NEHAZUGGY

Az ember pusztítóbb, mint az állatok valaha is lesznek

Lázár Gergő | 2023. Október 18, Szerda | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 137,129 forint, még hiányzik 2,862,871 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az angliai Norfolkban található Winterton nevű tengerparti település előbb azt szavazta meg, hogy ne vásárolhassák fel a fél települést a gazdag, második otthonra ácsingózó emberek – ezzel egyet tudok érteni -, majd most azt vetették fel, hogy meghatározzák, hogy hányan vihetik ki a kutyájukat a tengerpartra. Az eddig kutyabarát település úgy tűnik, hogy kezd kissé túllőni a célon, mivel a kutyások távoltartásával azokat is távol tartanák, akik bevételt hoznak a településnek. És igen, lehet azzal érvelni, hogy vannak olyanok, akik nem szedik fel a kutyapiszkot a kedvencük után, de emiatt valóban ki kell tiltani lényegében mindenkit a tengerpartról? Egy kutya semmiféle kárt nem okoz sem a tengerparton, sem annak élővilágában, ellentétben mondjuk az emberrel, aki annál inkább.

Emlékszem, amikor egy fél évig Mallorcán éltem és megláttam, hogy miként néz ki a tenger mondjuk Szent Iván éjszakája után, ledöbbentem. Mocsokkal, műanyagpoharakkal, üvegekkel, mindenféle felfújható úszó alkalmatossággal és még ki tudja milyen, a tengerbe nem való dologgal volt tele a part. Egyszerűen be sem tudtam menni a kutyámmal a vízbe, mert át kellett volna úszni a két méter széles szemétrengetegen. Persze ez egy olyan napon, amikor a fél ország a tengerpartokra megy, hogy ott tábortüzekkel és alkohollal ünnepelje meg Szent Iván éjszakáját, nem tűnik szélsőségesnek, de aki azt hinné, hogy ez a fajta szennyezés kirívó, az téved. Ha az ember turisták által sűrűn látogatott területekre utazik, akkor elég gyorsan szembesülhet azzal, hogy nem kutyapiszokkal vannak teli a tengerpartok, hanem eldobott üvegekkel, poharakkal és nejlonzacskókkal. Ezek nem fognak lebomlani egyhamar, viszont elég könnyen víziállatok és madarak halálát okozhatják, ellentétben mondjuk a kutyapiszokkal, ami ugyan valóban nem egy szép látvány, de elég gyorsan lebomlik.

Az ember sokkal nagyobb kárt okoz a természetben és sokkal inkább szennyezi azt, mint bármelyik háziállat. Arról nem is beszélve – ha már az ürítési szokások miatt akarják egyesek távol tartani a kutyákat a tengerparttól -, hogy aki járt már olyan tengerparton, ahol vannak bokrok vagy fák, az találkozhatott azzal a csodálatos élménnyel, amikor is bemenne egy kicsit felfedezni a természetet, és emberi ürülékbe lép, illetve konkrét vécékkel találkozik egyes bokrokban. Az emberek a tengerpartot (annak nem a látható részét) ugyanúgy vécéként használják, mint az állatok, arról nem is beszélve, hogy elég sokan vizelnek be a tengerekbe. Persze elég nagy ez ahhoz, hogy ez egyébként ne legyen se feltűnő, illetve ne okozzon semmiféle problémát, de ha ez megengedhető, akkor a kutyaürülék mégis miért nem? Persze nem arról van szó, hogy a kutyánk végezze csak a dolgát a parton, aztán hagyjuk ott, mert úgyis lebomlik, de a többség azért fel szokta szedni a kutyája után azt, amit az otthagyott.

Nem először és minden bizonnyal nem is utoljára írom le, hogy a természet véleményem szerint mindenkié. Ameddig felelősen „használjuk”, addig ne legyen korlátozás. Ne szabja meg egy kormány, vagy egy település vezetése sem, hogy járhatjuk-e az erdőt, vagy kivihetjük-e a kutyánkat a tengerhez, hiszen se a kormány, se a helyi önkormányzat nem hozta létre ezeket a természeti kincseket, ezért joguk sincs azok használatát ilyen formában korlátozni. Ezért őrülök meg attól, hogy egyesek megvásárolhatnak erdőket, tavakat, folyókat vagy tengerpartokat. Kerítést húznak, lelövik a háziállatot, ha az odatéved, vagy kihívják a rendőrséget a kutya gazdájára, ha az bizonyos tengerpartokra meri vinni a kutyáját. Szerencsétlen állatok sokszor a vízben érzik magukat otthon, sokkal inkább, mint egy panellakásban, vagy egy kis lyukban. A kutya szeret futni, úszni, vagy éppen gödröt ásni, hiszen ez a természetében van, de ezzel nem okoz semmiféle kárt senkinek sem. A probléma az állandóan nyavalygó, a pénzükért természetet vásárolni akarókkal van, akik nem fogják fel, hogy csak azért, mert van elég pénzük, a világ még nem csak az övék.

Pontosan tudom, hogy itt Spanyolországban is mennyire gyűlölik az emberek a kutyákat – egyrészt alig van olyan tengerpart, ahova kutyával is mehet az ember, másrészt pedig kutyával lakást találni olyan, mintha az ember leprásként kutakodna -, de az Egyesült Királyság eddig nem ilyen volt. Ott azért eléggé nagy szeretetnek örvendenek a házikedvencek, ám ha lesznek ilyen maradi, mások örömét nem szem előtt tartó emberek is, akkor ez igen gyorsan megváltozhat. Jó lenne viszont, ha ez nem így lenne, hiszen a spanyol példából látom, hogy ez mennyire pusztító tud lenni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!