NEHAZUGGY

Az ugye soha nem érv, hogy a másik is az asztalra sz..t, tehát akkor Orbánnak lehet a tányérba is

Swan Edgar | 2023. Október 20, Péntek | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 112,229 forint, még hiányzik 2,887,771 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Egy időben nagy divat volt az agykontroll, ha jól emlékszem, annak volt a napi mantrája, hogy napról-napra jobban érzi magát az ember. Az Orbán-rezsim esetében sem az agy, sem a kontroll nem értelmezhető pártállami keretek között, csak az a biztos, hogy a gondolkodásra képes polgárok napról-napra kínosabban (hogy ne mondjam hajnalhasadáskor: szarabbul) érezhetik magukat. Megy most a vita a csútiról, hogy a Putyin mellett ücsörgés közben előadott heveny idegrendszeri tünetek vajon azt jelentik-e, hogy valami kínos dologra utasította, majd megalázta őt az orosz elnök. Ez persze egyáltalán nem zárható ki, de azt ne feledjük, hogy Orbán nem először produkálja ezeket a tüneteket. Legfeljebb eddig nem egy állami hivatalos csatornán adták le a produkcióját. De eddig is volt baj gazdagon.

Például itt. Ahol nem csak az indokolatlan nyakkendőrángatás az ijesztő, hanem az, hogy olyanokra vigyorog, kacsintgat és vág pofákat, akik egészen biztosan nincsenek ott. Oldalt a díszőrség áll, senki más. A neten számtalan nyakkendőrángatós, szájnyalogatós, fékezhetetlen kényszermozgásos videó akad a miniszterek elnökéről, aki akarja, meg fogja találni. Csak azt akarom mondani, hogy amennyiben ezek a tünetek egy betegségre utalnak – márpedig mi másra utalnának? -, akkor az nem most kezdődött, legfeljebb súlyosbodott, vagy nem vette be a megfelelő gyógyszert, esetleg bevette, de már nem hat. Az mindenesetre igaz, hogy baj van, nem is kicsi. De hát mimagyarok így szeretik, lelkük rajta. Mindössze arra óhajtottam rávilágítani, hogy indokolatlan a hirtelen felismerés és nem ment fel senkit semmi alól.

Szerintem az sem kevésbé kínos, amit a pártkatonák művelnek. Bayer Zsoltról tegnap már esett szó, Szijjártó Péter semmivel nem kulturáltabb hisztériás rohamáról talán még nem. Az asztalcsapkodás oka természetesen ebben az esetben is a Putyin-Orbán találkozó volt, és most az a feladata mindenkinek a királyi udvarban, hogy megvédjék a gazdát, nehogy heveny idegességében megfojtsa magát a saját nyakkendőjével. Szijjártó Péter ezt így oldotta meg:

Az ugye soha nem érv, hogy a másik is az asztalra szart, tehát akkor Orbánnak lehet a tányérba is. Óriási különbség, hogy Észtországban ebből óriási botrány van, és alighanem bele fog bukni Kaja Kallas abba, amivel Orbán Viktor köztudottan nem szokott foglalkozni: egy családtag üzleti ügyeibe. Orbán Viktor nyílt kiállása a tömeggyilkos mellett egyáltalán semmivel nem magyarázható – vagyis de, magyarázható. Személyes érdekekkel, vagy sokkal inkább azzal, hogy a magyar miniszterek elnöke súlyosan zsarolható, és meg is lett zsarolva -, egy országot szégyenít meg, és egy országot lök ki az Európai Unió szélére. Ameddig Arvo Hallik – ő Kaja Kallas férje – nem Észtországot képviseli, addig Orbán Viktor Magyarországot képviseli mindaddig, ameddig nem sikerül megszabadulni tőle. Ha tehát diktátorokkal parolázik, háborús bűnösökkel, tömeggyilkosokkal üzletel, azzal egész Magyarországot kiállítja ugyanarra a színpadra, az egész országot az ő tettei alapján ítélik meg az uniós tagállamok polgárai. Ez a különbség, és ez nem elhanyagolható.

Az a nap is elérkezett, amikor minden külügyminiszterek gyöngye az Indexre hivatkozva beszél hülyeségeket, holott eddig ez neki teljesen magától is mindig sikerült.

Az illegális migráció hatalmas veszélyt jelent Európa számára. Ezt sokáig próbálták tagadni Európa liberális politikusai, mára azonban mindenki számára világossá vált, hogy Brüsszelben lekicsinyelték az illegális migrációval járó veszélyeket.

A párhuzamos társadalmak kialakulása és a terrortámadások, valamint a közelmúlt terrorcselekményei az európai emberek fizikai biztonságát fenyegetik.

Ugyanakkor kárt szenved az európai gazdaság is, hiszen a schengeni zónán belüli határellenőrzések nehezítik és lassítják a kereskedelmi forgalmat és a vállalatok határon átnyúló működését.

Európa versenyképessége napról napra romlik, a migráció és az ennek következtében megnőtt terrorfenyegetettség miatt lezárt határok most ennek az amúgy is megroggyant versenyképességnek adnak egy nagy pofont.

Itt az ideje váltani, itt az ideje változtatni. Ha Brüsszel nem változtat migrációs politikáján,

könnyen ott találjuk magunkat, ahol nem akarjuk: Európa régi határok által szétszabdalt korszakában. (Facebook/Szijjártó Péter)

A háborgás apropóját az adja, hogy Szlovénia ellenőrzést vezet be a magyar határon, felfüggeszti a schengeni egyezményt. Namármost szerintem nem Brüsszel feladata megvédeni a magyar – egyben schengeni – határt, hanem Magyarországé. Ez nem sikerült, a szomszédos országok sorra vezetik be ismét a határellenőrzést, mert tőlünk csődülnek oda az illegális migránsok. Hogy a magyar kormány impotens (ebben az ügyben is), az nem újdonság, de hogy ezzel Szijjártó még kérkedik is, az vicces.

Navracsics Tibor roppantul bizakodó – igazi rendíthetetlen, örök optimista lehet a pasas -, most Brüsszelből üzent, hogy rajta van az ügyön, intézi a pénzt. Majd mindjárt. Ebben eddig semmi nincs, ami említést érdemelne, havonta többször szokott ilyeneket mondani. Ami számomra egészen érdekes és egyben rémületes, az az, hogy ha én jól értem az uniós források hazahozataláért egyfeszt felelős miniszter esze járását, mostantól a magyar kormány, főként annak feje – merthogy nem hiszem, hogy saját kútfőből nyilatkozhat bármiről – azért szurkol, hogy Lengyelország ne kapja meg az uniós forrásokat. Mégpedig azért ne, mert kormányt váltanak a lengyelek.

Arra az újságírói kérdésre, miszerint Donald Tusk lengyel miniszterelnök-jelölt a választási kampányban úgy nyilatkozott: ha ő lesz a kormányfő, akkor Lengyelország megkapja a visszatartott uniós forrásokat, Navracsics Tibor kifejtette: „Ha ez valóban csak attól függ, hogy ki a miniszterelnök, vagy milyen kormánya van az országnak, akkor ez azt jelenti, hogy a bizottság alapvetően politikai alapon tesz különbséget bizonyos tagországok közt, és ez nem egyeztethető össze szerintem az uniós testület küldetésével.” (MTI)

Valaki felvilágosíthatná a miniszter urat, hogy baromira nem kellene hajlítani a valóságot ilyen vehemenciával, mert a végén el talál törni. A dolog valójában arról szól, és Donald Tusk arra tett ígéretet, hogy amennyiben ő lesz a miniszterelnök, teljesíteni fogja a lengyel kormány az Európai Unió elvárásait, mert az ország vissza óhajt térni a demokrácia és jogállamiság útjára. Ha pedig ezek az elvárások teljesülnek, akkor nem lesz akadálya a forrásokhoz való hozzáférésnek. Ezt egyébként megtehette volna az eddigi kormány is, akkor is utalta volna Brüsszel a pénzt, csak nem tették meg. Tehát nem a miniszterelnök személye és nem is a kormány összetétele a mérvadó, hanem a feltételek teljesülése. Ám, mivel Naracsics kipréselte magából ezt a sunyi kis mondatot, szerintem sanszos, hogy a propagandának készíti elő a talajt. Ha az új lengyel kormány haza tudja vinni a pénzt, az jelzés lehet a magyar választóknak – nem a fideszes keménymagnak, mert azoknak mindegy -, pláne akkor, ha Navracsics még jövőre is azt hajtogatja, hogy már csak pár hónapig kell fél lábon állni, és már jön is a zsozsó. Szerintem nem fog jönni, Orbán legalábbis tesz róla, hogy ne jöjjön. Vagy már lemondott róla, azért dobta be a gyeplőt a lovak közé. Van harmadik tippem is, de azt a jóreggelt-puszi elején már leírtam.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy mindig szoktuk!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!