Május 4,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Inkább a valóság miatt kellene aggódnunk, nem a képzelt ellenségek miatt

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 137,129 forint, még hiányzik 2,862,871 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miután tavaly 1 százalékot veszítettek a nyugdíjak a reálértékükből, idén ezt a tradíciót követve újabb 1 százalékkal fognak kevesebbet érni. Az elmúlt 20 évben 20 százalékkal romlott a nyugdíjasok helyzete, ami azért nem túl rózsás, főleg úgy, hogy a kormány azt a látszatot próbálja kelteni, hogy ha valakik, hát ők egészen biztosan az idősek pártján állnak, elvégre a szavazatok jó részét ez a korosztály szállítja számukra négyévente. De a valóság mindig más, hiszen mint azt már tudjuk Orbántól, azt kell nézni, amit tesz, nem pedig azt, amit mond. Itt is ez a helyzet, hiszen elképesztő országépítésről hadovál és arról, hogy ők ott a Fideszben a családok és idősek pártján állnak, de ha vesszük a fáradságot és megnézzük az állítások mögötti valóságot, akkor egészen mással szembesülhetünk. Évente 1 százalékos reálnyugdíj-romlás nem annyira jó hír a nyugdíjasoknak pláne akkor, ha mellé pakoljuk, hogy a bérekhez viszonyítva mennyire kevés pénzhez jutnak havonta.

Európában az átlagbérek 60 százalékát kapják meg általában a nyugdíjasok. Nálunk ez az arány most 52 százalék – áll a Magyar Hang cikkében. Még az átlagot sem sikerült elérnünk, pedig nem mindegy, hogy egy 1500 eurós fizetés 60 százalékát kapja meg valaki, vagy egy 500 eurós bér 52 százalékát, hiszen előbbiből azért el lehet létezni, utóbbiból viszont már nem. Aki ugyanis azt gondolja, hogy Magyarország jóval olcsóbb Franciaországnál vagy épp Spanyolországnál, az nagyon téved. Persze vannak olyan szegmensei az életnek, amelyek drágábbak Nyugaton, de például egy nagybevásárlás semmivel sem drágább külföldön, mint odahaza, sőt. Ugyanez igaz sokszor az albérletek áraira is, amelyek olyan mértékben emelkedtek meg odahaza, hogy sokan egyszerűen már meg sem tudják azt fizetni, ezért kiköltöznek a külvárosokba.

Egy nyugdíjas viszont már nem nagyon szokott rohangálni, mit tegyen viszont, ha a nyugdíjának értéke egyre csak csökken, miközben minden más ára egyre csak emelkedik? A magyar kormány feladata lenne, hogy biztosítsa a nyugdíjak értékállóságát, de jól láthatóan még erre sem képes. Persze nem is csoda, ha megnézzük, hogy a magyar kormány csupán a GDP 7 százalékát fordítja nyugdíjakra, miközben ez a szám Ausztriában közel 16 százalék. De persze szegény, szerencsétlen osztrákok ugye, akik ki sem látszanak a migránsok közül és nyomorognak a fűtetlen otthonaikban. A magyar nyugdíjak sosem voltak magasak, de az az érték, amit most képviselnek, egyszerűen nevetséges. Mégsem igazán beszél erről senki, mert időnként kapnak egy kis prémiumot, ami egy időre elhallgattatja őket. Ebből vásárolnak egy kis húst, szaloncukrot karácsonykor az unokáknak és egy pár kiló krumplit, amire sokáig emlékezni is fognak. A gond csak az, hogy ha megfelelőek lennének a nyugdíjak, nem lenne szükség semmiféle prémiumra és ünnepi alamizsnára, hiszen megengedhetnék maguknak ezen az alapvető cikkek megvásárlását az idősek.

A szomorú az, hogy ebbe bele sem gondol szinte senki. A kormány állítja, hogy megvédte a nyugdíjakat – mint ahogy a rezsicsökkentést is megvédte ugye -, de jól láthatóan amit sikerült megvédenie, az nem más, mint az évenkénti egyszázalékos romlás. Pedig elvileg az utóbbi 100 év legjobb tíz évét hagytuk magunk mögött, aztán mégsem jutott egy büdös vas sem arra, hogy tisztességesen megnöveljék a nyugdíjakat. Mondjuk az átlagbérek sem növekedtek megfelelő mértékben és ütemben, mint ahogy az ország egésze se nagyon látta ennek a gazdasági fellendülésnek az eredményét. Amit láthattunk, az a NER konszolidációja volt. Magánrepülők, helikopterek, luxusautók és jachtok kerültek elő, miközben ezermilliárdoknak veszett nyoma. Mészáros Lőrinc egyfajta kisgömböcként zabálja fel a hazai cégeket és teszi rá a mancsát szinte minden iparágra. Az ő nevén van a fél Balaton, a vidéki nyomtatott sajtó, vagy épp az ország energiaellátásának egy része.

Vagyis az a büdös nagy helyzet, hogy a magyar kormány ellopta a gazdasági sikerek eredményét és egy büdös vasat nem fektetett be. Nem tette jobbá ezt az országot, hiszen az számára nem lett volna kifizetődő. Itt valódi országépítés sosem volt, hiszen annak igen komoly költségei vannak, amelyet nem hajlandó Orbán elkölteni az emberekre. Fagyjanak csak meg a saját fűtetlen lakásaikban a nyugdíjasok, legalább nem kell nyugdíjakat fizetni annyi embernek. Az utánpótlás is érkezik már, messze nem csak az idősek szavaznak az ún. nemzeti pártra, hanem a megvezetett, sokszor aluliskolázott fiatalabb vagy középkorú tömegek is, akik örömittasan tapsolnak minden egyes kétharmados győzelemnél. Ez az ország sajnos egy olyan lejtőn van, amelynek az alja sem látszik még, de a társadalom mégsem szólal fel azért, hogy ez megváltozzon. Mi tűrjük, hogy teljesen hülyének néznek minket, kifosztanak és megaláznak. Ezek elkövetője nem Brüsszel és nem is Soros György, hanem az az Orbán Viktor és kormánya, aki magát a nép képviselőjének, egyszerű gyermekének maszkírozva rombolta le az ország jelenét és jövőjét egyaránt. De legalább látná a többség ezt a valóságot és nem a nemlétező – Magyarországra alig érkező – migránsok miatt aggódna naphosszat. Aggódjunk a nyugdíjak, a fizetések, az infláció, a korrupció vagy az egészségügy és oktatás színvonala miatt, hiszen ott valóban lenne is miért.    

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.