt. Lehajtott fejjel és nehéz szívvel.

Együtt veszünk búcsút barátunktól és harcostársunktól, aki bátor férfi, erős vezető, de mindenekelőtt kiváló katona volt: katonaként élt, katonaként harcolt, és katonaként is ment el.

A Wikipédia jött szembe először, ahol szó nincs arról, hogy valami fegyveres testület felkent tábornoka lett volna az illető, ezzel szemben egy jogász végzettségű szimpla vajdasági politikus volt. Nem is értem a békepárti állampárt miniszterelnökének háborús áthallásoktól hemzsegő, ilyen értelemben ízléstelen felvezetőjét, mert mondom: szó nincs harci és katonai múltról. Mindössze egy hithű fideszes pártkatonától való búcsúzás aktiválta a mi felkent személyi kultuszunk háborús szótárát. Aki így folytatta:

Pásztor István elnök úr nemcsak nagyszerű fegyvertárs volt, hanem igaz barát is. Időtlen idők óta ismertük egymást.

Nem mintha először hallanám, de soha nem értettem, különösen egy temetés apropóján ezeket a fegyverkezésre, katonaságra utaló párhuzamokat, dacára annak, hogy Orbán esetében bárkiből lehet valaki vagy senki is, ha ő úgy gondolja. Találtam viszont egy nagyon izgalmas 2018-as írást az Átlátszón, amelyben részletesen kifejti a szerző, milyen áldásos tevékenységet folytatott a délvidéki tábornoknak, már a címe is sokatmondó:

Miért árulás a Vajdaság Napja? A VMSZ megszavazta, hogy ünnepnap legyen a Délvidék 1918-as elcsatolásának évfordulója.

Idézek ebből a nagyon tanulságos cikkből, amelyet teljes mellbevágó egészében ajánlok elolvasásra:

A Fidesz szerbiai magyar szövetségese, a VMSZ, akárcsak a szintén Fidesz-szövetséges Szerb Haladó Párt megszavazta, hogy „tartományi jelentőségű ünnep” legyen november 25-e, a délvidéki régió 1918-as elcsatolásának napja.

Esküszegők – nem jut jobb elnevezés eszembe, amikor VMSZ és az Magyar Nemzeti Tanács honlapján böngészem az adott szervezetek választott tisztségviselőit, illetve tartományi, köztársasági, valamint EP képviselőit. Összesen tizenheten vannak. (…) Neveket akarattal nem írok, mert az elmúlt hetek tettei és döntései miatt nem érdemlik meg még azok említését sem.

Magyarul azt ünneplik vajdasági magyarként, hogy Szerbia elcsatolta a Vajdaságot. Bravó! Sok egyéb jótéteménye mellett ez a Pásztor István volt ennek a tömörülésnek az elnöke, egyben Orbán vajdasági oligarchája. Aki nem mellesleg 2015 novemberében 50 milliárd forint magyar állami támogatást kapott a választási kampányra (hivatalosan gazdaságfejlesztési program) a 2016-os év eleji tartományi választások előtt a VMSZ nem is álmodhatott volna nagyobb segítségről. Főleg úgy, hogy akkoriban Pásztornak sok baja volt a VMSZ egyben tartásával. 2015 december elején több tagot is kizártak a pártból, akik külön platformot alakítottak Pásztor vezetési stílusa miatt. A belső leszámolás miatt a párt frakciója a szabadkai önkormányzatban meg is feleződött, az elnök úr pedig – mint egy jól képzett fideszes propagandista – arra jutott, hogy a pártján belüli ellenzék megjelenése egyenesen a magyarországi balliberális módszerek exportjának bizonyítéka.

A lényeg az volt, hogy minél több kettős állampolgárságú magyar legyen a Vajdaságban, ezzel a Fidesz szekerét tolva a magyarországi választásokon a határon túlról, ahonnan Orbán pártja olyan 97%-os támogatottságot szokott kapni. Magyarul: Pásztor Istvánnak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy magyarországi adófizetői pénzből vajdasági Fidesz-fellegvár épült, vagyis mi pénzeltük azt, hogy a megboldogult harcos minél több szavazatot szállítson Orbánnak.

Nem mellesleg a Vučićcsal való kebelbarátság is kifizetődő volt, hiszen ez a párt meg őt támogatta a szerb választásokon. Erre mondják, hogy kéz kezet mos, és a hatalomért bármit hajlandó megtenni a mi zsebünkre a birodalmi állampárt. Nem véletlenül vannak megrökönyödve és tokától bokáig gyászba borulva az elvtársak, hiszen a kapocs elment. És nem biztos, hogy olyan könnyű lesz a posztjára egy ugyanennyire hűséges és alázatos szolgát találni, aki megbízhatóan és sikeresen viszi tovább a bizniszt. Orbán nagyon pontosan meg is fogalmazta ezt a temetési beszédben:

Bár már mindkettőnk mögött hosszabb idő volt, mint előttünk, azt gondoltam, hogy lesz még jó tíz-tizenkét harcos, közös munkával eltöltött évünk, és ha azon túljutunk, akkor már elmondhatjuk, hogy a munka dandárját elvégeztük, jöhetnek a fiatal farkasok. De az Úristen másképp döntött. És itt nincs se fellebbezés, se felmentés. Ha menni kell, hát menni kell. Mi még maradunk, és keressük a választ, hogy mi lesz most, hogy kihúzták a legerősebb tartógerendát a magyarok és szerbek együtt rakott épületéből. Mitévők legyünk most, amikor kidőlt a magyar nemzetpolitika vajdasági tartóoszlopa?

Most van baj a toronyban, szokták volt mondani. Amikor a gerenda eltörik, akkor szokott leszakadni plafon. Bár ahogy Orbánt ismerem, meg fogja találni a méltó utódot Pásztor helyére, és tovább tud majd működni az illiberális gépezet a Vajdaságban, ahol mindig is komoly támogatottsága volt Júdásnak. Összefoglalva: ez az ember is ugyanazt művelte Szerbiában, mint amit a haverja, harcostársa, azaz a főnöke itt az anyaországban, ez olyan nagyon nem szorul további bizonyításra. Pásztor a vajdasági magyarokat használta a saját hatalmi érdekei érvényesítésére, és nem kevés pénzért cserébe szolgálta hűségesen Orbán politikai érdekeit is. Nekem ez visszataszító. Már csak azért is, mert a sok hülye ezt nem érti, nem is akarja megérteni, de magyarkodni azt tudnak napestig. És még mielőtt valamelyik mélymagyar felháborodna, hogy kegyeletsértő vagyok, ajánlom figyelmébe: halottakról JÓL (csak az igazat), vagy semmit.

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!