NEHAZUGGY

A természet nélkül mit sem érünk

Lázár Gergő | 2023. Október 24, Kedd | 19:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 692,930 forint, még hiányzik 2,307,070 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Skót-felföldön 20 évvel ezelőtt létrehozták a világ első visszavadító központját, amelynek feladata és célja nem más, mint hogy elérje azt, hogy az emberek újra kincsként tekintsenek a környezetükre és tudásukkal annak fejlődését, nem pedig annak pusztulását segítsék. Az utóbbi évszázadban ugyanis háborúk és általános pusztulás irtotta ezeket a természeti kincseket, amelyek sokszor visszafordíthatatlan károkat szenvedtek. Ezen a területen, ahol a skótok a visszavadítás mellett döntöttek, több millió fa tűnt el, amelynek eredményeként lényegében eltűntek a vadállatok és helyi növények, hiszen a megváltozott környezetben már nem tudtak élni. Erre kínál most megoldást ez a kezdeményezés, amely ha sikerrel jár (bár bizonyos értelemben talán már most is sikeresnek tekinthető), akkor világszerte elterjedve egy olyan világot hozhat létre, amely sokunk számára fontos lehet. Nem csak azért, mert csodaszépek, békések és fontosak az emberek számára, hanem azért is, mert ezek a területek óriási segítséget tudnak nyújtani abban, hogy csökkenjen az általunk az atmoszférába engedett mérges gázok mennyisége, ezzel csökkentve a klímaváltozás pusztításának hatásait.

A Skót-felföld ezen részére több, mint 100 év után visszatértek a hiúzok, valamint vaddisznók, szarvasok élvezik az egyre terebélyesedő erdőségeket, ahol újra szabadon élhetnek. Fontos ugyanis, hogy harmóniában éljünk a természettel, nem pedig úgy, mintha azt azért találták volna ki, hogy kiszolgálja az embert, amikor annak erre szüksége van. Az ipari forradalom idején többszáz millió fát vágtunk ki, hogy fűtsünk, a gépeinket működtessük, vagy épp azért, hogy városaink felépüljenek. Ezt követően a világháborúk miatt vágtunk ki további óriás erdőségeket, amelyeket soha nem pótoltunk. A korábban óriási zöld területek teljesen eltűntek, és ma már a sivatagosodás jellemző sok területre. Példának okáért a dél-spanyolországi Andalúzia nem volt mindig sivatagos terület, de miután erdőségek tucatjait vágták ki, valamint az olívafák vették át az uralmat szinte mindenhol, az őshonos fák és velük az állatok, valamint növények mind eltűntek, de legalábbis jóval kisebb területekre szorultak vissza.

Magyarország ugyan egy viszonylag zöld ország, de azért itt is igen komoly erdőségek tűntek el, nem is beszélve az illegális és legális vadászat pusztításáról. Magyarországon is voltak farkasfalkák és medvék annak idején, de ma már szinte csodaszámba megy, ha újra lát valaki ezen fajokból a hazai erdőkben. Az ember valamiért szereti elpusztítani a környezetét, hogy a lelőtt állatokkal tapétázza ki a falát. Az sem fontos, hogy egy betonszörny az erdő kellős közepére kerül, mivel annak gazdasági haszna van. A természetre nem mint kincsre tekintenek sokan, hanem mint kihasználható természeti forrásra, amely végtelen. A Balatont idővel szépen tönkre tesszük, mint ahogy ugyanezt tesszük a Fertő-tóval is, amely ugyancsak egy kincs kellene, hogy legyen. A természet alapállapotában is óriási bevételeket képes generálni anélkül, hogy azt elpusztítanánk. Mert hát a természet tud óvoda, iskola, szállás, vagy épp menedék is lenni. A természetben az ember boldogabb, kiegyensúlyozottabb lesz és az sem véletlen, hogy a találmányaink jó része a természetből merített ötletet.

Nem létezik nagyobb kincs a természetnél, amire rájöttek 20 éve a Skót-felföldön. A próbálkozásaik pedig sikeresnek bizonyultak, amit remélhetőleg majd más országok is követni fognak. Magyarország kormánya viszont már bebizonyította, hogy inkább a természetrombolásban hisz, hiszen abból gyorsabban lesz pénze. Nádasok, erdők kiirtása, folyók és tavak beszennyezése vált mindennapossá, amelyeknek valahogy soha nincs felelőse. Ideahaza ugyan vannak próbálkozások, de arra lenne szükség, hogy egy olyan minisztere legyen az országnak, aki a természettel foglalkozik, bár ilyet kérni akkor, amikor sem egészségügyi, sem pedig oktatási minisztere nincs Magyarországnak, talán súlyos naivitásnak tűnhet. De ahogy az oktatás egy nemzet jövőjét jelenti, úgy az is, hogy miként bánik a természeti kincseivel, hiszen ezek végső soron véges források, amelyek teljes kihasználásával a saját halálos ítéletünket írjuk alá. Szükségünk van a nádasokra, a tiszta folyókra és tavakra, mint ahogy az állatokkal és növényekkel teli erdőkre és rétekre is. Nincs az a gyár vagy stadion, amely magyarázat lehet a természet pusztítására, hiszen végső soron mindannyian a természet részei vagyunk, és annak idején annak lakói voltunk. Ma már persze modern házakban lakunk, autóval közlekedünk, és a természetbe úgy járunk, mintha az valami különlegesség lenne, de ha nem így tekintenénk rá, akkor talán vissza tudnánk térni a gyökereinkhez.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!