Május 21,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Jó is az, amikor nem csak az ország vezetője sündörög, de erre kényszeríti a híveit is

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,623,150 forint, még hiányzik 1,376,850 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Van az a helyzet – a világnak ezen a pontján nagyon gyakran -, amikor minden pofon jó helyre megy. Ha sorozatban jön, úgy is rendben van. Még le sem csengett az első tasli, amikor Erdogan senkit – főként Orbánt – nem értesítve jóváhagyta a NATO-csatlakozást Svédország számára, máris azzal van tele a világsajtó – kivéve persze a honi propagandamédiát, mert a híveknek erről (sem) nem kell tudniuk -, hogy Donald Trump, akivel nagyon jó a személyes kapcsolata Orbán Viktornak, fel is szokták egymást hívni este, lecsómelegítés közben, hogy férfias gondjaikról beszélgessenek, mint barát a baráttal, nem annyira tudja, hogy kicsoda a magyar miniszterek csodálatos elnöke. Egy kampánybeszédében ugyanis azt mondta, Orbán Viktor a világ egyik legerősebb vezetője, és az Oroszországgal határos Törökország elnöke. Lehet – erősen valószínű -, hogy Bidennél sem stimmel minden a padláson, de az is valószínű, hogy Trumpnál sem jobb a helyzet. Az még nem különösebben meglepő, ha az amerikai elnöknek – vagy volt elnöknek – haloványlila fingja sincsen arról, hol a bánatban van Magyarország, mivel határos és kik élnek ott. De egyrészt egy ilyen kampánybeszédet előre meg szoktak írni, tehát bőven van idő és lehetőség ellenőrizni, hogy nagyobb baromság ne kerüljön bele. Ennél azonban nagyságrendekkel fontosabb, hogy az újrázni készülő volt elnöknek Törökországról sincsen fogalma, pedig az nem egy kicsi és jelentéktelen ország valahol Európa közepén 80 huszárral. Az legfeljebb csak itthon kacagtató mellékszál, hogy Trump valójában szarik Orbánra (amit mondjuk eddig is tudtunk), csupán eszköz számára, de annyira sem fontos, mint egy koszos papírzsepi. Ha máshogy akarok fogalmazni, akár azt is mondhatom, hogy értékén kezeli a magyar miniszterek elnökét.

Azt nem tudom, hogy Orbán Viktor lelkes rajongótábora tisztában van-e vele, hogy pontosan mi a helyzet – reményeim szerint igen, legalább részben -, de azért a HVG interjújából kiderül, hogy ott is van baj gazdagon. Azt már sikerült átvinni a propagandának, hogy Putyin elvtárs jó elvtárs, a háborút Ukrajna kezdte, de az némi aggodalomra ad okot, hogy egy megszólaló hölgy úgy tudja, Európa – pontosabban az Európai Unió – iszlám katonai megszállás alatt áll. Nem tudom, mit nézett, hallgatott, olvasott a hölgy, én valószínűleg nem szoktam onnan tájékozódni, ahonnan ő. De az látszott, hogy őszintén hisz a dologban, tehát sokszor hallhatta már, gyanúm szerint a pártmédiában. Igaz, hatalomtechnikai szempontból még mindig jobb, ha a nem létező, megszálló iszlám fegyveres katonáktól tartanak a hívek, mintha az inflációval, az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, a gazdaság, vagy úgy általában az ország, netán a saját életük problémáin gondolkodnának el. Vagy azon, hogy miért nem mondhatják el, hogyan jutott meghívóhoz a miniszterelnöki beszédre  az, aki hozzájutott. Mert arra a kérdésre Pataky Attilától kezdve a random fideszesig mindenki elsunnyogta a választ. Alig hiszem, hogy véletlenről van szó, valószínűleg egyértelmű utasítást kaptak, hogy ne beszéljenek róla. Jó is az, amikor nem csak az ország vezetője sündörög, de erre kényszeríti a híveit is. Hiába, az igazán nagy szerelem már csak ilyen. Együtt sírnak, együtt nevetnek.

Úgy tűnik, Novák Katalin igen jól érzi magát Ausztráliában, mert mintha haza sem akarna jönni. Nem azért mondom, mert hiányzik, erről tényleg szó sincsen, csak úgy megjegyeztem. Lassan – vagy nem is olyan lassan – rendezhetnének valami jó kis házi versenyt a külügyminiszterek gyöngyével, hogy melyikük tud több kerozint és közpénzt elégetni adott idő alatt. Mipetink most éppen a halódó Nyugat veszélyeivel dacol, New Yorkban edzi a csodálatos vádliját.

Jó buli lehet kamerával futkosni az aranylábú sportmenedzser után, bár talán olcsóbb lenne, ha Dunakeszin kocogna, és a kedves felesége filmezné. Felesleges mindenféle ülésekre eljárkálnia, úgysem veszi senki komolyan, meg hát érdemi hozzáfűznivalója sincs, csak a propagandát hirdeti. Az meg az itthoni keményvonalas rajongókon kívül senkit nem érdekel, és senki nem is hiszi el. Szóval nagyon drága buli nekünk az, hogy a bolygó túlsó végébe járkál sportolni és filmeztetni, meg fotóztatni magát. Attól még a magyar kormány pontosan olyan kártékony marad, mint amilyen eddig volt, Magyarország megítélése a nemzetközi politikában semmit nem javul, ellenben egy ilyen repülőút árából – meg persze ami még vele jár, a stáb költsége, szállás, miegyéb – ki lehetne cserélni egy iskola ócska kazánját, meg lehetne javítani egy óvoda leszakadni készülő tetejét, szigetelni lehetne egy kórház nyílászáróit. Például. És ez csak egyetlen út, márpedig ugye Istvánné is, Szijjártó is folyamatosan úton vannak. És a legnagyobb baj az, hogy mindig haza is jönnek.

Végezetül azoknak, akik nem jutottak be a nagyszabású országmegváltó előadásra, kárpótlásul itt egy kis összefoglaló a felcsúti csodáról. Még oda utazni sem szükséges, Hadházy Ákos megtette helyettünk. Én mondjuk nem kaptam kedvet hozzá, de hátha más majd most fog, és felpörög Mészáros üzlete.

Aki rászánja magát, annak jó étvágyat kívánok a rántott cigánypecsenyéhez, mindenki másnak jó ébredezést és szép napot! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy mindig szoktunk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.