NEHAZUGGY

Nem nagyon van nagyobb kincs a házikedvenceknél, akik önzetlenül szeretnek

Lázár Gergő | 2023. Október 14, Szombat | 18:52

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az Indexen egy felelős állattartással kapcsolatos cikk jelent meg, amelyet annak ellenére érdemes elolvasni, hogy egy kormányzati propagandalapról van szó. Véleményem szerint ugyanis soha nem lehet elégszer elmondani azt, hogy miként tudja egy házikedvenc megváltoztatni mindenki életét. Sokszor leírtam már, hogy állatok mellett nőttem fel, és talán ezért van az, hogy ma is vannak kutyáim. Két utcán talált kutya gazdája vagyok immár 7 éve, akiket itt Spanyolországban dobtak ki az utcára. Az egyikük vélhetően túlzottan sok volt már a gazda számára, ezért az utcán adott túl rajta – nem pénzért -, a másik viszont vélhetően vadászkutyának „készült”, csak nem volt elég jó, ezért váltak meg tőle. Sajnálatos módon Spanyolországban a podenco és galgo nevezetű fajok sokszor az utcán végzik (ez a jobbik eset), de vannak jószágok, akik nem ennyire szerencsések. A már nem elég gyors és ügyes korábbi vadászkutyákat lelövik, felakasztják, vagy épp megkínozzák. A szerencsésebbeket „csak” kidobják az utcára és legalább lehetőséget kapnak arra, hogy talán majd valaki befogadja őket.

Pár évvel ezelőtt én jártam így, az első kutyám sétáltatása közben bukkantam rá a ma már velünk élő kutyámra. A legelején még bíztam abban, hogy valaki csak elveszítette, de kiderült, hogy nincs benne csip, ezért pár hét gazdikeresés után elfogadtuk, hogy innentől a mi kutyánk. Az ember akár hetek alatt is olyan közel tud kerülni a kutyához, amire korábban nem is számított. Egy állat, amelyet szeretnek elképesztő szeretetet képes visszaadni. Sokan nem értik, hogy egy kutya vagy macska miként válhat családtaggá, de talán nem is kell ezt mindenkinek megértenie; akinek már volt valaha is háziállata, az pontosan tudja, hogy miről beszél a nagy többség. Ezt próbálja megértetni az Index cikke is, amelyben egy menhely vezetője ad tanácsokat azok számára, akik esetleg azon gondolkodnak, hogy állatot fogadnának örökbe. Számtalan tévhit és butaság áll ugyanis az emberek útjába, amelyeket érdemes cáfolni és érthetően elmagyarázni mindenki számára, ezzel állatok életét megmentve.

Dr. Koleszár István arról is beszélt, mennyire megnehezítik a dolgukat a különböző, örökbefogadással és állatmenhelyekkel kapcsolatos tévhitek. Mint mondta, a korosztályi bontásban általában kölyökállatokat keresnek az örökbefogadók, illetve gyakran keresik meg őket azzal a kéréssel, hogy fajtatiszta, törzskönyvezett kutyát akarnak örökbe fogadni, holott a keverék állatok is legalább annyi szeretetet tudnak adni. Elmondása szerint nem érdemes nézni, hogy fajtatiszta-e egy állat vagy sem, mivel a menhelyeken 90-95 százalékban keverék kutyák és macskák találhatóak, ráadásul ezek az állatok kevesebb betegséggel is terheltek. Bár a színük meghatározó lehet, mivel a fekete házikedvencek kevésbé kapósak, a szőrzet semmiben sem befolyásolja az állat személyiségét.

Véleményem szerint aki azért fogad örökbe kutyát, mert azt mutogatni akarja, vagy büszkélkedni akar vele, az inkább nézzen valami más után. A fajtatisztaság ugyanis egy óriási marhaság akkor, amikor az ember háziállat után néz. Egyrészt a keverékek egészségesebbek – hiszen a legerősebb gének győznek -, másrészt pedig pontosan ugyanannyira szerethetőek, mint egy fajtatiszta kutya. Állat és állat között nincs különbség. A lógó fülű, foltos, görbelábú kiskutya ugyanolyan szeretettel képes a gazdája iránt viseltetni, mint egy tökéletesen kinéző, fajtatiszta kutya. Az én első kutyám is egy keverék, és még csak azt sem igazán tudni hogy milyen, mégis a legszerethetőbb, legtökéletesebb kutya. Soha nem volt fontos, hogy milyen a színe, mekkora, vagy épp milyen fajtájú, hiszen egy házikedvencnél ez teljesen mindegy. A szeretet a legfontosabb, amelyet minden egyes kutya visszaad, ha azt ő maga megkapja. Sőt, legtöbbször akkor is, ha nem kapja meg.

Az emberek viszont sajnos igen nehezen hagyják el az ostoba szokásaikat, ezért hiába könyörögnek az állatvédők azért, hogy ne ragaszkodjanak a potenciális örökbefogadók ahhoz, hogy ne legyen fekete szőrű kutyájuk, vagy fajtatiszta, sokan a mai napig nem értik ezt meg. Mint ahogy azt sem, hogy egy halott családtag, rokon által hátrahagyott háziállat a család felelőssége, nem pedig a menhelyeké. Ezek az állatok ugyanúgy a szerettüket veszítették el, mint mi, ezért egy haláleset után egy háziállatot menhelyre rakni az egyik legrosszabb létező dolog. Persze vannak olyan esetek, amikor ez nem elkerülhető, de ha valaki megteheti, miért mond le ezekről a szeretetteljes állatokról? A kocsi, lakás, ingóságok persze kellenek, de a kutya az más felelőssége, hiszen azzal törődni kell, azt etetni kell és orvoshoz vinni, ha megbetegszik. Persze olyan ember ne is vállaljon háziállatot, akinek az ingóságok fontosabbak, mint egy házi kedvenc élete, de akkor is szomorú, hogy a nagy többség ekként viselkedik.

Sajnos a mi családi körünkből is tudok olyan példát, ahol a drágalátos rokonok gyorsan lecsaptak minden ingóságra, de a kutyákról persze hallani sem akartak. Autó, ház, ékszerek, bútorok és elektronikai eszközök találtak gazdára pillanatok alatt, miközben a kutyákról nem akart tudomást szerezni senki sem. Az ember sokszor meg sem érdemli ezeket a szerető lényeket, hiszen ők önzetlenül adnák akár a saját életüket is értünk, miközben mi azon aggódunk, hogy fekete a szerencsétlen állat szőrszíne, vagy épp nem fajtatiszta. Ezek az állatok csupán szeretetre és egy otthonra vágynak, semmi másra. Ezekért cserébe pedig feltétlen szeretetet, örömet, boldogságot adnak önzetlenül. Véleményem szerint ennél nagyobb kincs nem sok van a világon.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!