NEHAZUGGY

Egyetértően bólogat, amikor ezek húsdarálóba teszik az országot, majd visszatöltik a saját belébe

Vogronics András | 2023. Október 16, Hétfő | 10:37

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,582,500 forint, még hiányzik 417,500 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Betyáros szép napot kívánok mindenkinek itt a bal féltekén, ahol nem először, ellenben sokadszor kaphatta meg mindenki, aki rászolgált, oda-vissza azt a 14 éve táplált, nevelgetett, bátorított nemzeti becsmérlést, aminek a ki nem ugrál örömében, az valószínűleg egy hazaáruló, lipsi szar rigmus lelkes üvöltözői újfent érvényt szereztek a futball válogatott révén. Szóval itt volt ez a több sebből vérző, igencsak a nacionalista és revizionista attitűdökre hajazó dzsembori a Puskás Ferencről elnevezett stadionban, ahol a híres betyár, Rózsa Sándor alakját feszítették ki egy hatalmas molinóra, miközben a Nélküled című örökzölddel melegített a szerbek elleni 90 percre, amelynek végén győztesként ünnepelhetett a válogatott. Mi tagadás, maga volt a mennybemenetel Jézus Viktornak. És nem csak neki, hanem az egész NER-hordának Novák Katalinnal bezárólag, akik mind kint voltak a helyszínen családostul és végigizgulhatták a Szerbia elleni Eb-selejtező mérkőzést.

Attól tekintsünk el, hogy a molinó mögött a magyar nemzeti trikolórt nem vízszintesen hanem függőlegesen helyezték el, így olyan volt mintha az olasz zászló előtt feszített volna a mi köztörvényes betyárunk, de ez tényleg csak egy rosszindulatú lipsi kötekedés. Amit csak azzal tudnék fokozni, ha felvetem, hogy akár Ambrus Attila vagy maga a felcsúti megváltó alakját is kifeszíthették volna az ultrák Rózsa Sándor mellé. Nem így történt, viszont a fiúk legyőzték a szerbeket és már csak egy lépés az Európa-bajnokság. Ez mindenképpen szép teljesítmény, hiszen ők szaladgáltak a gyepen másfél órán keresztül, ők dolgoztak meg a sikerért, ez minden vitán felül áll.

Viszont az nem hazaárulás, nem nemzet elleni támadás, ha az embernek olyan érzése van, hogy azok, akik a Nobel-díjasok teljesítményére is gátlástalanul felkapaszkodtak, kvázi minden ilyen alkalommal azt tolják a pofánkba, hogy na ugye. Mi kell még? Na ugye, hogy 14 év közpénzmillárdjai meghozták a várva várt sikert? Ugye hogy a magyar labdarugó válogatott végre visszakapaszkodott a nagyok közé? Köszönet és hála a mi doktorminiszterelnök urunknak, akinek szívügye a foci, aki a futballnak rendel alá mindent és mindenkit, akinek minden meccsnap ünnepnap, és akinek tökmindegy, hogy egyébként mi történik az országgal. Akinek az a népmesei álma, hogy egyszer megint lehet neki egy saját Aranycsapata. Tulajdonképpen hosszú évek sikertelenségei után lett neki. Azzal a különbséggel, hogy a Puskás vezette Aranycsapat nem volt megcsinálva és kitömve pénzzel, és hát a háború alatt és utána, egészen az 56-os forradalomig a magyaroknak valóban a sportban elért sikerek jelentették a boldogságot a nyomorúságban. Azok után, hogy a háborúból vesztesként kerültünk ki, hogy jelentős területeket vettek el az országtól, hogy úgy mondjam, nem volt tetőfokán a hangulat. Az akkori sportsikerek viszont némi vigaszt nyújtottak egy megtépázott ország lakóinak, az elért győzelmek némileg enyhíteni tudták a nemzeti sokkot.

Most viszont nincs egység, nincs közös nemzeti öröm, mert az orbáni ideológia, a rezsim kisajátította a nemzet fogalmát és azzal együtt a nemzeti válogatottat is. Pedig ez valóban minden magyar öröme, egyben érdeme kellene, hogy legyen, hiszen tulajdonképpen az is hozzájárult a fiúk győzelméhez, aki nem szavazott soha Orbánra, nem értett egyet soha a stadionépítési mániájával, viszont az ő befizetett adóját is belelocsoltak a futballba tao formájában. Az más kérdés, hagyjuk is, hogy mennyi pénz nem landolt közvetlenül a sportágban, mert törvényesen ellopták. De egyébként igen, ez mindenkinek az érdeme, már ha az anyagi oldalát nézzük, hiszen a rezsim logikája szerint ha nincs az a rengeteg pénz, valószínűleg nincs ekkor siker sem. Amit maximálisan meglovagol Jézus Viktor, hiszen neki ez is a küldetései közé tartozott mindig is, hogy a kádári reflexen felnőtt generációt a magának tulajdonított sportsikerek révén megnyerje magának. Elég csak a cirkusz és kenyér témakörére gondolni, és máris körvonalazódik a lényeg. Kit érdekel az ország siralmas állapota, ha mimagyarok legyőzünk mindenkit a zöld gyepen? Kit érdekel, hogy nem tudja befizetni valaki a sárga csekket, vagy nincs mit ennie a hónap végén, ha mi vagyunk, és mi leszünk a legjobbak?

Senkit. Eufória, mámor és büszkeség van. Amivel semmi baj nincs, csak a sportsikerek hajszolása közben máshova nem jutott. Az viszont baj. Gondoljunk bele, hol tartanánk most, ha ennyi pénzt az oktatásba, a szociális ellátórendszerekbe vagy az egészségügybe toltak volna, ahova egyébként is kellett volna mennie? Ha nem fasz tudja hány stadionunk lenne, hanem mondjuk megépül az a szuperkórház, amit ígértek, ahonnan Kocsisné 2018 óta folyamatosan fizetést kap. Nem sokat, csak annyit, amennyit mások tisztességes, érdemi munkával keresnek. Vagy a fűtött gyeppel ellátott stadionok mellett padlófűtéses iskoláink lennének, benne boldog tanárokkal és még boldogabb, kreatív gyerekekkel, akik miután elvégezték a tanulmányaikat a világszínvonalú magyar oktatási rendszerben, a tudásukkal öregbítenék az országunk hírét? Ahol azt tanítanák, hogy Rózsa Sándor bizony csak a népmesékben volt egy hős, a valóságban egy könyörtelen rabló volt, egy egyszerű lótolvajként tevékenykedett, és az érdeme legfeljebb annyi volt, hogy az ellopott zsákmányt egyformán osztotta szét a bandája tagjai között. Nem a szegények között, mint Robin Hood, hanem a sajátjai között. És a szegényeket csak azért nem rabolta ki, mert nem volt semmijük. Ja és simán kérte a felvételét a pandúrokhoz, amikor éppen a fél tanyavilág üldözte.

Akkor talán a gyerekek könnyen összeraknák fejben, hogy ez a pali nem is volt annyira cuki. Sőt, akár tovább is lehetne gondolni, hogy amit a mai hatalmasok művelnek, az tulajdonképpen ugyanaz, amit az egykori rablóvezér tett. Ha pedig ez nem elég, akkor úgy tűnik, hogy az ispánok, vármegyék és a cselédek után vissza fog térni a szegedi ö-zés is, hiszen minden nerenc így posztolta a győzelmet. Például a másik focimegszállott, a Szijjártó nevű is, aki valahogy megoldotta, hogy ne egy repülőgép fedélzetéről kelljen végigizgulnia a meccset, hanem a VIP-páholyból, ahol extázisban konstatálta, hogy minden úgy történt, ahogy köll. Úgyhogy most és még valószínűleg napokig ezzel lesz tele a propaganda a Magyar Nemzettől az Origóig: „Ha mindönki úgy tösz, ahogy tönni köll, akkó mindön úgy lösz, ahogy lönni köll”

Beleolvastam a kommentekbe, amelyek a győzelem híre alá érkeztek szanaszét a közösségi médiában, a mivanlibsik kismillió árnyalatával mindenfele. Nincs közös öröm, mert a regnáló rezsim szélsőséges, kirekesztő ideológiája megszállta mindazt, ami egy nemzetet össze kellene hogy tartson, ezért aki nem az ő nézeteiket vallja, az hazaáruló és libsi, pláne hazaáruló libsi. És vannak ők, akik bármivel tudnak azonosulni akik szemellenzősen követik a szektavezért, bármerre tart és bármit tesz. Az nem számít, hogy ebben az országban mindenki magyar, mert mégsem. Nem lehetsz magyar, ha nem az orbáni csapásirányt követed. Csak az lehet magyar, aki imádja a miniszterelnök urat, akinek fáj Trianon, aki utálja Brüsszelt és egyetértően bólogat, amikor ezek éppen húsdarálóba teszik az országot, majd visszatöltik a saját belébe. Már csak a lengyel szélsőjobbnak kellene győznie, és újra minden megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot!

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!