NEHAZUGGY

Azért Ausztriát nem hagyják fejvesztve maguk mögött a magyarok

Lázár Gergő | 2023. Október 25, Szerda | 19:09

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,623,150 forint, még hiányzik 1,376,850 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Még sincs kolbászból a kerítés? Rengeteg munkavállaló tér haza Ausztriából – áll a Magyar Nemzet cikkének címében. Ezt a frappáns kérdést a Világgazdaság cikkére alapozzák, amely megvizsgálta az Ausztriában dolgozó magyarok számát, amely szám ősszel csökkenést mutatott. Konkrétan 1886-an mondtak fel, vagy fejezték be munkájukat Ausztriában a 126 ezer magyarból. Ez ugyan egy nevetséges szám, mégis óriási lehetőséget látnak ebben a propagandacikkek írói, hiszen való igaz, hogy Magyarországon munkaerőhiány van, de ennek nem az az oka, hogy egyébként lenne elegendő szakképzett ember az újonnan létrehozott munkahelyekre, hanem az, hogy a fizetések akár pár száz kilométerrel odébb is jóval magasabbak pontosan ugyanazért a munkáért, ezért hülyék lennének nem kihasználni az EU adta lehetőségeket. Mióta a schengeni övezet tagjai vagyunk, azóta magyarok százezrei hagyták el az országot, hogy külföldön próbáljanak szerencsét. Ki megélhetési okokból, ki pedig kalandvágyból, de sokan soha nem tértek vissza, hiszen kint alapozták meg a jövőjüket, és nem látják okát annak, hogy hazatérjenek.

Ausztriában persze sok az idénymunkás, akik pár hónap alatt képesek annyi pénzt megkeresni, ami idehaza elég tud lenni pár hónapra minden gond nélkül, aztán ha a turista szezon újrakezdődik, akkor visszatérnek. Persze érthető az a felvetés, hogy most Magyarországon vannak ezek a munkások, és ha tudnának valamit ajánlani számukra, akkor talán itt tudnák tartani őket, de ki hiszi komolyan, hogy a magyar bérek versenyben vannak az osztrák bérekkel? Lehet, hogy van olyan szegmense a munkaerőpiacnak, ahol ez igaz, de hogy az idénymunkák vélhetően nem ebbe a szegmensbe tartoznak, az szinte biztos. Kint felszolgálásból, mosogatásból, síparadicsomban melózásból spórolással meg lehet élni, sőt, még félre is lehet tenni. Idehaza a fizetések ezen a területen nincsenek versenyben azzal, amit az osztrákok kínálni tudnak, hiszen Magyarország vagy 10-15 évvel le van maradva Ausztriától.

Arról nem is beszélve, hogy a fizetések közötti különbség csupán az egyik fontos magyarázata annak, hogy sok magyar a határon túl dolgozik, ehhez még azért hozzátartozik az életszínvonalbeli különbség is, vagy épp a szociális és orvosi ellátás közötti különbség is. Még ha nem is egy teljes életre költöznek ki, azért fontos az, hogy tudják, ha bármi probléma adódna, az állam nem fogja feltenni a kezét, hogy hát sajnálom, de nem tudok segíteni akkor, amikor bajba jutsz. Magyarországon olyan hosszúak sokszor a várólisták, hogy annak ellenére is, hogy az egészségügyi ellátás egyébként ingyenes, sokan magánorvoshoz mennek és igen komoly összegeket fizetnek egy-egy vizsgálatért, mert nem szeretnének hónapokat, éveket várni egy beavatkozásra. Ausztriában ez gyorsabban megy, noha az is való igaz, hogy magasabb összegeket fizetnek be a bérükből a kint dolgozók. De ott legalább valódi szolgáltatást kapnak ezért cserébe, nem pedig egy működésképtelen, elfogadhatatlan rendszert.

Ugyanez igaz a szociális ellátásra is, amely idehaza már szinte nem is nagyon létezik. Fizetjük persze a kötelezőt, de ezek a pénzek csak arra elegendőek, hogy lassabban romoljon az ellátás minősége, még csak a szintfenntartásra sem mondható elégnek, nemhogy fejlesztésekre. A kórházak milliárdokkal tartoznak, aminek oka nem más, mint az állami alulfinanszírozottságuk. A közoktatás helyzete is teljességgel elfogadhatatlan, noha tény és való, az idénymunkások nem viszik ki külföldre a családjukat és gyermekeiket, ezért ez őket nem érinti. De a több, mint 125 ezer magyarból, akik Ausztriában élnek, vélhetően a többség nem idénymunkás, és már egy ideje ott él. Talán őket kellene hazacsábítani, ha már valóban ilyen komoly célként tűzi ezt ki maga elé a magyar kormány. Mi is lett a Gyere haza, fiatal! győzelmi csatakiáltással? Ma már meg sem próbálkoznak ezzel, elengedték. Most már azt szeretnék, hogy aki fiatalként itt maradt még az országban, az vállaljon számtalan gyermeket, hiszen azért lakás, autó és hiteltámogatás is jár.

Az igazság viszont az, hogy a számok nem azt mutatják, hogy ez megérné. Persze előkotornak néha olyan statisztikákat, amelyek alapján azt állapítják meg, hogy igenis többen szültek gyereket azóta, mióta az Orbán-kormány a magyar családokra koncentrál, csakhogy ez még regionális viszonylatban sem mutat semmiféle eltérést. Máshol nem nagyon erőltették ezeket a családtámogatásokat, mégis hasonló számban születtek gyermekek. Akkor végső soron nem arról van szó, hogy teljesen fölöslegesen szórtak ki ezermilliárdokat az ablakon? Félreértés ne essék, támogassák a családokat és tegyenek valamit azért, hogy aki szeretne gyermeket vállalni, az meg is tehesse, de ehhez inkább megfelelő gazdaságpolitikára, társadalompolitikára lenne szükség és arra, hogy a támogatások jelentős része ne az egyházhoz és sportcsapatokhoz (na meg persze a NER-hez) jusson, hanem azokhoz, akiknek erre szüksége van. Az oktatás, egészségügy és szociális ellátás a gerince egy társadalomnak. Ehhez képest idehaza fontosabb a sport, valamint a katolikus egyház, mint az, hogy vannak-e normálisan működő iskolák és kórházak. Ezek után mégis ki rohanna haza a működőképes, nyugati életszínvonalat biztosító Ausztriából?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!