Június 20,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


A kritikákat el kellene viselni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,873,430 forint, még hiányzik 1,126,570 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A következő kérdésünkre azonban – amelyben  azt firtattuk, mit gondol általában a katolikus egyházi pedofilügyek számáról – szemlátomást egyre feszélyezettebbé vált. Idézett egy statisztikát, amely szerint Franciaországban több mint tízezer olyan gyerek van, aki a vér szerinti apjával és a családjával szemben fogalmazott meg ilyen vádakat.

– Én azt gondolom, hogy ezt az egyház nyakába varrni aljas dolog.

Statisztikai alapon sokkal több tanár, orvos, taxisofőr követ el ilyen visszaélést, mint pap – fűzte hozzá, majd jelezte, hogy nem kíván a témáról beszélni. Felvetésünkre, hogy miért tabusítaná a pedofília ügyét, néhány háborgó megjegyzés kíséretében megszakította az interjút.

A szóban forgó pap nyilván – vagy nem nyilván -, de Böjte Csaba, akinek szerzetesrendjének egyik tagja évtizedes börtönbüntetést kapott azért, mert gyermekeket molesztált. Böjte Csaba ezt nyilván nem viselte és viseli jól, de véleményem szerint a lehető legrosszabb módszer az, ha az ember megfutamodik a kérdés elől, hiszen azzal lényegében megerősíti a gyanút. Mert van olyan, hogy egy kérdés értelmetlen, propagandista célokat hivatott kiszolgálni, vagy épp szemenszedett hazugság, de a pedofília és a keresztény egyház kapcsolata sajnos évszázados múltra tekint vissza, amelyet számtalan kutatás bizonyított már a világ különböző országaiban. Idehaza ilyen kutatás azért nem készült, mert a hazai keresztény egyház vezetése szerint ilyen rendszerszintű problémákkal nem küzd a hazai egyház, ezért szükség sincs ilyen vizsgálatra.

Igen ám, csak a külföldön végzett vizsgálatokból az derült ki, hogy nem volt olyan ország még, ahol az egyház egyes papjai ne éltek volna vissza a családok és fiatalok bizalmával, és ne fajtalankodtak volna gyermekekkel. Ezt lehet tagadni, de attól még tények nem változnak. A papoknál sokszor igenis veszélyben tud lenni egy gyermek, noha az tény és való, hogy nem az egyház az egyetlen olyan intézmény, amely veszélyt tud jelenteni egy fiatal számára. Ilyen volt – talán még ma is az, noha vélhetően kevésbé – az amerikai cserkész szövetség is, ahol évtizedeken keresztül fajtalankodtak gyermekekkel a táborokban, mivel nem volt valódi felelősségre vonás ezekben az ügyekben. Erre csak nemrégiben derült fény, ami bizonyítéka annak, hogy jó lenne megvizsgálni minden olyan szövetséget, társaságot, vagy egyszerűen közösséget, amelynek kapcsolata van fiatal gyermekekkel úgy, hogy a szülői kontroll nem adott.

A papok helyzete már csak ezért is különleges – hasonlóan a cserkészekhez -, mert férfiak kerülnek közel gyermekekhez úgy, hogy akár teljes napokat is velük töltenek a szülők bármiféle felügyelete nélkül. Számomra ez teljesen abnormális, noha megértem, hogy van, aki képes idegenekben bízni, ezért nem tart a lehetséges következményektől. Böjte Csaba esete viszont egyedi olyan szempontból, hogy a lebukást követően nem akarja beismerni azt, hogy igenis vannak rendszerszintű problémák az egyházban. Nem azt mondja senki, hogy ő lenne a bűnös ebben, de ha el sem ismeri valaki azt a tényt, miszerint szexuális visszaélések voltak az intézményeikben, akkor mégis hogyan lehetne ezen változtatni? Hogyan lehetne előrelépni, ha a múltat sem képesek elfogadni? Böjte azt mondta utolsó szó gyanánt, hogy az újságíró visszaélt a bizalmával, amit azért gondol így, mert az újságíró olyan kérdést mert feltenni, ami nem könnyen megemészthető.

Böjte vélhetően a baráti interjúkhoz van szokva, azokhoz, ahol arról kérdezik, hogy mennyire tartja nagyszerűnek a saját intézményét, vagy mennyire büszke az eddigi munkásságára. A Népszava újságírója nem az öntömjénezésre volt kíváncsi, hanem valódi kérdéseket szeretett volna feltenni, hiszen ez a munkája. Erre azonban nem volt felkészülve a kérdezett fél – nem véletlen, hogy például Erdő Péter nem nagyon nyilatkozik nem kormánypárti nem-propagandistáknak, hiszen mi lenne, ha valaki valódi kérdést tenne fel neki? Ő is elsétálna, mint Böjte Csaba? Ezek az emberek sajnos nincsenek hozzászokva a vitához, vagy a valódi párbeszédhez, sokkal inkább az a céljuk, hogy őket dicsőítsék és elismerjék még akkor is, ha pályafutásuk alatt azért a felszínre kerültek érdekes esetek. Az egyház igenis bűnös igen sok mindenben, amelyek közül a legsúlyosabb talán a tagadásuk. Az, hogy már évtizedekkel ezelőtt is pontosan tudták, hogy milyen bűncselekményeket követtek el a papjaik, de nem tettek semmit ez ellen. Majd miután ezekre az esetekre fény derült, egyszerűen vagy letagadták őket, vagy arról beszéltek, hogy ezek csak egyedi esetek, nem arról van szó, hogy rendszerszintű lenne a probléma.

Nem, a fenét nem! Ha annyira hinne a társadalom az egyház hazugságának, akkor talán nem vesztettek volna milliós számban híveket világszerte, és akkor talán Magyarországon sem került volna kisebbségbe a vallásgyakorlók száma. Az igazság viszont az, hogy a keresztény egyház viselkedése felháborította még a híveket is, ezért érthető módon elpártoltak a korábban imádott és szeretett intézményüktől. Nem arról van szó feltétlenül, hogy megszűntek vallásosnak lenni, de az egyház hazugságaiból már nem kérnek többé. Böjte persze menekülhet a kényes kérdések elől akár örökké is, de annak eredménye nem az lesz, hogy még többen fognak csatlakozni hozzájuk, hanem az, hogy még több kritikát fognak kapni. Nem akarom Böjte Csabát egyszemélyben felelősségre vonni semmiért sem, de hogy ezzel a viselkedésével nem segít a jelenlegi helyzeten, az egészen biztos.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.