Május 3,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Bár politikai hisztériakeltés lenne, de ez a valóság

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 112,229 forint, még hiányzik 2,887,771 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A kormánypárti képviselők javaslatára levették az Országgyűlés népjóléti bizottságának napirendjéről a Belügyminisztérium tervezett tájékoztatóját a „kórházak tisztaságáról és higiéniás állapotáról”. Ennek oka? Politikai hisztériakeltés folyik az ügyben.

Rendben, akkor lehetne az, hogy cáfolják meg a Direkt36 azon értesüléseit, miszerint évente akár 10 000 áldozata is lehet a nem megfelelő higiéniás környezetnek a kórházakban. Akik élhetnének, ha nem az lenne, ami van a kórházakban. Cáfolja meg a kormány számokkal azt, hogy ez a kimutatás kamu, álhír, hazugság. Megtehette volna mindezt a tanárhiány kapcsán is, de inkább eltüntették a kimutatásokat, hiszen amiről nincs statisztika, az nem is létezik. Vagy legalábbis ez a Fidesz álláspontja igen sok valódi problémával kapcsolatban, amelyeket eszük ágában sincs megoldani, hiszen az pénzt és időt venne igénybe, amit nem engedhetnek meg maguknak, hiszen a NER további kiépítése és a demokrácia megmaradt elemeinek lerombolása túl sok időt és energiát vesz el tőlük.

Nincs tehát most idejük arra, hogy holmi kórházi fertőzésekkel foglalkozzanak, hiszen mint azt mindannyian tudjuk, az egyetlen valódi probléma nem más, mint a migráció. Nem véletlen, hogy erről lesz ismételten nemzeti konzultáció és nem arról, hogy milyen helyzetben vannak a kórházak. Mert ha valaki a politikai hisztériakeltésről hírhedt és ebben érdekelt, az az állampárt. Ők gyurcsányoznak, brüsszeleznek és sorosoznak, ami tökéletesen megmutatja, hogy mi is a valódi politikai hisztériakeltés. Hadházy Ákos zoknijával foglalkoznak, Karácsony Gergely kerékpárjával, vagy épp Márki-Zay Péter kijelentéseivel. Valódi kérdésekről nem kommunikálnak, hiszen pontosan tudják, hogy bőven elég, ha elsunnyogják a dolgokat, hiszen a magyar társadalom mégis mikor vonná őket kérdőre. Pláne felelősségre. A magyar társadalom nagy része azt sem képes megérteni, hogy a kormányzópárt az ő érdekeit kell, hogy képviselje, azért hívják őket képviselőknek. Ők dolgoznak nekünk, nem pedig fordítva. Ez ilyen társadalommal, amely lényegében folyamatosan eltűri a megaláztatást, mégis miért lenne érdemes valódi problémákról beszélni?

Miközben feloldják a magyar-szerb határt érintő terrorveszélyről szóló jelentés titkosítását – hiszen az politikai muníciót adhat Orbánéknak -, nem hajlandóak beszélni se egy olyan borzasztóan fontos témáról, amely rengeteg magyar ember életét, talán minden magyar ember befolyásolhatja. És itt nem túlzok, hiszen a kórházak és ezzel az egészségügy állapota minden magyar számára fontos, hiszen nem nagyon van olyan magyar, aki ne járt volna még kórházban, vagy ne lenne olyan rokona, ismerőse, aki járt ott. Pont ezért tudhatja egyébként mindenki azt, hogy mostanra már szinte teljesen normális az, ha egy egyébként egészséges ember a rutinműtétje után elkap egy kórházi fertőzést és abba hal bele, mint ahogy az is, hogy lassan már szikét is vinni kell, ha műtétre megy az ember. De amennyiben igaz – és miért ne lenne igaz? – a Direkt36 tényfeltáró riportjának halálozással kapcsolatos információja, akkor elmondhatjuk, hogy a kormány megpróbálja eltitkolni azt, hogy magyarok tízezrei halnak meg azért, mert az állam nem hajlandó elég forrást átcsoportosítani az egészségügy területére.

Ezt lehet hazaárulásnak vagy épp népirtásnak is nevezni, noha tény és való, hogy ezen kifejezések borzasztóan erősek, és nem szokás ilyen esetekben használni. Igen ám, de amikor egy kormány tudatosan nem tesz semmit sem az ügyben – tehát szándákosan nem cselekszik -, akkor mégis miről beszélhetünk? Ez nem hiba vagy apró kormányzati probléma, ez sokkal súlyosabb ügy ezeknél, hiszen magyarok tízezreinek életéről van szó. Miközben politikai hisztériakeltésről beszél a kormánypárt – ami egyébként ez a Fidesz kommunikációjának alappillére –, vélhetően mire az olvasó e cikk végére jut, már többen meghaltak azért, mert a kormány a kórházi fertőzéseket és több tízezer ember halálát politikai hisztériakeltésnek tekinti. Ha valamivel kapcsolatban kellene, hogy legyen társadalmi konszenzus, az nem más, mint az egészségügy, az oktatás és a szociális ellátás kérdése, de nekünk sajnos ez sem megy. Pedig nem kellene, hogy beismerje a kormány a cikkben felfedett számokat, elég lenne, ha az ember átgondolná azt, hogy kit ismer, aki egyébként egészségesen ment be valamelyik kórházba és holtan távozott onnan. Nem kell atomtudósnak lenni ahhoz, hogy az ember összerakja a dolgokat és annak ellenére is elhiggye a valóságot, hogy azt le akarja tagadni a kormánypárt.

Az egy dolog, hogy teljesen kiüresítették a Parlamentet és értelmetlenné tették az ellenzék létezését, de legalább a józan eszünkre hallgassunk mi, polgárok. Nincs szükség még csak ellenzéki megmondóemberekre sem ahhoz, hogy szembesüljünk a valósággal, hiszen az minden nap szembejön velünk. A kórházi fertőzések igen magas számáról nem Brüsszel, Gyurcsány vagy Soros György tehet, hanem a magyar kormány, amelyik egyszerűen nem akarja elfogadni a valóságot, ezért nem is tesz semmit a helyzet javítása érdekében. Talán tényleg itt lenne az ideje annak, hogy felelősségre vonja a magyar társadalom mindazokat, akik felelősek a kialakult helyzetért. Vagy még mindig nem?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.