Május 1,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ezért hívjuk őket közszolgáknak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,582,500 forint, még hiányzik 417,500 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Noha a legrosszabbul fizetett képviselők is alsó hangon 1,5 millió forintot keresnek havonta, a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy ne kelljen albérletet fizetniük, ha nincs ingatlanuk Budapesten. A honatyák és honanyák szabadon eldönthetik, melyik fővárosi lakást választják, tulajdonképpen csak rá kell mutatniuk egyre, az Országgyűlés Hivatala pedig kifizeti nekik a bérleti díjat.

Ezek a Blikk még majdnem friss cikkében jelentek meg, amelyből kiderült az is, hogy a Parlament 199 tagjából 86 élt is ezzel a lehetőséggel. Átlagban 355 ezer forintot fizetünk mi mindannyian azért, hogy a honatyáknak legyen hol meghúzniuk magukat, amikor éppen Budapesten tartózkodnak. Ez évente 330 millió forintot jelent, amelyet mi, adófizetők vagyunk kénytelenek kifizetni azt követően, hogy egy honatya lényegében mindent is ingyen kap amellett, hogy milliós fizetést vihet haza. Ezen felül beülnek mindenféle alapítványokba és igazgatóságokba, hogy a nem kevés havi juttatásuk mellé még többet tehessenek zsebre. De budapesti ingatlanra már nem telik, mint ahogy számítógépre, telefonra és benzinre sem, amelyet ugyancsak mi adófizetők állunk. Kérdés viszont, hogy ha szinte semmiért sem kell fizetniük a derék honatyáknak és -anyáknak, akkor mégis mit csinálnak a sok esetben több millió forintos fizetésükkel?

Mert a képviselőknek a legtöbb esetben úgymond rendes állásuk nincs, hiszen nem mindenki dolgozik mondjuk Hadházy Ákoshoz hasonlóan hétköznapi szinten is. Ezek az emberek tehát ebből élnek meg, de az nem kifejezés, hogy megélnek. Hiszen ha a lakhatásért, a közlekedésért és úgy általában szinte mindenért még támogatásokat is kérhetnek, akkor lényegében minden megkeresett millió forintot szépen félrerakhatják és akár be is fektethetik, hiszen nincsenek költségeik. Ezzel lényegében milliomosokká tudnak válni elég gyorsan, ami a jelenlegi helyzetben igencsak bicskanyitogató, hiszen magyarok milliói élnek egyik napról a másikra. Tudom persze, hogy a politikusok a világ minden táján jól keresnek, ez nem újdonság, de amikor magukat keresztény, családokat támogató jó embereknek állítják be, viszont a magyar családok problémái valójában teljesen hidegen hagyják őket, miközben milliós támogatásokat vesznek fel, akkor rohadtul nincs rendben ez a kommunikációs tűzijáték.

Mert hát az nem annyira normális, hogy egy közel 170 négyzetméteres budapesti lakást bérelünk mi, mindannyian Jakab Istvánnak, az országgyűlés alelnökének, akinek fizetése meghaladja a 3 millió forintot havonta. Értem, hogy szükség van arra, vagy legalábbis elvárható, hogy egy parlamenti képviselő ne éljen szűkösen, és gond nélkül látogathassa a vidéket, de azért ez már messze nem a biztonságos szint, hanem a pofátlan luxus kategóriája, ami a jelenlegi helyzetben véleményem szerint bicskanyitogató. A magyar állam lényegében folyamatosan növeli a tartozását, és lassan már semmire sincs pénze, amire szükség lenne a lakosok számára, de arra azért akad, hogy közel havi fél millió forintos támogatást adjanak az egyébként is legalább másfélmilliót kereső képviselőknek. Így persze, hogy fogalmuk sincs a honatyáknak arról, hogy milyen nehéz az élet sokak számára Magyarországon. Képtelenek átélni azt, hogy milyen is az, amikor egyszerűen nincs meleg ruhára vagy élelmiszerre. Félreértés ne essék, pontosan tudom, hogy egy politikus soha nem fog nélkülözni, de azért ez az állapot nagyon messze áll attól.

Egy luxusban élő, milliókat félretevő képviselő nem tudja reálisan felmérni az egyszerű emberek problémáit. Olyan ez, mintha Mark Zuckerberget kérdeznénk meg arról, hogy milyen az, amikor nélkülözni kényszerül, de legalábbis nincs pénze mondjuk húsra hónap végén. Nyilván még a kérdést sem fogja érteni, hiszen ha nagyon akarna, akkor havonta vehetne több milliárdot érő villákat világszerte. Nyilván ez az összehasonlítás egy kicsit extrém, de ha megnézzük, hogy mondjuk az országgyűlés alelnöke 3 millió forintot keres havonta és emellé odarakjuk mondjuk Mari nénit vidéken, aki havonta 12 ezer, 28 ezer vagy jó esetben 89 ezer forintot kap nyugdíjként, akkor azért nem állunk olyan messze a valóságtól. Ameddig a szegények még szegényebbekké válnak, addig a gazdagok tovább gazdagodnak, élükön a képviselőkkel. Hiteltelen viszont egy olyan politikus, akinek még a lakhatását is mi, a pórnép fizetjük, mégis ha arról van szó, hogy értünk szólaljon fel, akkor kussol. Őket megkérdezni nem lehet semmiről, mert saját magukat érinthetetlennek képzelik, a tőlünk kapott pénzt pedig gond nélkül elköltik saját magukra és a jólétükre.

Pont az ilyenek miatt kellene tudnia azt minden magyarnak, hogy a képviselők értünk, nekünk dolgoznak, és nem pedig fordítva. A mi pénzünkből élnek, ezért jogosan vonhatjuk őket felelősségre. Ezt nagyon sokan sajnos elfelejtik és normálisnak vélik azt, hogy Orbán Viktor testőrei elzavarnak egy újságírót, vagy Kövér László lekommunistázza azokat, akik kérdezni merészelik. Nem, ez baromira nem normális és soha nem is lehet az, hiszen ameddig a mi pénzünkből élnek, a mi pénzünkből utaznak és fizetik a lakhatásukat, addig igenis nekünk tartoznak elszámolással. Kormánypárti vagy ellenzéki képviselő, teljesen mindegy: közszolgák, ezért nekünk tartoznak felelősséggel.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.