Július 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Az ember pusztítóbb, mint az állatok valaha is lesznek

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,622,220 forint, még hiányzik 1,377,780 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az angliai Norfolkban található Winterton nevű tengerparti település előbb azt szavazta meg, hogy ne vásárolhassák fel a fél települést a gazdag, második otthonra ácsingózó emberek – ezzel egyet tudok érteni -, majd most azt vetették fel, hogy meghatározzák, hogy hányan vihetik ki a kutyájukat a tengerpartra. Az eddig kutyabarát település úgy tűnik, hogy kezd kissé túllőni a célon, mivel a kutyások távoltartásával azokat is távol tartanák, akik bevételt hoznak a településnek. És igen, lehet azzal érvelni, hogy vannak olyanok, akik nem szedik fel a kutyapiszkot a kedvencük után, de emiatt valóban ki kell tiltani lényegében mindenkit a tengerpartról? Egy kutya semmiféle kárt nem okoz sem a tengerparton, sem annak élővilágában, ellentétben mondjuk az emberrel, aki annál inkább.

Emlékszem, amikor egy fél évig Mallorcán éltem és megláttam, hogy miként néz ki a tenger mondjuk Szent Iván éjszakája után, ledöbbentem. Mocsokkal, műanyagpoharakkal, üvegekkel, mindenféle felfújható úszó alkalmatossággal és még ki tudja milyen, a tengerbe nem való dologgal volt tele a part. Egyszerűen be sem tudtam menni a kutyámmal a vízbe, mert át kellett volna úszni a két méter széles szemétrengetegen. Persze ez egy olyan napon, amikor a fél ország a tengerpartokra megy, hogy ott tábortüzekkel és alkohollal ünnepelje meg Szent Iván éjszakáját, nem tűnik szélsőségesnek, de aki azt hinné, hogy ez a fajta szennyezés kirívó, az téved. Ha az ember turisták által sűrűn látogatott területekre utazik, akkor elég gyorsan szembesülhet azzal, hogy nem kutyapiszokkal vannak teli a tengerpartok, hanem eldobott üvegekkel, poharakkal és nejlonzacskókkal. Ezek nem fognak lebomlani egyhamar, viszont elég könnyen víziállatok és madarak halálát okozhatják, ellentétben mondjuk a kutyapiszokkal, ami ugyan valóban nem egy szép látvány, de elég gyorsan lebomlik.

Az ember sokkal nagyobb kárt okoz a természetben és sokkal inkább szennyezi azt, mint bármelyik háziállat. Arról nem is beszélve – ha már az ürítési szokások miatt akarják egyesek távol tartani a kutyákat a tengerparttól -, hogy aki járt már olyan tengerparton, ahol vannak bokrok vagy fák, az találkozhatott azzal a csodálatos élménnyel, amikor is bemenne egy kicsit felfedezni a természetet, és emberi ürülékbe lép, illetve konkrét vécékkel találkozik egyes bokrokban. Az emberek a tengerpartot (annak nem a látható részét) ugyanúgy vécéként használják, mint az állatok, arról nem is beszélve, hogy elég sokan vizelnek be a tengerekbe. Persze elég nagy ez ahhoz, hogy ez egyébként ne legyen se feltűnő, illetve ne okozzon semmiféle problémát, de ha ez megengedhető, akkor a kutyaürülék mégis miért nem? Persze nem arról van szó, hogy a kutyánk végezze csak a dolgát a parton, aztán hagyjuk ott, mert úgyis lebomlik, de a többség azért fel szokta szedni a kutyája után azt, amit az otthagyott.

Nem először és minden bizonnyal nem is utoljára írom le, hogy a természet véleményem szerint mindenkié. Ameddig felelősen „használjuk”, addig ne legyen korlátozás. Ne szabja meg egy kormány, vagy egy település vezetése sem, hogy járhatjuk-e az erdőt, vagy kivihetjük-e a kutyánkat a tengerhez, hiszen se a kormány, se a helyi önkormányzat nem hozta létre ezeket a természeti kincseket, ezért joguk sincs azok használatát ilyen formában korlátozni. Ezért őrülök meg attól, hogy egyesek megvásárolhatnak erdőket, tavakat, folyókat vagy tengerpartokat. Kerítést húznak, lelövik a háziállatot, ha az odatéved, vagy kihívják a rendőrséget a kutya gazdájára, ha az bizonyos tengerpartokra meri vinni a kutyáját. Szerencsétlen állatok sokszor a vízben érzik magukat otthon, sokkal inkább, mint egy panellakásban, vagy egy kis lyukban. A kutya szeret futni, úszni, vagy éppen gödröt ásni, hiszen ez a természetében van, de ezzel nem okoz semmiféle kárt senkinek sem. A probléma az állandóan nyavalygó, a pénzükért természetet vásárolni akarókkal van, akik nem fogják fel, hogy csak azért, mert van elég pénzük, a világ még nem csak az övék.

Pontosan tudom, hogy itt Spanyolországban is mennyire gyűlölik az emberek a kutyákat – egyrészt alig van olyan tengerpart, ahova kutyával is mehet az ember, másrészt pedig kutyával lakást találni olyan, mintha az ember leprásként kutakodna -, de az Egyesült Királyság eddig nem ilyen volt. Ott azért eléggé nagy szeretetnek örvendenek a házikedvencek, ám ha lesznek ilyen maradi, mások örömét nem szem előtt tartó emberek is, akkor ez igen gyorsan megváltozhat. Jó lenne viszont, ha ez nem így lenne, hiszen a spanyol példából látom, hogy ez mennyire pusztító tud lenni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.