Április 30,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Én azt javasolnám Novák Katalinnak, maradjon a bútorkészítésnél

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Nincs is annál nagyobb öröm, mint amikor egy évek óta közpénzből élő – önmagát politikusnak tartó – illető becsületes szakmát választ. Novák Katalin például műbútorasztalosnak áll, már ha én jól értem az ő terveit.

„Demográfiai kerekasztalt hozok létre, azzal a céllal, hogy beszéljünk, gondolkodjunk közösen az előttünk álló demográfiai problémákról, és keressünk együtt megoldást azokra” – jelentette be a köztársasági elnök pénteken Székesfehérváron, a kétnapos Fejér vármegyei látogatását záró díszvacsorán.

Novák Katalin azt mondta, ha nem tudják a fiatalokban legalább felébreszteni a kérdést, hogy szeretnének-e gyereket vállalni, családot alapítani, akkor nincs remény arra, hogy lesz magyar jövő.

Az államfő úgy fogalmazott: „feladatunk, hogy elgondolkodjunk, miért nem vonzó ma a családalapítás, a gyermekvállalás a fiatalok számára, és hogy azoknál, akik számára vonzó, mégsem születik annyi gyermekük, mint amennyit szerettek volna, illetve mit tudunk segíteni annak érdekében, hogy még több gyermek születhessen, és a vágyott gyermekek megszülethessenek”.

Leszögezte, hogy a „számára legfontosabbnak tartott kihívástól” nem elfordulni kell, hanem szembenézni vele, és elgondolkodni azon, milyen megoldások tudnak segíteni abban, hogy „ne köszöntsön be demográfiai jégkorszak Magyarországon”. (MTI)

Azt nem tudom, kivel szeretne ezekről a kérdésekről beszélgetni István felesége. Javasolhatom, hogy csinálja úgy, ahogy szokás; impotens vénemberekkel és cölibátust fogadó papokkal beszélgessék meg, miért születik egyre kevesebb gyerek, és mit kellene tenni ennek megváltoztatása érdekében. Érdemes lenne meghívni a szeánszra Parragh Lászlót is, ő mindig tud valami egészen nagyszerű megoldást az összes sorskérdésre. Amúgy persze én kör alakú bútor nélkül is bármikor elárulom Istvánnénak, hogy szerintem mi gátolja a nemzeti szaporodást. Például az, hogy az egymást követő, a demokráciát még csak kóstolgató, valójában kormányozni még nem igazán tudó kormányok legyengítették, a fideszes bűnbanda pedig kifosztotta, földre küldte, majd el is temette ezt a szerencsétlen országot. Azt én tudom, hogy Istvánné kurvajól keres, akár szülhetne is megállás nélkül ahelyett, hogy mindenkire ráhozza a frászt az indokolatlan, szűnni nem akaró vigyorgásával, és közben megállás nélkül égeti a közpénzt, aminek minden egyes forintja mehetne sokkal jobb célokra is. De Istvánné úgy döntött, a holtig tartó közpénzluxusért cserébe megváltja az országot.

Az segítene a fiatalok gyermekvállalási kedvén, ha lenne minőségi oktatás, egészségügy, szociális- és jogbiztonság, fejlődési lehetőség, becsületes fizetések, megfizethető bérlakások, ilyen apróságok. Csak meg kell nézni azokat a magyarokat, akik kalandvágyból más országban telepedtek le. Néhány év után a legtöbben szaporodásnak indultak, merthogy tudtak is, mertek is gyereket vállalni. Még Nagy-Britanniában is, ahol pedig hagyományosan méregdrága a bölcsőde és az óvoda – iskolából már létezik állami, bár fizetős is -, minden oltásért fizetni kell, és a lakhatás sem olcsó mulatság. De aki akar, aki tesz érte, az a halódó nyugaton tud haladni a szakmájában, akár tud másik szakmát tanulni, kap hozzá segítséget, így fel tudja építeni a saját karrierjét. Ez tényleg csak a saját akaratán, szorgalmán múlik. Van persze olyan, aki mosogatással kezdte, és évekkel később is mosogat, huszadmagával lakik egy kis lakásban, a fizetését elviszi a lakbér, a nyelvet sem képes megtanulni évek alatt sem, ezért jobb munkáról legfeljebb csak álmodhat. De az ilyen ember itthon sem vinné többre, ennyi van benne és nem több. A vége többnyire az, hogy hazajön és arról mesélget, milyen szar az élet máshol. Ha szerencséje van, megtalálja a pártmédia, ha ennél is nagyobb szerencséje van, akkor maga a Párt kínálja meg valami jól fizető munkával pozícióval. Azért mondjuk rengeteg segget kell kényeztetni, de aki másra nem alkalmas, annak a nyalás és könyöklés még mehet remekül. Na, ők nem fogják benépesíteni a kiürülő magyar falvakat, ahogy a jövőt egyre borúsabban látó fiatalok sem.

A gyermekvállalás nem hazafias kötelesség. Főként nem egy olyan országgal szemben, mely egyre kevésbé hazája bárkinek, aki nem áll a rezsim szolgálatába. A gyermekvállalás személyes döntés, egy életre szól, és iszonyatosan nagy felelősséggel jár. Ha én állnék családalapítás előtt, nagyon alaposan meggondolnám, hogy ilyen körülmények és ilyen feltételek mellett merhetek-e gyereket vállalni a nyugati árak mellett jellemző albán bérekkel, a tudás helyett a párthűséget preferáló rendszerben, ahol vagy egy életre adósságba veri magát az ember azért, hogy megvegyen egy ingatlant, és onnantól kezdve örökre oda láncolja magát, vagy a teljes fizetését lakbérre és rezsire költi. Közben ha falun telepedne le, akkor szembesül azzal, hogy sem orvos, sem gyógyszertár, sem bolt, se munkalehetőség, se bölcsi, se normális iskola nincs a környéken, van viszont templom és évente egyszer falunap valamelyik kormányhű művész fellépésével, és ingyen ömlik a propaganda a tévéből, az összes szomszéd néni a migránsoktól retteg, és élteti azt a kormányt, amelyik a sárba taposta őt is, a gyerekét is, és elüldözte a fiatalokat nem csak a falvakból, de az országból is. Merthogy:

Csaknem százmillió forintból újult meg a római katolikus templom a Békés vármegyei Nagykamaráson.

A Rózsafűzér Királynője-templomban vízszigetelési munkálatokat, teljes homlokzati felújítást, vakolatjavítást, bádogozást és a padló cseréjét végezték el 88 millió forintból, amit a Vidékfejlesztési Program mellett a Miniszterelnökség Egyházi épített örökség programjából, valamint a Miniszterelnökség egyedi támogatásából finanszíroztak.

Ötmillió forintot lakossági adakozásból is sikerült összegyűjteni, a pénzt az épület festésére fordították.

 Az alig több mint ezer lakosú dél-békési községben a templomot 1884-ben építették, a hozzá való téglákat a helyiek saját maguk készítették, égették ki. Legutóbbi felújítására az építés centenáriumának évében, 1984-ben került sor – közölte közösségi oldalán a térség fideszes országgyűlési képviselője, Erdős Norbert. (MTI)

Ha az ember ilyet lát – és ilyet lát, bárhová is néz -, nagyon alaposan meggondolja, hogy akar, és tud-e gyereket vállalni, akit aztán majd a csillogóra glancolt templom árnyékában, egy jégverem tanteremben, esetleg egy konténerben fog irodalomra, kémiára, fizikára tanítani az énektanár, esetleg a konyhásnéni. Hogy aztán az a gyerek – miután félanalfabétaként kikerül az iskolából – élete végéig közmunkából tengődjön, vagy ha nagyon igyekvő, akkor bekerüljön valamelyik multi gyárába a szalag mellé. Közben pedig, ameddig felnő a gyerek, a szülei élére rakják a forintot, hogy fűteni is tudjanak, enni is legyen mit. Ez nem élet, még csak nem is vegetálás, csupán csak egy olyan létezés, ami méltatlan ebben a században és ezen a földrészen. Mindez szorosan összefügg a kormány működésével, hiszen az ország irányítását rájuk bízták az emberek.

Szóval én azt javasolnám Novák Katalinnak, hogy amennyiben sikerül neki kifaragni azt a kerek asztalt, maradjon a bútorkészítésnél, a köztársasági elnöki bábszínházra költött havi sokszor tízmillió forintból pedig egy (vagy több) közepes falu egészségügyi ellátását és színvonalas oktatását lehetne finanszírozni gond nélkül. Ameddig azonban Istvánokra, Istvánnékra, palotákra, repülőkre, lélegeztetőgépekre, lombkoronasétányokra, templomokra, stadionokra, kiállításokra, nemzetközi versenyekre, multik támogatására, propagandára megy el az a pénz, amit véletlenül nem loptak el, ameddig templomot szigetelni fontosabb, mint óvodát, iskolát, lakóházat, ameddig a főgeci külföldre hordja – nemkormánygéppel, a mi finanszírozásunkban – az asszonykát ebédelni, miközben sok gyerek – és sok felnőtt – konkrétan éhezik, ameddig személyes, kicsinyes bosszútól hajtva emberek tömegeit tapossa el a hatalom, ameddig a bevett egyházak közpénzből hízó vezetőinek eszükbe nem jut szót emelni azokért, akiken vasalt csizmával tapos az önkény, addig ez az ország napról napra élhetetlenebb lesz. Ha ehhez hozzátesszük a rengeteg fenyegető bizonytalanságot, mert nem tudjuk, Orbánék kitől és mennyi hitelt vettek fel, annak mi lesz az ára, a következménye, ahogy azt sem tudjuk, mikor záródunk ki az unióból úgy, hogy esetleg megszűnik a szabad mozgás és munkavállalás lehetősége is, nem tudjuk, holnap milyen törvényeket írnak meg, írnak át visszamenőleg is, kitől mit vesznek el, mert megtetszik valakinek, addig nem kell azon csodálkozni, hogy felelősen gondolkodó emberek nagyon óvatosan vállalnak gyereket. Ennek a felelőse nem Soros György és nem is Brüsszel, kizárólag a magyar kormány, a Fidesz, Orbán Viktor és mindenki, aki őt támogatja – tehát Novák Katalin és István is -, aki rájuk szavaz, aki őket hatalomban tartja.

Remélem, tudtam segíteni Istvánné törekvésében. Jó ébredezést, szép napot kívánok minden kedves olvasónknak, és persze kellemes pihenést, mert ma szerencsére vasárnap van. Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy azt mindig szoktuk, és ameddig még talpon tudunk maradni. Ezt azért mondom, mert a múlt havi összefogás bíztató, reményt keltő volt, de bizony ebben a hónapban a bevételünk megint mélyponton van, a szükséges összeg fele sem érkezett be. A december pedig közeledik, amikor döntenünk kell a Szalonna további sorsáról. Szóval aki teheti – tudjuk jól, hogy nem mindenki teheti -, és akarja továbbra is olvasni a beszólásainkat, az szánja rá magát akár az előfizetésre, akár egy minimális havi támogatásra. Vagy ne, aztán majd meglátjuk, van-e élet a Szalonnán kívül. Mármint nyilván van, csak hogy ezt akarjuk-e.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.